NAPLÓK: világbaordítási kényszer Legutóbbi olvasó: 2025-09-07 04:46 Összes olvasás: 12292| 6. | [tulajdonos]: már megint egyedül | 2007-10-26 21:05 | | Mit csinálok még mindig itt? Tanulnom kellene, minden gép elött töltött perccel egyre közelebb van a vizsga, és én mégsem tudok elszakadni a világtól. A cigim is elfogyott, napok óta teán élek meg C-vitaminon. Pedig senki sem kiváncsi rám. Én mégis kiváncsi vagyok mindenkire. Önző leszek, és magamba fordulok. Biztos észreveszi valaki, és akkor majd jobb lesz nekem. Igazolást nyer az életem. Szánjatok meg egy szál cigivel, és én hálás leszek mindenért, amit kaphatok. | |
| 5. | [tulajdonos]: Köztetek élek | 2007-10-18 21:25 | Érzéketlenné lettetek.
Ezért nem hat meg titeket az sem,
ha a világban valahol tőlünk messze
buddhista szerzeteseket vernek
a rendőrök. Nem hat meg titeket
az utcán fekvő hajléktalan, a szentkép
mögé bújó túl hangos koldus,
és a kisfiú, aki a könyökömig ér,
de a cigi már ott lóg a kezében, és ordítva,
hadonászva magyaráz a haverjának,
sűrű bazmegekkel tarkítva,
ahogy azt a nagyoktól látta.
Hogy a füvezés a társadalmi életetek,
és egyébként anyátoktól kapjátok
rá a pénzt. Tanulni, dolgozni csak úgy
félvállról. És szeretnék én is így élni, hogy
befogadjatok, hogy ne undorodjak magamtól,
amiért lenézlek titeket. | |
| 4. | [tulajdonos]: mi van? | 2007-10-14 21:48 | | á inkább nem írok semmit. | |
| 3. | [tulajdonos]: közhely | 2007-10-01 17:05 | | Mindig szerelmes akarok lenni. Aztán ha az vagyok, letagadom. Ez csak fellángolás, majd elmúlik. És tényleg elmúlik, és kezdődik a ragaszkodás. Aztán szenvedés, kiprovokálom, hogy ő szakítson velem, hogy legyen miért tovább szenvednem. Aztán már keresem az újabb szerelmet. És szenvedek, hogy engem nem szeret senki. Sematikus lelki mazochizmus. | |
| 2. | [tulajdonos]: rajongás | 2007-09-30 18:08 | | Undorodom magamtól, amikor a kamaszkor győz bennem. Rajongó kamaszként viselkedek a kedvenc zenekarom koncertjein, a kedvenc költőmet olvasva, a kedvenc művészemre gondolva (színész-zenész-költő), és nem férek meg a bőrömben, hogy mikor láthatom újra, és jó volna egyszer megint beszélgetni vele, és hogy tudjon rólam, hogy azonosítson. Kissé visszataszító, és az a legijesztőbb, hogy magamtól. Ki kéne már nőnöm ebből is, ahogy a káromkodásból. | |
| 1. | [tulajdonos]: első netes naplóbejegyzésem | 2007-09-30 02:37 | Most írom életem első netes naplóbejegyzését, és közben a kedvenc költőm olvassa fel a versét, hallom a hangszóróból recsegő hangját, és teljes katarzis. Végre beleordíthatok a világba majdnem teljesen felelősségmentesen. És már az ordíthatnékom is alábbhagyott. Megértem a blogosokat.
Kevésbé érzem magam egyedül, ha egy beszélgetést hallgatok még így neten keresztül is. Mert nem várhatom el, hogy valaki mindig fogja a kezem. Néha a barátok elmennek bulizni, és én itthon maradok, de még nem is hívtak, és ez fáj, de akkor sem mentem volna. És ezt ők is tudják, de azért egy egyszerű gesztus jól esett volna. Gesztusokon tartom fenn magam. Cigi és gesztusok. Más már nem is kell a boldogságomhoz? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
