Sikoly
Ha lelked túl mély, léted belefull
S végül elfogynak tiszta lapjaid.
Fényed addig szórod, amíg
Egy halovány hajnal is megvakít,
S maradsz végül sötétben tapogatózó
Kusza homály
S majd hiába jön szembe az élet,
Csak állsz ott bambán,
Az idő pedig rádpecsételi
roskatag sorsod, mely alatt
megroggyant lelked kilapul.
Lépnél!
Béklyód visszatart!
Kezed nyújtanád,
de csak vágy marad
a mozdulat!
Legalább sikolts!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: -, -
Kötetben: Szívfáj Dalaim (-, -)
Kiadó: -
