NAPLÓK: történések
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 04:17 Összes olvasás: 31515| 364. | [tulajdonos]: azt hittem | 2021-08-30 15:28 |
Móni a festékbolt felé indult. Minimális forgalomban haladt. Kis hezitálás után a Madártani Intézetnél megállt, ellenőrizte a pintyek költési táblázatát.
Precízen kitöltötte az üres rubrikákat, majd tovább indult a következő helyszínre. A kis férőhelyes parkolóban talált egy félreeső részt. Megszámolta a bárányfelhőket, a feketéket kivonta a fehérek számából. Összecsomagolta a távcsövét és hazaindult. Otthon sebtiben ledobálta magáról a göncöket és fehérneműben, ebben az esetben sötétkék alsóban és fekete melltartóban ledőlt az ágyra, nadrágját fél lábszárára lógatva, a maradék kezével masszírozni kezdte a halántékát. Fájt a feje, nem erőszakosan, de kitartóan. Hajdobáló megtalálta, sőt el is sírta magát neki, ráöntve egy nagy lábas panaszáradatot. Nem tudott vele mit kezdeni, csak meghallgatta.
Éhséget érzett. A kenyértartó üresen tátongott. Magára húzkodta a meg mindig a kezében tartott nadrágot, kivette a szennyes-tartóból az imént levetett blúzt, szandált húzott, pénztárcáját a hóna alá csapva, átslattyogott a kenyérboltba.
Szerencséje volt, az eladónak kívül, aki neki hátat fordítva mosogatott, közben a vállával tartott telefonon diskurált valakivel senki nem tartózkodott az üzletben.
Kiemelt egy zacskó zsemlyét a pulton elhelyezett csoportból és a közben megforduló árusító lánynak leadta a rendelést.
Nyolc rétest is vásárolt a péksütemény mellé, túrós, meggyes, szilvás és mákos ízben. Tudta, hogy az utóbbitól tacsra megy majd az epéje, de nem érdekelte. Igaz, jutalmazni akarta magát, nem büntetni, de ezzel sem tudott most mit kezdeni.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
