Danse macabre
Éjjel egy bálon voltam.
Hatalmas táncterem, összeolvadt párok,
Fény és pompa.
Egyedül érkeztem.
Egy asztalnál leültem és vágyódva néztem
A táncoló embereket.
Hideg lett, eltűnődtem.
Egyik pillanatban még sóvárogtam a tánc után,
Most pedig reszketve járom az angol-keringőt egy ismeretlennel.
Átölel, magához húz, szorít,
Mégis fázom, fáj legbelül.
Ki ez az alak? Nem látom arcát annyira átölel.
Karja fojtogatóan csavarodik
Derekam köré,
Ujjai tűként hatolnak ujjaim közé.
Elragadott.
Szoknyám libbenése belefagyott a táncterem jeges idejébe.
Eggyé lettünk...
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.