NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2020-04-08 06:04 Összes olvasás: 10170| 208. | [tulajdonos]: szerintem minden rendben | 2020-04-06 15:45 | | Azt gondolom, hogy nem azzal foglalkozott a copfos bicajos, hazafele a bárhonnan. Vissza sem nézett. Ha én bizonytalan vagyok abban, hogy mit láttam, akkor hátranézek, vagy megállok, de egyik sem történt, ahogy az ovónőnél sem volt semmiféle fegyver ami később sült volna el, már majdnem egy hónapja. | |
| 207. | [tulajdonos]: álom | 2020-04-05 11:09 | Álmodtam.
Panelház hetedik emeletén egy lakásban voltam, az uram küldött oda. Egy gyerekre kellett vigyáznom. Akit nem láttam, csak a hangját hallottam. Kislányhangot 4-6 évesét a nagyszobából szűrődőtt ki. Játszott. Csengett a kaputelefon. Felvettem. Az uram hangját hallottam belőle es egy nőét, akit doktornőnek szólított. Leletet elemzett az orvos az uramét, furcsa dolgokat mondott neki, azt hiszem nem jó dolgokat.
Megállt a lift az emeleten. Két prostituáltöltözetű nő szállt ki belőle. Az egyiken kígyóbőrmintás miniszoknya volt aranylózöld és fekete színben, a másikon püspök lila. A neccharisnyájuk kiszakadva, mindegyiknek csak más formában.
Arcukon a rúzs elkenődve, szemük körül elmázolódott a festék. Az egyik elkezdett löködni a lift felé, közben hadovált valamit. A másik falhoz támaszkodva röhögött a produkción, táskáját ernyedten lógott a csuklójáról.
Ránéztem a kulcscsomómra, a kulcsok olyan szinten megvastahodtak, hogy úgy néztek ki mint a süteményszaggatók, Amíg megbanonázva néztem őket, a luvnyák felszívódtak, egyedül álltam a folyosón, bámulva a kulcsokat a kezemben. | |
| 206. | [tulajdonos]: Nem hiszem el. | 2020-04-04 10:23 | | Megtörtént, megint. Amikor sok idő eltelik, akkor visszakerülök egy másik idősíkba. Azt gondolom csak ez a valóság van. Ebben kell most már az öröklétet viselnem. Távolinak tűnik a volt és ebben a helyzetben még messzebbnek a lesz. Nem nyavalygás, csak tény. Majd meg kell ismernem újra és elhinnem azt hogy létezik a jó is. | |
| 205. | [tulajdonos]: majd meglátod | 2020-04-03 20:56 | | Sokat ülni nem szabad! Aki elfáradt bármilyen tevékenységet végez, álljon fel, lengessse meg a karját, emelje a feje fölé. Végezzen malomkörzést, aztán egyszercsak helikopter lesz belőle. Szorgalmasan gyakoroljon és júliusban felszállhat, utassal a fedélzetén. Szerintem addig kevés az esély. | |
| 204. | [tulajdonos]: sokáig | 2020-04-03 10:09 | Álmodtam.
Mentem valaki mellett. A valaki férfi volt, nem láttam az arcát. Kinyitott egy nagy vaskaput, hangárszerű épület ajtaját. Nem szólt semmit. Ahogy ott álltam, fejtől térdmagasságig egy falat láttam magam előtt, valami fémből volt építve.
Letérdeltem, kezdtem mászni befele, az ember mellettem mászott. Nagyon óvatosan kellett haladni, laposan, mert beütöttük volna a fejünket.
Mikor már azt éreztem régóta kushadunk, hátranéztem.
Nem láttam az elejét.
Előre néztem.
Nagyon messze volt a fény. | |
| 203. | [tulajdonos]: nyugiiiiiii | 2020-04-01 17:50 | | Irén rájött, illetve azt gondolta, hogy rájött. Gyula szerette volna bezárni, egy olyan szobába, ahol folyamatos ellenőrzése alá vonhatja, minden egyes percét. Karantén ide vagy oda, Irént rázta tőle a hideg. Száját összeszorítva csak minden ötödik vinnyogásra vetett oda valamit. Sokat bír egy ember, most meg rengeteget kell még - gondolta. Így kell tennie, berendezkedik egy szűkebb életformára, a késpengét inkább becsomagolja konyharuhába, nehogy idegességébe belemártsa Gyula nyelőcsövébe kívülről. | |
| 202. | [tulajdonos]: jól vagyok | 2020-03-31 21:45 | | Most jó. Most béke van. Nem bánt senki- mondta a kisnyuszi és összegömbölyödött. | |
| 201. | [tulajdonos]: már jobb | 2020-03-31 17:52 | X. Nap. Már nem számolta. Pici reménye volt aztán elcsuklott a holnap hangja. Minden nap hasonló, pedig ma kirándultak is, a déli határ melletti kisvárosba, Irén apját látogatták meg.
Az odaút kétharmada véres háborúval telt, ahogy szokott. Visszafele apadt a feszültség trágyahalma. Gyula gyűlölte Irént, a csökönyösségét, az agyának minden zugába fészket rakó kételkedést. Gyűlölte megkeseredett életét.
Tudta egyszer vége szakad. Vagy így, vagy úgy. Tudta, hogy hiányozni fog neki az az asszony akitől függött és még mindig függ. Nem bírta megállni mégsem, hogy beszóljon neki percről percre, savat öntsön a sebeire, amit ő ásott rajta. Aztán figyelte, hogy reagál. Utálta, mikor visszaszólt, de olyan böszme módon és mindig tükröt tartott neki. Ilyenkor nem tudott mit mondani. Fogalma sem volt, honnan merít erőt ez a nő, mikor folyton a víz alá nyomja a fejét. | |
| 200. | [tulajdonos]: dejó | 2020-03-30 18:15 | Ezt soha nem tudtam felfogni. Hogy van az, hogy pont akkor annak a pontnak a töredekében. Valami megmagyarázhatatlan erő hozza össze a pillanatokat.
| |
| 199. | [tulajdonos]: szomorú | 2020-03-29 10:26 | | Amikor az összezártságból adódóan előtör az agresszió, az teszi a lelket igazán tehetetlené. Amikor bármit teszel, semmi nem jó, csak rak rá egy lapáttal. Amikor a könnyek csak a belső csatornákon távozhatnak. Amikor bizonytalan vagy a holnapban a másik bizonytalansága vödörből önti a fejedre a saját sz@rát. Amikor nem tudja mi baja, de beléd kell rúgnia, hisz te vagy kéznél. Rengeteg munkával visszafordítható ez az állapot, ésszel érvelve. Nem mindig valósítható meg, hisz ragaszkodik a saját igaznak vélt valótlanságához, amiben nem érzi jól magát, de mégis inkább abban toporog, nem engedi kihúzni magát. Békejobbot nyújtó kezedet levágja egy baltával, aztan felháborodik, mert nem tudsz neki segíteni már félholtan. Szüksége van rád, de ezt szégyelli, gyengeségnek érzi kimondani, mikor ez erősítené meg igazán a fuldokló kapcsolatot. Ez adna neki oxigént. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
