Mind a Ketten..
MIND A KETTEN…
Magányosan mint egy fűszál,
Mely a sivatagban él,
Összeszedve bátorságát
Egy Őszi napon útra kél.
Nem tudja, hogy mi vár rá
Csak bandukol a semmiben,
S nem találja a szerelmet
Régóta már senkiben.
De ha szembe jön a végzet
Az sem lehet teljes,
Hiába oly ártatlan
Hiába oly kedves.
Belemar a lelkedbe
és kíméletlen veled,
először még Kánaán
majd mélyre húz a szeretet.
Álmomban már ismerem
És megtaláltam Őt,
Az ideális társat
A nagyon vadul szeretőt.
Kezét fogom és azt súgom
Örökké míg élek,
Mind a Ketten boldogan
Míg magamhoz nem térek…
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Publikálva: 2005,
Kötetben: Sóhajtások Viharában (Budapest, 2003)
Kiadó: Énmagam Kiadó
