NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2020-11-28 03:12 Összes olvasás: 15147| 304. | [tulajdonos]: cipzár a szájon | 2020-11-27 19:40 | | Nem szabad elmondani, ha valaki karanténba kényszerül. Ma hallottam a Futkozóstól, hogy a férje nem merte megmondani, hogy a feleségének otthon kell maradnia, ugyanis bölcsödés kisfiúk karanténos besorolást kapott. Inkább hazudott a férfi. Ez most titok. Csak nem értem miért. | |
| 303. | [tulajdonos]: nyalóka | 2020-11-18 06:16 | | A negatív emberek, mások életerejéből táplálkoznak. Válogatás nélkül rákapcsolódnak bárkire, befúrják csápjaikat a bőr alá és indítják a kompresszort. A félelem megtöbbszörözi a hatalmukat. Ha meglátják rajtad a rémületet, elvesztél. Jobban teszed, ha bekészítessz a zsebedbe, néhány színes nyalókát és a nyitott szájukba gyorsan betolod. | |
| 301. | [tulajdonos]: para vagy nem para | 2020-11-02 16:54 | Álmodtam.
Filmet láttam. Az ember kis hezitálás után megállt egy homokdűne előtt a tengerparton. Gyorsan leszerelte az odakötött csónakját a tetőcsomagtartóról. Gyakorlott mozdulatokkal áthúzota a zsinórt, összetekerte, bedobta a raktérbe. Felkapta a vizijárművet, a kettő rövid evezőt és rohamléptekkel a vízhez sietett. Nem nézett se jobbra, se balra. Mint akit üldöznek, vágtatott. Pillanat alatt eltűnt a horizonton. Vajon hova sietett ilyen vakon?! | |
| 300. | [tulajdonos]: álom | 2020-10-31 14:31 | Álmodtam.
Egy négyemeletes épületbe költöztünk. Szabálytalan alapú, egyik oldalon körívesen kinyúló, széles monstrum volt. Nem kizárólag lakóházként funkcionált, hanem különböző szolgáltatóegységek is helyett kaptak benne.
A családom előre ment, hátra maradtam, azt nem tudom miért. Az utca túlodaláról egy nő integetett felém. Nagy ház állt mögötte, kb. százéves épület. Kicsit leromlott állagát erősítette a szedett- vedett környezet.
Óvatosan, majd egyre jobban belelendülve elmarasztalását fejezte ki, állítólagos gyermekeim felé, akik össze-vissza ketékpároznak. Ő meg szí bajt kap, hogy mikor lesz baleset. Mutogatott az útra, hogy most is ott vannak. Odanéztem. Számomra idegen gyerekeket láttam. Ezt közöltem is a nővel. Szinte tudomást sem véve róla, újabb kölkökre mutatott. Őket sem ismertem.
Úgy döntöttem, nem vitatkozom tovább és ott hagytam a nőt. Megfordultam.
Felmentem a széles íves lépcsőn az előcsarnokba, majdnem hanyatt estem a fényes kövön. Öntött mozaikszerű, törtfehér, szürke és rozsdabarna konkrét sziromvirágos mintát is tartalmazott a burkolat. A liftnél várakozó csoporthoz csatlakoztam. Sikeresen bejutottam velük a fülkébe. Mikor megkerdezte az egyik fiatalember, hogy hányás emeletre megyek, nem tudtam válaszolni. Aztán azt mondtam, hogy a negyedikre. Az volt a legfelső, gondoltam lefele könnyebb lesz lepcsőzni, míg megtalálom a célomat. Annyit láttam, hogy furcsán összenéztek. Mikor halkan megállt a lift és kinyílt az ajtaja, kilépve, hatalmas teremben találtam magam. Fantasztikusan elegánsan megterített kerek asztalok mellett sétáltam el, minden széken hátul csinos masnival összekötött dekorációs huzat feszült. Fehér és színes pincérek szaladgáltak közöttük. Áthaladtam a termen, kerestem a lépcsőház kijáratát. Hirtelen egy cukrászdaszerű helyen találtam magam. Apró recés papírokon ínycsiklandozó színes sütemények sorakoztak. Egy fiatal nőtől kértem segítséget, aki éppen kávét főzött. Elhagyva a süteményesboltot, kacskaringós folyosórendszerre jutottunk. Az egyik fordulóban rengeteg gyerekjáték volt szétszórva. Plüssállatok közül, a zöld krokodil piros nyelve kilógott, fehér fogai világítottak.
Kék apró bálna, fejére varrt vízsugárral félre dobva szomorkodott.
A kíséretemet adó cukrászdai eladó, egyszercsak lehajolt egy alvósbabához, ami a lépcsőfok jó harmadát elfoglalta és megsimogatta az arcát. Nem tudom, hogy jól láttam- e, de a baba mintha csücsörített volna a szájával.
Leértünk a harmadik emeletre, ott szintén esküvői díszlet tárult a szemünk elé. A hölgy megmutatta az utat és elbúcsúzott.
Mentem tovább. Valahogy kiért em az utcára az épület elé.
A bejáratnál legalább száz buddhista ült, tömöttnem, oszlopokban és sorokban tudtam volna bemenni. Azt sem tudtam, hogy tudnak egyensúlyozni egymáson.
Sirva fakadtam. Semmi esélyt nem láttam a bejutásra.
Aztán jött a lányom és átölelt.
- Megmutatom merre menjünk anya. - mondta. | |
| 299. | [tulajdonos]: álom | 2020-10-25 08:43 | Álmodott.
Középbarna kifejlett harci kutyát etetett éppen. Kezében fogta a tálat és lehajolva a földre helyezte, majd visszaegyenesedett. Az állat nem bírta cérnával ezt a lassúságot, felhúzta a bőrt hatalmas pofáján és vérszjósló morgással adta tudtul eme állapotát. Soha nem látott még ilyen fogazatot, minden x - ben kanyarodott benne, az összes éles szerszám kusza összevisszaságban meredezett a dög pofájában, mintha gigantikus keresztöltésekkel varrták volna tele a pofáját, csak ez vért hímzett használat közben. Nem ijedt meg. Ráüvöltött a pitbullra : -Marad! A kutya megmeredt.
Felébredt. | |
| 298. | [tulajdonos]: Javítás | 2020-10-24 22:31 | | Természetesen a felmentsen szó egybe írandó. | |
| 297. | [tulajdonos]: hmm | 2020-10-24 22:30 | “Minden betegségnek üzenete van.
A lábad talán nem azért fáj, hogy fel mentsen a járás alól, hanem azt, hogy végre lépj tovább. “
Valami okos írta.
Azt nem értem, hogy ha valaki ek fáj a lába, hogyan lépjen tovább?!
| |
| 296. | [tulajdonos]: hihetetlen | 2020-10-21 20:17 | Nem gondolta volna, hogy ez lesz. Még bírja, nem arról van szó, sőt néha mosolyog is rajta. Mosolyog az erőlködésen, a rohangáláson, a minden idegszálával figyelő kis mongúzon. Csak az a baj, hogy nem mondhatja meg neki. Nem mondhatja meg, hogy mennyire megváltozott, vagy egy csudát, mindig is ilyen volt. Helyette magát emésztette, véres félholdakat vájt a körmével, saját patyolatszín bőrébe.
Amaz törtetett előre a maga épített felhőkarcolóival, mint sznob város, tolta magát előre, tolta magát le a mindenség torkán. Szendén pislogva uszította akit lehet. Beküldte volna az aténába, a vérszomjasnak tűnő fenevadak közé.
Jegye a karzaton levők között virított. Ő szórakozni vágyott, ha ehhez mások folyatják a vérüket, akkor gond nélkül megissza.
A nyugalom most nagyon fontos, a nyugalom a halála.
| |
| 295. | [tulajdonos]: brumm | 2020-10-19 20:11 | Ma majdnem vád alá helyezték Micu Maca okleveles hangyaszobrászt. Ugyanis hites ura Mackó Muco úgy nekiugrott a torkának, hogy három sávban megrepedt a tokája. Micu Maca nem követett el egyebet, mint néhány vershez odabiggyesztette a mosolygós jelek néhány formátumát.
Csak azt nem nézte meg a jó ember, hogy kacsintós egy sincs benne, hisz azt neki szánja az asszony mindig, mikor az ágy felé csalogatja. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
