NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 2 Legutóbbi olvasó: 2025-11-07 06:35 Összes olvasás: 18338| 36. | [tulajdonos]: folyt. | 2007-10-19 19:30 | | te. hogy mit akarsz ezzel...és ez sem segíthet. aki segíthetne, már nem segít. akik segíthetnének… elmúlt. az idő. késő. talán sose volt. pedig egykor ő is… apád. hogy bízott. már csak az öregkori nyugdíjad érdekli, és hogy mi lesz, ha nem vigyázol, még lakás nélkül. ma már másképp beszél, mint nyáron, ott akkor az ebédlőben. akkor még új élet. hogy még nem késő. hát igen. ha nem vigyázol. vigyázol. mindenre vigyázol, testedre, tüdődre, gyomrodra is vigyáznál, de nem megy. szíved mostanában újra görcsöl. nyilallik. mint egykor. félsz. minden reggel szorongással ébredsz. és akkor az ami ott történt, abban a műteremben, éjszakai partik, mik voltak, neked fogalmad sem volt, akkoriban. amiben ez a lány is résztvett. ezek mind, nem emlékszel mikor pontosan, hogyan szivárogtak ki, hiszen nem jártál később se ilyen helyekre, ahová mégis, ott mások voltak. egészen más közeg. korodbeliek, mind fiatalok. de hallottad azt is, fogalmad sincs honnan, mégis valakik hozzád, neked beszélték, voltak még lányok, akik ott lettek, azon a helyen felnőttek. ők is tanítványok voltak. nem volt tudomásod arról a rendőrségi ügyről sem, az is később, jóval később szivárgott ki, talán az az első mestered számolhatott be róla, aki téged odavezetett. de ez sem biztos, erre sem emlékszel. felesége rád féltékeny volt. ez tisztán megmaradt, pedig nem volt ok. egy diáklány voltál, akin segítettek. kulcsot is kaptál műteremhez, ez szúrhatott szemet. de lehet, hogy ezt is csak képzeled. mármint hogy ő beszélt. aztán emiatt is kellemetlenséged volt. a kulcs. valójában mindenki félt hallgatásodtól. akkor sem, ma sincs semmilyen viszonyod ott senkivel. pusztán csak emlékek. ő viszont, már akkoriban, nem sokkal azután, halott volt. próbálkozott veled is, de te akkor semmilyen célzást nem értettél. mintha nem hozzád beszélnének. és később is csak az maradt meg, hogy kedvelted. tisztelted, igen. nem úgy voltál vele mint mások. akik szerették. másképp. ma persze más, visszagondolva. kicsit vicces is, kicsit komoly, de ezt pontosan tudod, csak nem szeretsz a magátólértetődő dolgokról beszélni. brutálisan leegyszerűsítesz mindent, rózsaszínre, abból is a leghalványabbra, bábut csinálsz magadból, akaratlanul, aztán mikor észreveszed, csak eszköz, jó eszköz, hogy életbenmaradj, kifigurázod önmagad. mégis mindig ő a menedék. ártatlanul kapaszkodsz belé, hogy legyen mit rángassanak, akiknek ez erre való. az hogy ez neked védekezés, burok, amivel már eggyé nőttél, szükség a minimalitásra, egyszerűsítésre, lebutításra, miért lenne másnak lényeges. hogy ez honnan jön, van. végül ez lesz. kell neked, hogy megtarthasd magad bennük. de kijátszod is, bár láthatatlan. így őszinte. hogy minden úgy kint, ahogy bent. most tudatosnak látszik, mégis pontosan így él ott is. bent. te sem érted. így van jól. lehámozni mindent róla, s így meztelen. akiket ez irritál, mindigis ellenségesen, de legalábbis kétkedőn fogják kezelni (félig joggal, hisz adja magát egyértelműen, hogy mások is belenyúljanak, eljátszadozzanak, ilyen szinten még nem is lenne baj), ugyanis a rálátás, kifigurázás nem egylényegűen jelenik meg, sőt a felszínen nem is mutatkozik. a legegyszerűbb, legszokványosabb automatizmus ilyenkor, hogy naiv. most a nyúlról van szó (nyúlmesék), az alteregódról. csupán kifinomult érzékkel lehet rátapintani, a tanulságára, és hogy mégsem az. te viszont úgy tűnik egyelőre makacsul ragaszkodsz megmaradni ebben a világban. talán csak amíg nem adsz túl rajta. így is, úgy is, felvállalod. most már hagynom kéne, rosszul vagy, remegsz is. olyan, mintha megsemmisülnél. napokig nem eszel, nem mész ki, nem csinálsz semmit csak kínlódsz. szenvedsz. másik világban vagy ilyenkor. most is. csak veszélyesebb. mert nem tudsz felébredni belőle. amikor az kövez meg akit szeretsz, akkor van, hogy meghalsz. semmit nem bírsz ki. valójában, ilyenkor. szeretnél igazából meghalni. de mindig, ha sikerül valamit mégis magadhoz venni, összeszedni magad, pár nap után lélegzel újra, élet kering benned. sose halsz meg valójában. ez hányadik halálod is? kifullad a mesében a harmadik után, de nálad hányadik már? hányadik halálodat játszod el? játék. persze hogy játék, nemigaz? hiszen írsz. tudsz írni. és mégis halálodon ülsz, iszonyatokat élsz át, az csak a valamiféle csoda hogy írni képes vagy. pedig már régen nincs akit hiszel, akiért hitted, érdemes csinálni. hogyan hogy nem magadért. most hogy nincs, elment, mégis küzdesz. magadért is. bár már nem érzed a kezet, noha érte a tiédet kinyújtottad, régen is, amikor ő volt bajban. mindig érezted apró rezdüléseit, gondolatát. vagy azt hitted, érzed. ma már ez távol. hiszen elment, elmúlt, és már nem érzed az erőt, nincs hited. nem bízol, elvesztettél mindent. talán ma már megvet is. és ma már le tudod írni ezt a szót is. és mégis szereted. olyan mint testvéred. barát. vagy ennél is több, ha van ilyen. pesze a testvéred bármit is tennél, sose vetne meg. de sosem mered | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
