Káosz
Ez az érzés már régóta mardos széjjel
kűzdesz a jelennel kűzdesz a léttel,
nem tudod mikor hova hogyan esel bele
semminek nincs ideje semminek nincs helye,
tartasz valami felé keresed a jelent
a végtelenbe lehet ahol mindenki felejt
mert az ember lassú az élet meg gyorsabb
nem tudom a kettő közül melyik lenne rosszabb,
ha a sor végén állsz vagy az elején törtetsz
amit másoknak vagy amit magadnak köszönhetsz.
Tudod mit? Felejtsd el Párizst hagyd ott a Sorbonne-t
dobd ki a káoszt és teremts egy otthont!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
