hetvenéves édes halottam

irónod is alig bírod - leteszed
már semmi-selymet hörg a metszett gége
hétfőn éjjel utolszor nézett szemed
csalfán csillogó eszednek ködébe

nyelved melynek buzgó bérese voltál
unottan botladoz szikkatag szádban
kórházi ágyadnál kornél is ott áll
fejét csóválva néz kopott kabátban

nem akarsz többet játszótársam lenni?
babitséknál jó nyúlpörköltet enni?
csak pattanó szíved feszíted húrnak

s dalolsz magadban az égi azúrnak
vége van - kacsintasz - ám volt erőd még
egy vonásra: a te drága dezsőkéd







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: ÉS 51. évfolyam 16. szám,