tenyérnyi magocskák 2: folyt.

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2829 szerző 37157 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Machó Zsófia
  Apokalipszis
Új maradandokkok

Bara Anna: a csend árnyékában
Albert Zsolt: CELLAINFORMÁCIÓ
Bártfai Attila Márk: 5
Kiss-Teleki Rita: Veszekszem
Petz György: Arany appendix
Vezsenyi Ildikó: Zsoltárok helyett
Albert Zsolt: ELTÉVEDNI INDULOK ÉS HA LEHET BELÉD SZALADNI
Nyári László: aranyszajha
Albert Zsolt: HARAG
Farkas György: ALVÁSGYAKORLAT (XVl) (jav.)
FRISS FÓRUMOK

Busznyák Imre 11 órája
Szilasi Katalin 12 órája
Ötvös Németh Edit 13 órája
Király Ferenc 13 órája
Tóth Gabriella 19 órája
DOKK_FAQ 20 órája
Bara Anna 2 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Szakállas Zsolt 2 napja
Vezsenyi Ildikó 3 napja
Kiss-Teleki Rita 3 napja
Magyar Éva 3 napja
Petz György 4 napja
Farkas György 4 napja
Csiki Melinda/ Melly 4 napja
Vajdics Anikó 4 napja
Albert Zsolt 5 napja
Kosztolányi Mária 8 napja
Bártfai Attila Márk 8 napja
Nyári László 9 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 2 perce
Sin 10 órája
Sorrento 10 órája
Baltazar 11 órája
az utolsó alma 11 órája
Zúzmara 13 órája
Etzel Mark Bartfelder 13 órája
EXTITXU-UXTITXE 20 órája
törmelék 22 órája
nélküled 1 napja
Gyurcsi 1 napja
fejlakók... 1 napja
fejlakók 1 napja
Fészek 1 napja
Bara 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: tenyérnyi magocskák 2
Legutóbbi olvasó: 2020-05-26 04:33 Összes olvasás: 15954

Korábbi hozzászólások:  
36. [tulajdonos]: folyt.2007-10-19 19:30
te. hogy mit akarsz ezzel...és ez sem segíthet. aki segíthetne, már nem segít. akik segíthetnének… elmúlt. az idő. késő. talán sose volt. pedig egykor ő is… apád. hogy bízott. már csak az öregkori nyugdíjad érdekli, és hogy mi lesz, ha nem vigyázol, még lakás nélkül. ma már másképp beszél, mint nyáron, ott akkor az ebédlőben. akkor még új élet. hogy még nem késő. hát igen. ha nem vigyázol. vigyázol. mindenre vigyázol, testedre, tüdődre, gyomrodra is vigyáznál, de nem megy. szíved mostanában újra görcsöl. nyilallik. mint egykor. félsz. minden reggel szorongással ébredsz. és akkor az ami ott történt, abban a műteremben, éjszakai partik, mik voltak, neked fogalmad sem volt, akkoriban. amiben ez a lány is résztvett. ezek mind, nem emlékszel mikor pontosan, hogyan szivárogtak ki, hiszen nem jártál később se ilyen helyekre, ahová mégis, ott mások voltak. egészen más közeg. korodbeliek, mind fiatalok. de hallottad azt is, fogalmad sincs honnan, mégis valakik hozzád, neked beszélték, voltak még lányok, akik ott lettek, azon a helyen felnőttek. ők is tanítványok voltak. nem volt tudomásod arról a rendőrségi ügyről sem, az is később, jóval később szivárgott ki, talán az az első mestered számolhatott be róla, aki téged odavezetett. de ez sem biztos, erre sem emlékszel. felesége rád féltékeny volt. ez tisztán megmaradt, pedig nem volt ok. egy diáklány voltál, akin segítettek. kulcsot is kaptál műteremhez, ez szúrhatott szemet. de lehet, hogy ezt is csak képzeled. mármint hogy ő beszélt. aztán emiatt is kellemetlenséged volt. a kulcs. valójában mindenki félt hallgatásodtól. akkor sem, ma sincs semmilyen viszonyod ott senkivel. pusztán csak emlékek. ő viszont, már akkoriban, nem sokkal azután, halott volt. próbálkozott veled is, de te akkor semmilyen célzást nem értettél. mintha nem hozzád beszélnének. és később is csak az maradt meg, hogy kedvelted. tisztelted, igen. nem úgy voltál vele mint mások. akik szerették. másképp. ma persze más, visszagondolva. kicsit vicces is, kicsit komoly, de ezt pontosan tudod, csak nem szeretsz a magátólértetődő dolgokról beszélni. brutálisan leegyszerűsítesz mindent, rózsaszínre, abból is a leghalványabbra, bábut csinálsz magadból, akaratlanul, aztán mikor észreveszed, csak eszköz, jó eszköz, hogy életbenmaradj, kifigurázod önmagad. mégis mindig ő a menedék. ártatlanul kapaszkodsz belé, hogy legyen mit rángassanak, akiknek ez erre való. az hogy ez neked védekezés, burok, amivel már eggyé nőttél, szükség a minimalitásra, egyszerűsítésre, lebutításra, miért lenne másnak lényeges. hogy ez honnan jön, van. végül ez lesz. kell neked, hogy megtarthasd magad bennük. de kijátszod is, bár láthatatlan. így őszinte. hogy minden úgy kint, ahogy bent. most tudatosnak látszik, mégis pontosan így él ott is. bent. te sem érted. így van jól. lehámozni mindent róla, s így meztelen. akiket ez irritál, mindigis ellenségesen, de legalábbis kétkedőn fogják kezelni (félig joggal, hisz adja magát egyértelműen, hogy mások is belenyúljanak, eljátszadozzanak, ilyen szinten még nem is lenne baj), ugyanis a rálátás, kifigurázás nem egylényegűen jelenik meg, sőt a felszínen nem is mutatkozik. a legegyszerűbb, legszokványosabb automatizmus ilyenkor, hogy naiv. most a nyúlról van szó (nyúlmesék), az alteregódról. csupán kifinomult érzékkel lehet rátapintani, a tanulságára, és hogy mégsem az. te viszont úgy tűnik egyelőre makacsul ragaszkodsz megmaradni ebben a világban. talán csak amíg nem adsz túl rajta. így is, úgy is, felvállalod. most már hagynom kéne, rosszul vagy, remegsz is. olyan, mintha megsemmisülnél. napokig nem eszel, nem mész ki, nem csinálsz semmit csak kínlódsz. szenvedsz. másik világban vagy ilyenkor. most is. csak veszélyesebb. mert nem tudsz felébredni belőle. amikor az kövez meg akit szeretsz, akkor van, hogy meghalsz. semmit nem bírsz ki. valójában, ilyenkor. szeretnél igazából meghalni. de mindig, ha sikerül valamit mégis magadhoz venni, összeszedni magad, pár nap után lélegzel újra, élet kering benned. sose halsz meg valójában. ez hányadik halálod is? kifullad a mesében a harmadik után, de nálad hányadik már? hányadik halálodat játszod el? játék. persze hogy játék, nemigaz? hiszen írsz. tudsz írni. és mégis halálodon ülsz, iszonyatokat élsz át, az csak a valamiféle csoda hogy írni képes vagy. pedig már régen nincs akit hiszel, akiért hitted, érdemes csinálni. hogyan hogy nem magadért. most hogy nincs, elment, mégis küzdesz. magadért is. bár már nem érzed a kezet, noha érte a tiédet kinyújtottad, régen is, amikor ő volt bajban. mindig érezted apró rezdüléseit, gondolatát. vagy azt hitted, érzed. ma már ez távol. hiszen elment, elmúlt, és már nem érzed az erőt, nincs hited. nem bízol, elvesztettél mindent. talán ma már megvet is. és ma már le tudod írni ezt a szót is. és mégis szereted. olyan mint testvéred. barát. vagy ennél is több, ha van ilyen. pesze a testvéred bármit is tennél, sose vetne meg. de sosem mered


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-05-29 00:08   Napló: Sin
2020-05-28 23:31   Napló: Sorrento
2020-05-28 23:29   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:27   Napló: Sorrento
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:13   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 23:12   Napló: Hetedíziglen
2020-05-28 22:49   Napló: Baltazar