Parton

Párás, hideg idő van a parton
s a tenger ködött dobott rá,
hogy aki látni szeretne az se lásson.
Így én sem látok a szürkeségen át,
hogy a Nap szorja-e felém sugsrát.
Csak a közeli világítótorony villanik fel,
hogy megmutassa magát.
Csak ő mozdul, kihalt minden.
Szél se tapad a csupasz fákra
s nem dobálja a hullámokat a sziklára.
Mint a tükör, olyan a végtelen tenger
s rajta a sűrű köd térdepel.
Nincs zaj, nincs mozgás, nincs illat,
csak a szürkeség, ami a parton maradt.
Sikoly! Széthasítja a csöndet.
Ez volt az utolsó, elhozta a nincstelenséget.

Az egésznek csendes szemlélője vagyok én
s minden olyan, mint az örökkévalóság legvégén.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.