Könnyû nem

Ő késett, mint mindig,
Én is késtem, bár sosem szoktam,
Erre mindig is büszke voltam,
De ez a nap más volt, mint a többi.

Nem néztem mi volt rajta, nem szoktam,
Talán farmer, mint mindig,
De én a mosolyával voltam
Elfoglalva, nem számított a többi.

Egy kávéházba ültünk be, mint mindig,
Nem jegyeztem meg a nevét, nem szoktam,
Számomra olyan volt, mint az összes többi,
Bár emlékszem világi barátommal itt már voltam.

Ő fagylaltkelyhet evett, mint mindig,
Én gesztenyepürét, bár nem szoktam,
Ő mondta, hogy maradjunk barátok és a többi,
Én meg egykedvű voltam.

Nem beszéltem sokat, nem szoktam,
Ő nyúzott választ várva, mint mindig,
"Ág! Mondj valamit!" és a többi,
Én meg nevetve vállat vontam.

Valami meghalt bennem.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.