Nem ér el hozzád

Téli holdvilágnál a csillagokat bámulom
s rajtad jár a gondolatom.
Szemed kékjébe teljesen beleborzongok,
mikor huncut pillantására gondolok.
Forró csókunk közben megfogod kezem
s ujjaink játéka megnyugtat engem.
Mikor szőke, csillogó hajad arcunkba hull,
testünk gyengéden egymáshoz simul.
Ölelésed mindent elfeledtet velem,
mert boldog vagyok, hogy Te vagy nekem!
De gondolatom a semmibe oszlik,
mikor a telihold felhőbe burkolódzik.
Szeretlek- mondom halkan -szívem imád.
Hangom a csendbe vész s nem ér el hozzád.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.