Talán nekünk is

A madarak úgy határoztak túlságosan hideg van itt.
Én válaszul elhatároztam gyalog megyek ma haza.
Meg akarom nézni a házam oldalát, s a szobám
kérges ablakát, hogy mikor fogja teljesen elnyelni
a léted. A felhők homályos hitre tértek át, legalább
nem fog esni, s még a nap is megmarad, de megnézve
utoljára vállad úgy érzem tartalmat, s lényeget cipelsz
magadon. Akárhogy is van vagy nincs úgy gondolom
benned született valami közös, ami miattunk táplál
hasonlatokat. Sokan azt mondják, hogy nekünk,
te neked, s én nekem, mint régen az utcák mögött,
késő októberben, titokban együtt. Bár én, mint pohár
az ital ízét, őrzök mindent, ami elnyúlik hozzád, csikket,
kávét, hajszálat a mosdókagylóban, s szőrszálakat
a szőnyegen. A madarak most kiéhezett fiókákat ápolnak
valahol Afrika és Ázsia közt, nekik ösztönös a párválasztás
talán nekünk is az lesz egyszer.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.