NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 01:50 Összes olvasás: 150915| 84. | [tulajdonos]: mini-jubileum | 2012-02-28 18:53 | | Elnézést kérek mindenkitől, hogy nem a még lezáratlan diskurzusokhoz fűzök újabb meg- és bejegyzéseket - most inkább szakítok egy kis időt és nagyon csöndben megünneplem azt az apró kis eseményt, hogy e napló fejlécében az "Olvasások száma" adat túllépte az ötezret. (Persze tudom, hogy a megnyitások jó nagy részében magam voltam tevőleges.) Ebben a nagy csöndben csak a kortyolásom zaja hallatszik, amint a poharamban csökken, a gyomromban nő az Irish Coffee térfogata. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 83. | Szokolay Zoltán: re: 79 | 2012-02-28 17:40 | Mai első megszólalásom e naplóban (2012.02.28. 10.30; #77) túlnyomórészt (a szöveg mintegy 86 %-ában) a vita alapkérdésével foglalkozott.
Köszönöm weinberger úrnak, hogy ő legalább reagált rá.
Szívesen kérek elnézést tgf szerkesztőtől a prológusban elkövetett gunyoros megjegyzésem miatt, dehát - már ami azt a bizonyos vesszőt illeti - ami nincs, az nincs, s ami nincs, azt odaképzelni se tudjuk, nemhogy bekapni.
Nézzék, Uraim, itt írók, költők gyülekeznek és dolgoznak. Amatőrök vagy kevésbé amatőrök, de írók és költők mind. Munkaeszközük a nyelv. Az anyanyelv. A magyar nyelv. Ennek alapvető szabályait nyilván mind ismerik. Hiszen a zongoraművész is tudja, már kezdő kora óta, hogy az a nagy fekete bútordarab a zongora, ahhoz kell odaülni, sőt azzal is tisztában van, hogy melyik billentyű leütése milyen hangot eredményez. A festő se benzint ken a vászonra, mert az elpárologna. Az építőmester se felejti ki a tartógerendákat a házból. Szakmájának alapjait mindenki tudja és készség-szinten használja.
Márpedig itt a dokkon sajnos baglyok röpködnek pontos J-vel, Janis Joplin nevébe erőszakolnak bele egy fölösleges N betűt, s valami rejtélyes kór eltünteti a vesszőket is. Így lesz a múlandóból mulandó, s hogy a szárnyalásból mi, azt már ide se merem írni.
Szóval talán - és ez rám is vonatkozik - igényesebben kellene dolgozni az anyanyelv védelmében. Ettől a teljesítőképességünk is javulna. Épp most készülnek diadalra emelni egy olyan költeményt, amelyben a szerző külön írta e szót: "teljesítő képesség"... hát gondolkozzanak el ezen is.
TGF-től, mint pár sorral feljebb, úgy itt most ismét bocsánatot kérek. Mint azt többektől hallom, ki akar engem tiltatni a dokkról, versestül, IP-címestül, mindenestül. Kár lenne. Én ugyan eltűnök, s ez talán többeknek örömet okoz, de a hiányzó vessző ugyanis ettől még nem fog kinőni oda, ahonnan hiányzik.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 82. | tisztelő: zavar | 2012-02-28 14:12 | Tisztelt Uraim!
Engem a legjobban az zavar, hogy azt a szót, hogy MULANDÓ rövid u-val kell írni.
Ebből következik, hogy a a mulanDOKK is rövid lenne (és nem "múlanDOKK)., a költői hitvallás pedig ars poetica, nem pedig "ars poeticka" (ld. a versküldő oldalt).
További jó elmélkedést kívánok: egy tisztelőjük | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 81. | TGF: re: szokolay | 2012-02-28 13:44 | | Zoltán, nem fittyedt le a parányi vesszőcském, te állítottad fel, hogy ki is rakhasd, majd be is vehesd. Valóban ennyire futja, hogy egy vesszőhibán lovagolsz? Az efféle tévesztéseknek nagyobb érvénye van, mint a személyeskedéseidnek, meg a gyűlölködésednek. Egyébként te is vétesz helyesírási hibát a kommentedben. Megmutassam? A "múlandó" például rövid "u". Én úgy gondolom, ez lehet gépelési hiba, berögződés, bármi. Nem ezeken kellene lovagolni, vagy szellemesebben tenni ezt, a csípős humornak helye van itt is. Ez inkább személyeskedő. | |
| 80. | [tulajdonos]: hangsúlyos kiegészítés | Szokolay Zoltán: új írói név? | 2012-02-28 11:02 | Köszönöm, Zoltán, hogy észrevételeit megosztotta itt. Annál is inkább, mert egy olyan momentumra mutatott rá, amelyet én, sajnálatomra, kifelejtettem a saját megszólalásomból. Fel is idézem a lényegét:
"A szerkik dolga pedig a szakmai és szubjektív satöbbi (sok-sok satöbbi) érvényesítése mellett az is lenne, [...] hogy ordító szarvashibákat ne hagyjanak figyelmen kívül."
Az itt közlésre szánt szövegek célközönsége a magyar olvasók. Ha bizonyos divatjelenségeket tudomásul véve a bírálók el is tekintenek a központozás és a mondatkezdés szabályaitól, azt hiszem, nem volna célszerű a magyar helyesírás többi szabályát is nagyvonalúan a sutba dobni: a külön- és egybeírást, az igekötők tapadását, a felszólító módot, stb. Tudom, ez nem szerkesztői, hanem korrektori feladat. Mondható az is, hogy besorolható a szakmai szempontok közé, legfeljebb az a szakma nem a verstan, hanem a nyelvtan. Senkinek nem válik dicsőségére, ha a maradandó adatbázisban hibás helyesírású szövegek találhatók. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 79. | Szokolay Zoltán: új írói név? | 2012-02-28 10:30 | Vajon ki lehet az a Dokkon Miklós?
És hol vannak a versei? Avagy csak kommenteket ír?
Mert ha az ominózus mondatban a Miklós szót megszólításként szeretnénk alkalmazni, akkor előtte szükséges lenne egy vessző: "Dokkon, Miklós"
TGF tudja ezt. Csak bizonyára lefittyedt a parányi vesszőcskéje, mint meggyanúsíttatott kollégájának nemrég...
Ami pedig a lényeget illeti: nyilvánvaló, hogy minden szerkesztés szubjektív. A szakmai követelmények is a szubjektivitáson át érvényesülnek. Ahol ezek gyengék, ott a gyengét is fölmagasztalják. Ahol pedig nagyon erősek, ott a jó is megaláztatik. Van egy téridő-darab és annak van gazdája, tulajdonosa és mívelői (szerkesztői, ha úgy tetszik). Nevezhetjük ezt kertnek, portálnak, honlapnak, folyóiratnak, könyvespolcnak, notesznek. Abba bizony az kerül, amit a tulajdonos szakmailag és szubjektíven odaillőnek ítél. Amit befogad. Nincsen ebben semmi ördögi.
A dokk csak egy a verstárak, online folyóiratok közül. Van, ki szerint a legjobb, de akad olyan is, aki irtózik tőle. Egy biztos: szakmai tekintélyt csak hosszú távon vívhat ki magának a hasonló tematikájú irodalmi portálok között. A mennyiség önmagától soha nem fog átcsapni minőségbe. A szilárd értékrend viszont megteremtheti a minőséget.
Máskor is leírtam már: a baj szerintem a "maradandokk-múlandokk" elnevezések járulékos jelentéstartalmával, hangulatával van. Az egyik a halhatatlanságot sugallja, a másik a halált. Az egyik a pantheont, a másik a kukáskocsit. Mi meg, ifjak és vénebbek, így vagy úgy, mind érezzük a saját életünk múlását, ezért is figyeljük aggodalmasan, hová terelik beküldött szövegeinket a szerkesztők (kik persze ugyanolyan halandók, mint mi magunk).
Jobb lenne belátni, hogy a múlandóság már a "jelet hagyni" (Kondor Béla) gesztusának teljesítésével, a vers beküldésével kipipálva, megcselekedtük, amit... a többi már csak evilági hívság.
A szerkik dolga pedig a szakmai és szubjektív satöbbi (sok-sok satöbbi) érvényesítése mellett az is lenne, ha már kénytelenek elolvasni, szegények, azt a rahedli verset, hogy ordító szarvashibákat ne hagyjanak figyelmen kívül.
Például ne lehessen maradandóvá felmagasztalt olyan költemény, amelyben a szerző nem tudja helyesen leírni egy világhírű énekesnő nevét. | |
| 78. | [tulajdonos]: merevedés | TGF: re: főoldal | 2012-02-28 09:33 | Mindenek előtt egy szabadkozás: bár igyekeztem, nem úgy sikerült megformázni a bejegyzésemet, ahogy szerettem volna, bekapcsolva maradt a "félkövér" betűtípus. Másodsorban köszönet, Gábor, a gyors reagálásért: a tartalom többségével egyetértek, a kisebbségét pedig meg tudom érteni. És akkor az utóbbiakra térek, a két első mondatára reagálva:
"Ennél (önnél) merevebben, szabályrendszerek, meghagyások, és kijelölt ösvények mentén gondolkodó emberrel még nem találkoztam itt a Dokkon Miklós."
Az előző bejegyzés írásakor annak a net-látogatónak a szerepébe képzeltem magamat, aki először talál rá erre az oldalra és a főoldalon elé táruló két meghatározó mondatra. Legyen ez a látogató olyan, aki történetesen nem bölcsész beidegződésekkel, hanem a formális logika szabályait alkalmazva dönt arról, tegyen-e próbát. Ehhez pedig, ha tetszik, ha nem, bizonyos fajta merevség, szabálytisztelet, a kijelölt ösvényekről le nem térés fegyelme szükséges, a jelzőket tehát ebben a szerepben dicséretnek veszem. És hogy ilyen nincs (más) a Dokkon? Talán nem véletlenül.
Amúgy persze hozzáteszem, hogy természetesen képes vagyok tökéletesen másféle módon is gondolkodni (ahogy sokan), de a két idézett mondat értelmezéséhez ezúttal, ahogyan említettem, egy másik szerepjátékot választottam.
"Nem hiszem, hogy nem lenne értelmes ember, így értenie kellene ezt a két egyszerű mondatot."
Az értelmesség ilyen fajta megelőlegezését köszönöm. A két egyszerű mondatot értettem, mégpedig pontosan betű szerint értelmeztem őket, és néhány pontban kifejtettem, hogy szerintem mi következik belőlük. Ez a fajta értelmezés szerintem akkor kérdőjelezhető meg, ha a vitapartner logikai hibát talál a levezetésben.
Annyival talán azért finomodhat a helyzet, hogy én valóban az "először-másodszor" megfogalmazást használtam, egyrészt a leírt szabályt követve, másrészt az egyszerűség kedvéért. Ez természetesen nem életszerű, és reagálásának hátra levő része már csak ezzel foglalkozik; egyet is érthetek vele. De vajon változnak-e a vázolt esetek (a felsorolásom szerint 2., 3. és 5. eset), ha a kétféle szempontrendszert együttesen és egyidejűleg használja a szerkesztő?
Akkor hát: mi volt a célom az egésszel? Elárulom. Elképzelhető-e, hogy a két inkriminált mondat megfogalmazásának pontosításával elérhető, hogy még a "legmerevebben, kizárólag a szabályrendszerek, meghagyások, és kijelölt ösvények mentén gondolkodó ember" se találjon benne kekeckedni valót?
Az egyéb témáról írtak esetén megmaradtam az észlelés szintjén, noha talán továbbfejleszthető volna javaslat formájában. A terjedelemért elnézést kérek. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 77. | TGF: re: főoldal | 2012-02-28 08:06 | Ennél(önnél) merevebben, szabályrendszerek, meghagyások, és kijelölt ösvények mentén gondolkodó emberrel még nem találkoztam itt a Dokkon Miklós. Nem hiszem, hogy nem lenne értelmes ember, így értenie kellene ezt a két egyszerű mondatot. Nem, nem így működik, a "szigorú szakmaiságon" felül is adott a szubjektivitás, a versízlés, ezért dolgozik ennyi szerkesztő a Dokkon, különböző versízléssel, intelligenciával, verstudással, habitussal, beállítottsággal.
"...amikor egy szerkesztő belenéz egy általa addig még nem olvasott versbe, honnan tudja, hogy szükségszerűen szubjektív, vagy szigorúan szakmai szempontokat kell-e alkalmaznia? Vagy hogy a kettőt milyen sorrendben?"-ez most komoly? Ahonnan ön tudja, hogy amikor könyvet válogat a könyvtárban vagy a boltban, hogy melyiket vigye haza. Vagy onnan, ahonnan egy főorvos tudja, amikor választ a kórháza számára két nagyon jó sebész közül.
A szerkik munkája nem kötődik merev szabályokhoz. Ahogyan Miklós sem korlátozható a versolvasás szabadságában.
Az olvasói mechanizmus nem így működik. Miért lenne szétválasztható ez a két dolog? Ha elolvasok valamit, értem mi van odaírva, mert azon a nyelven írták, amit beszélek, akkor nyilván el tudom tenni magamban, meg egy adott rendszerhez alkalmazkodva is.
Ez a szubjektivitás versus szakmai szempontok-féle kérdése körülbelül annyira érvényes volt Miklós, mintha azt kérdezné valakitől: mikor te olvasol, először a betűket érted meg, és csak utána a mondatokat, vagy egyszerre működik a kettő? Melyik van előbb? | |
| 76. | [tulajdonos]: főoldal | 2012-02-28 07:32 | Az alábbi szöveg a portál főoldalán található, onnan másoltam ide, mert nem értek valamit:
maradanDOKK-versek
Azok a versek, melyeket a DOKK szerkesztõsége a feltöltött versek közül -- szükségszerûen szubjektív szempontjai alapján -- jónak ítélt.
múlanDOKK-versek
Azok a versek, melyeket a DOKK szerkesztõsége nem találta -- szigorúan szakmai szempontok alapján -- elég jónak, hogy az adatbázis maradanDOKK részébe emelje.
Amit nem értek: amikor egy szerkesztő belenéz egy általa addig még nem olvasott versbe, honnan tudja, hogy szükségszerűen szubjektív, vagy szigorúan szakmai szempontokat kell-e alkalmaznia? Vagy hogy a kettőt milyen sorrendben? Tekintsünk néhány esetet, tisztán logikai alapon:
1. Először szakmailag nézi át és rossznak találja. Semmi gond, múlik.
2. Először szakmailag nézi át és megfelelőnek találja. De a maradóba ezzel még nem teheti, mert a szabály szerint ahhoz szubjektíve is át kell néznie. Megteszi és jónak találja (tetszik neki). Semmi gond, marad.
3. Szakmailag megfelelő, szubjektíve rossz (nem tetszik neki). A maradóba nem kerülhet, ez világos. De ha szakmailag megfelelő, akkor a múlandóba sem kerülhet, mert az oda kerülésnek egyetlen feltétele a szakmai meg-nem-felelés. Akkor hát?
4. Először szubjektíve nézi át és jónak találja (tetszik neki). A szabály szerint azonnal megy a maradóba, bármennyire rossz is szakmailag.
5. Először szubjektíve nézi át és rossznak találja (nem tetszik neki). A szabály szerint azonnal múlik.
Még valami: Az igazán fontos Gyakori Kérdések (FAQ) és válaszok egyrészt az Impresszumban, másrészt abban az ablakban vannak felsorolva, amely csak akkor nyílik meg, ha valaki a főoldalról verset óhajt beküldeni. Nem tudható meg az elbírálás algoritmusa: hány szerkesztőnek és milyen sorrendben kell igent vagy nemet mondania egy vers elfogadásához vagy elutasításához. | |
| 75. | [tulajdonos]: következtetés | [tulajdonos]: statisztika + trend | 2012-02-27 07:14 | Az eltelt négy hónap során - különös tekintettel az évváltás napjaiban végzett intenzív elbírálási sorozatra - az alábbi növekedési mutatók figyelhetők meg:
- elbírálva: 1750
- múlandóvá vált: 1400
- maradandóvá vált: 350
- maradandók aránya az elbíráltakon belül 20,0 % | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
