Krónosz a tükörben
madár a zsákban
csőre tátva
miért és hová viszem
csak tétova érzet
vinném mintha vágni
de szomjazik – látni
csőrén és nyelvén a port -
tenyeremből itatom
egy ház előtt néhány
harisnya szárad léhán
leng a szélben
jó lesz rám éppen
szól a madár
lányként néz rám
rendben van ráadom
lélekzetért kapkodok
megértem hirtelen
apja megette
volna még ez este
ha madár ha ember
az idő és a vér
nem szűnő éh
eléli a rettentő apát
hát nem engedtem át
a madárban élő lányt
felékesítve már
útjára küldtem
hogy még éljen
*
s a masszaéjben ébren
ráz és rángat a testem
vajon mért engedtem
el magamtól őt
asszonyom volt
kiről azt hittem madár
kiről azt hittem lány
királynő ma már
én meg éhen veszek
elemészt a szomj
emléke éjen rám ront
s lélekzetért kapkodok
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
