Nagy, kék, puha leplével
takar el a csönd,
a lázas nyugalom….
A tavon
most alszik minden,
összesimul a végtelenben
A zsibongó nap ezernyi titka,
miket hiába boncolgattunk…
…elrejtjük holnapra.
A vizen Isten-áldás ring…
… sodródik…
…a part felé….
…egyre közelebb…
Már lábunkat mossa az égi nyugalom.
Egy tiszta, új csoda-
Suttogja,
s mosoly-zsoltárt zengve
leül mellém az este.
