Szemem sarkából...

Szemem sarkából
figyelem arcéledet.
Ínhártya,
ideghártya,
szaruhártya,
szivárványhártya
alkotja lelked tükreit.
Vékony rétegenként épülünk
fel, szépen, alapos pontossággal
összeillesztve, látszólag
hézagmentesen. Az érzékelés
felületi feszültsége
gondolatokká
csomósodik ,
mint a békanyál,
majd láncot, sűrű szövedéket
képezve süllyed az értelem
képlékeny konstrukciójában,
hogy aztán
az emlékekből tapasztalatok
érlelődhessenek. Késő őszi
avart formálnak így rozsdás,
nyirkos falevelek egymáshoz
lapulva mozdulatlanul.
Az emlékek legvégül
szokásokká szikkadnak,
oly erőssé,
oly ellenállóvá keményednek
akár a jól bejárt,
csikorgó csizmabőr .
Ilyen szokásom
szemem sarkából
nézni, csodálni téged,
kedvesem,
tudattalanom legszebben
izzó zsarátnokát.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.