NAPLÓK: történések Legutóbbi olvasó: 2021-09-28 09:43 Összes olvasás: 20309| 367. | [tulajdonos]: pedig jól vagyok | 2021-09-25 13:44 | A fene tudja, hogy vagyok. Mintha hullámvasúton ülnék. Ráz az ideg, aztán alább hagy. A jóidőnek örülök, tekerek is egyet délután.
Holnap piac nap. | |
| 366. | [tulajdonos]: üres vagyok | 2021-09-13 16:14 |
Csak azt akartam mondani...de mindegy mert akinek szólt, az elszaladt.
Azt sem válaszolta, hogy ukk- mukk-fukk a kérdésre, amit utána röptettem.
Tulajdonképpen megértem, mert hasonló helyzetben lehet én is, így reagáltam volna, de mégis furcsa, hogy csak úgy hagyott az abált lében úszkálni. Lehet kultúráltan beszélni a bajokról, meg arról is, hogy mi bánt, vagy miért nyűgös az ember, vagy miért tesz fel olyan kérdéseket, amik nem is érdeklik. Miért rág magot, pótcselekvésként. Sőt mitől rág be? Amitől nem kellene. Fáradt vagyok, nagyon. Harcolni meg egyáltalán nem szeretnék, csak púp a hátamon, a csatakiáltás sem hoz lázba. Hangulatot szeretnék, mókát, kacagást, mostanában kovászos uborkát sem eszem, hányingerem van a szagától. Majd egyszer szép lesz minden, nyugalmas és békés, nem kell elszámolnom, kire mosolygok, kire fanyalgok, kinek a nyakán borzalom össze langyos sóhajtással a pihéket, kinek harapom át a gigáját. Nem kell játszmázni, drámázni, ködösíteni az indián nyárban. Csupán megköszönni, ami adatott.
A feszültség úgyis jön, kár bántani egymást, szemellenzős napokon. Meg kéne adni a lehetőséget, meghallgatni a másikat, nem vélt sérelmek miatt, elrohanni magasan habzó dühvel, látszólag érzelemmentesen.
Egy ügyből kifolyólag létezhet több igazság, több nézőpont. | |
| 365. | [tulajdonos]: belső feszültség ok nélkül | 2021-09-11 17:19 | Nyugodtnak akart látszani, mégis valami feszítette belülről. Valami sürgető érzés. ” Elfutni, elrohanni.”- gondolta. Tudta, hogy soha nem teszi meg. Bátorsága lett volna hozzá, de a harchoz mégsem lett volna kedve. Mondjuk kinek van? Persze, vannak akiket ez éltet, akcióhősök, vagy vakmerő, bajkeverő libák. Amazonnak nem nevezné őket, mert azoknak több eszük van, ők a biztosra mennek. Talán.
Ahogy az ősz osztogatta a kincseit, úgy fogyott az életkedve. Nem kedvelte az elmúlás hónapját, neki azt jelentette a szeptember.
Most legszívesebben bekucorodott volna, valami jó meleg kuckóba, de nem tehette, így folytatta a takarítást. | |
| 364. | [tulajdonos]: azt hittem | 2021-08-30 15:28 |
Móni a festékbolt felé indult. Minimális forgalomban haladt. Kis hezitálás után a Madártani Intézetnél megállt, ellenőrizte a pintyek költési táblázatát.
Precízen kitöltötte az üres rubrikákat, majd tovább indult a következő helyszínre. A kis férőhelyes parkolóban talált egy félreeső részt. Megszámolta a bárányfelhőket, a feketéket kivonta a fehérek számából. Összecsomagolta a távcsövét és hazaindult. Otthon sebtiben ledobálta magáról a göncöket és fehérneműben, ebben az esetben sötétkék alsóban és fekete melltartóban ledőlt az ágyra, nadrágját fél lábszárára lógatva, a maradék kezével masszírozni kezdte a halántékát. Fájt a feje, nem erőszakosan, de kitartóan. Hajdobáló megtalálta, sőt el is sírta magát neki, ráöntve egy nagy lábas panaszáradatot. Nem tudott vele mit kezdeni, csak meghallgatta.
Éhséget érzett. A kenyértartó üresen tátongott. Magára húzkodta a meg mindig a kezében tartott nadrágot, kivette a szennyes-tartóból az imént levetett blúzt, szandált húzott, pénztárcáját a hóna alá csapva, átslattyogott a kenyérboltba.
Szerencséje volt, az eladónak kívül, aki neki hátat fordítva mosogatott, közben a vállával tartott telefonon diskurált valakivel senki nem tartózkodott az üzletben.
Kiemelt egy zacskó zsemlyét a pulton elhelyezett csoportból és a közben megforduló árusító lánynak leadta a rendelést.
Nyolc rétest is vásárolt a péksütemény mellé, túrós, meggyes, szilvás és mákos ízben. Tudta, hogy az utóbbitól tacsra megy majd az epéje, de nem érdekelte. Igaz, jutalmazni akarta magát, nem büntetni, de ezzel sem tudott most mit kezdeni.
| |
| 363. | [tulajdonos]: semmi új | 2021-08-29 08:57 | | A sebesség magas, a társalgás alapszintű . Hosszú órák tömény nyomora. Kicsit ráncolódott az anyag, de kivasaltam mindent, ahogy kell. | |
| 362. | [tulajdonos]: nyekk | 2021-08-25 21:53 | Valószínű elromlott az autómban a szervoszivattyú. Annyira azért nem, csak gyanús.
Reggel az autószerelőnél kezdek a szomszédban.
Nem hiszem el, hogy mindig van valami.
| |
| 361. | [tulajdonos]: két hétig no kisveréb | 2021-08-14 19:22 | Az van, hogy nincs jó kedvem. Semmilyen sincs. Azt mondják kedve mindig van az embernek. Igen ám, de mihez. Nekem most semmihez sincs.
Mondok magamnak egy mesét inkább.
Egyszer volt egy kis veréb. Csupasz lábú, rezgő fejű, gyámoltakan jószág. Szárnya alá vette a Nagy Tanács, mégsem hagyhatták elkallódni szegénykét. Itatták, etették, fészket raktak neki ezüstszénából. A kisveréb egója hamar kigömbölyödött. Kiszállt a fészekből és a magasból pottyantotta a megemésztett magok értéktelen végtermékét gondozói fejére.
| |
| 360. | [tulajdonos]: juhé | 2021-08-13 20:45 | Hihetetlen kapcsolódási pontok léteznek az univerzumban. Pillanat alatt ott és nem máshol.
Csak akkor a másodperc töredéke alatt. Reakcióidő. Lassított felvételként valamit keresni, valami fontosat elhajolva a lövedék elöl. | |
| 359. | [tulajdonos]: gondolat | 2021-08-04 08:24 | Falun laktam. Óriási fenyőfa állt az udvaron. A törzsét mint a mesében a bocskort sodort vékony madzaggal rögzítette valaki a földhöz. Nem lehetett fóldhözragadtnak mínősíteni, mert a legkisebb fuvallatra is inogni kezdett. Itt pedig nem kicsi szél fújt. Nyekergett és dülöngélt a hatalmas örökzöld. Egyszer volt májusfám helyét foglalta el.
Ott tevékenykedtem a közelében, amikor a három tizenéves beólálkodott.
Az egyik lassan lehajolt és felemelt egy rozsdás szekercét, hosszú nyelét fenyegetően lóbálva araszolt felém, szemét szúrósan rám szegezte.
Nálam is hasonló szerszám volt, csak rövidebb nyéllel.
Itt vérfürdő lesz-gondoltam elkeseredetten.
Hirtelen kisfiúvá változtak a legények.
-Gyereket nem ölök! - gondoltam újra a feltételes cselekedetet.
Sikerült kizavarnom őket az udvarból.
Vajon visszajönnek- e?! - jutott eszembe, mikor felébredtem.
| |
| 358. | [tulajdonos]: álom | 2021-08-01 09:12 | Magdi nénivel álmodtam. A Mácsai utcában lakott. Paprikás krumplit ettem a háza előtti fűben, kék madarakkal díszített tányérból, nem ő adta nekem, csak úgy termett az ölemben. A kerékpáromat, olyan régifajtát, a kerítéséhez támasztottam, nem tudtam, hogy ott lakik.
Miután befejeztem a falatozást, a maszatos tányért a járdára tettem és odébb léptem a bicajomért. Mire visszafordultam, Magdus néni egy tetovált lánnyal diskurált és a járdára mutogattak. Szóltam, neki, hogy enyém a cucc, erre a néni megnyugodott és behívott magához a házba.
Gyorsan átöltözött, közben úgy pörgött a nyelve, mint a kereplő. Az ura is ott volt az épületben, nem láttam, a hangját hallottam csak, ahogy mondja, hogy úgyis le fogja késni a buszt, Magdi néni visszavágott, hogy fogja már be.
Úgy szaladt ki a házból, hogy alig értem utol. A busz éppen akkor hajtott ki a megállóból, a néni szinte elé vetette magát, két karját az ég felé nyújtva, kiabált. Szerencsére a hatalmas jármű meg tudott állni, de olyan dühósen nézett a sofőr, hogy mikor az asszony odébb lépett, elhajtott mellette és nem vette fel.
Akkorra a biciklimnek hűlt helye lett, autóban ülve igyekeztem volna haza.
Döbbenten néztem a jelenetet. Aztán elsötétült minden.
Felébredtem.
Azon gondolkodtam, hogy visszafordultam- e Magdi néniert, vagy sem.
Arra emlékeztem csak, hogy aszél egy cédulát sodort felém.
A gitárkoncert bizonytalan időre tolódik a héten. - állt rajta fényes fekete betűkkel.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
