NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 02:16 Összes olvasás: 150400847. | [tulajdonos]: jubiláns (3) | 2017-12-03 22:29 |
Szikék
Letűnt a múltba a kurta fiatalság, meglett emberré gyúrt át az Idő. Rosszul gondolkodnak, akik kiagyalták, hogy szavainknak súlya egyre nő: a tapasztalat épp ellenkező.
Voltak verseimben bárdok és királyok, egy lócsiszár is, ha még jól tudom. Most a Nyúl-szigetre pihenni kijárok, tavasztól őszig egy szoborsoron tölgylombok alatt van egy törzspadom.
Kinek neve van már, szinte bármit írhat, meg sem nézik a torzó verseket. Fogad a szerkesztő, leközli a hírlap; egy olló kell csak, gyakran élezett, és kétévenként kész is egy kötet.
Ahol a közönség a Nagy Névnek bókol, a minőségnek olykor híja van. Legyél hát megértő, ne csodáld, utókor, hogy számos vers a nemlétbe zuhan: nem minden fénylik, ami szín Arany…
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!