NAPLÓK: simaszáj Legutóbbi olvasó: 2025-03-31 08:36 Összes olvasás: 7617| 12. | [tulajdonos]: Kontyba | 2014-08-07 15:01 | Kontyba indiánt
Bak Ritának
„Alles Müller oder was”
Hó immár az alja
sebes nyugta megvár
kontyba indiánt vér berág piás
húgom szemetelés korább
kajálok miafasz babalány
ettél föld sosem úgysem te
kivan dolgod áll a nap
arány kotródik de húsz
pont volt átmérhető
szar önt a sitt bélmama
örvend piszok is na megállj
bakker kátrány beváj
kétkedés hűl a vak látnál
kicsit szezám mászkál
Elme rendes pép és szakáll
osonj szájtátva parttalan.
| |
| 11. | [tulajdonos]: Zárva | 2014-07-23 10:17 | Zárva
Ikesedem.
Állva fejnek.
Kadétos szerelem
alatt
kuplerális
a lány.
Képen pina
vagy paráznált
évjáratok újra.
Klitorisztisz
jelleg.
| |
| 10. | [tulajdonos]: Zsiráfok 2. | 2014-06-24 09:55 | | Főtt babot eszünk, apánk hozott egy zsákkal („faszolt”, ahogy ő mondaná); anyánk nem is kérdezte, hogy honnan, vagy hogyan jutott hozzá, szerintem egyszerűen örül neki, bizonyára ő is unta már a lencsét. Vacsora után sietve lefújatja a tányérokat, és a lábost, hogy eltüntesse a nyomokat, én meg röhögök a sűrített levegős pisztoly idétlen hangján: fhk fffhk fhk fhkffffff fhk hk hk hk. „Cserélni kell a palackot” - anyánk hátra se néz, de ez rendben van, mert apánk se pillant fel az asztalról. Dünnyög valamit, sóhajtozva feláll, átmegy a szobába, hangos nyögések közepette levetkőzik, illetve elkezd levetkőzni, de a zokninál megint bealszik, le se ér a feje, már horkol, a nővéremmel összemosolygunk, még mindig szörnyen sápadt és sárgábbak a fogai, kettő ki is hullott, mióta hazahozták. A zoknit anyánk később fogja lehúzni apánk lábáról, mielőtt ő is bebújik mellé az ágyba, de az is lehet, hogy ma rajta hagyja. „Egyszer élünk, bassza meg” ezt meg ő szokta mondogatni, amikor azt hiszi, nem halljuk. | |
| 9. | [tulajdonos]: Zsiráfok | 2014-06-17 16:27 | | A zsiráfokat késő estére sikerült csak behajtani, anyánk türelmetlenkedve nyújtogatta a nyakát, és percenként kikiáltott az utcára „Gyertek már! Kihűl a vacsora!”. Aztán visszabújt az ablakszárny mögé és onnan lesett tovább. Nem örült annak, hogy a nővéremmel elvállaltuk a zsiráfok ki-, és behajtását, amíg a Pándi néniék az éves revitalizációs táborban vannak, de nyíltan ellenkezni sem mert –különösen apánk jelenlétében nem-, mert Pándi néni három szabadmozgás kreditet ígért, kettőt nekem, egyet a nővéremnek a segítségért. A leosztással elégedett voltam, a nővérem amúgy sem nagy segítség, meg hát a lányoknak feleannyi kredit elég, azokban az években, amikor van igazolásuk a Megyei Keltetőből. Nővéremet három hete hozták haza, sápadt volt, meg sovány, de nem értettem anyám miért ölelgeti remegve a szerencsétlent, alig két hónapig volt távol, és hamar vissza fog hízni: zöldvizes hónap van, de ezt anyánk mindig elfelejti. Mondjuk lemaradt az akcióról: a víztáposok kocsija ma éppen, hogy beért a második síp előtt, szinte kizuhantak a járgányból, de estükben már futottak is az utcai kapcsolópultok felé, és bekötötték az utcát tíz perc alatt. Egyre később érnek ide a havi átállásokra; nem csoda, amilyen gyorsan halad a humánintegráció a vasúti sínek mögötti részen, kocsi meg persze nincs elég, „Ja kérem, előbb kellett volna észbe kapni” mondja mindig apánk. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 8. | simaszáj: té | 2013-12-20 15:03 | | Bertolt Brecht. T. T. T. | |
| 7. | [tulajdonos]: Brechteste | 2013-12-20 15:01 |
Bertold Brecht:
Egy késő görög kori költő
olvasása közben
A biztos bukás végnapjaiban
már a holtakat kezdték a falakon siratni
s a trójaiak léceket javítgattak. Léceket.
A három szárnyú fakapukon. Léceket.
S elszántan bízni és remélni kezdtek.
Tehát a trójaiak is.
Garai Gábor fordítása
| |
| 6. | [tulajdonos]: csak király | 2013-12-14 20:31 | Spitteler, Carl
Nur ein König
Konsul Cornelius Clemens sprach: Ich will,
dass jeder meiner Sklaven seine Arbeit
erhalte zugeteilt nach Wunsch und Neigung.
Nur was man gerne tut, das tut man recht.
Ein Mann am falschen Platz ist halb ein Mann;
Der beste Töpfer pfuscht im Gärtnerhandwerk.
Doch als er nun zu mustern kam sein Landgut,
bemerkt’ er einen Sklaven, der, verhöhnt
vom grossen Haufen, ungeschickt und hilflos
arbeitete am Weg, mit seines Hammers
unsicherm Schlag verwundend seine Finger.
Unwillig zu dem Major Domus wandte
sich nun der Konsul und sein Auge forschte.
„Verzeiht”, versetzte jener, „jeglich Handwerk
vom Walker bis zum Weber hab ich schon
mit ihm versucht. Zu keinem einzigen taugt er.”
Jetzt ungeduldig von dem Stümper heischte
Cornelius Clemens: „Was denn warst du nur
in deiner Heimat von Beruf und Handwerk?”
Sein gramumwölktes Antlitz hob der Sklave
mit finsterm Stolz empor: „Herr, nur ein König.”
Da schwieg, von Mitleid übermannt, der Konsul
und sein Gedanke wob des Menschen Schicksal.
Dann gnädig zu den Dienern: „Tötet den!”
Csak király
Cornelius Clemens konzul szólt: „Kivánom,
hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
Csak mit szivesen, azt végezzük jól el.
Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
jó fazekas is kontár kerti munkán.”
De egyszer szemlét tartott birtokán
s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
a többiek, mert az sután s ügyetlen
munkált az úton, tétován, ütése
saját ujját sebezte kalapáccsal.
Kedvetlenül fordul tiszttartójához
a konzul és szemével kérdi, mint van.
„Bocsáss meg”, szól az, „mindent megpróbáltam
a kallótól a takács mühelyéig,
de ez bizony nem értett semmihez sem.”
Cornelius Clemens most türelme-vesztve
ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
„Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”
A rabszolga bánatfelhőzte arcát
sötét gőggel emelte: „Csak király.”
A konzul hallgatott, részvéte felkelt
s az ember sorsán hosszan eltünődött.
S mert kegyes úr volt, így szólt: „Öljétek meg.”
Szerb Antal | |
| 5. | [tulajdonos]: Totemek | 2013-11-28 18:15 | (Leírások a netről. Vágott.)
i.
Egy játék célja, hogy megnyugtassa az elméd,
és a vonat az agyad.
Vegyük le a rejtélyt:
a birodalom
egy egyedülálló kirakós játék.
Utazás. Elvarázsolt helyen
a múlt, a boszorkány, a doktor.
ii.
Épít egy epikus. Hősök és gazemberek,
és készül a harcra az igazságtalanság.
iii.
Have you ever akartam lenni
igazi hullámvasút?
| |
| 4. | [tulajdonos]: Ninjabosszú - leírás | 2013-10-15 15:43 | Egy lenyűgöző,
amelyben csökkenteni fogja le az ellenséget
katana folytatni szédítő ugrik,
és megpróbál segíteni a nemes szamuráj
bosszút szeretett.
A főhős a játék úgy tűnt,
hogy élni a normális életet:
nő rizs, fel a gyermekek,
és néha kortyolgatva meleg kedvéért
az elvtársak.
Ő szinte elfelejtette a nap,
amikor minden konfliktus megoldódott
útján katana,
de az a baj jött a házba,
a katonák klán úgy döntött,
hogy bosszút álljon
a gyilkos lelki vezetője,
miután elvágta a családja.
Nagyon egyszerű: van,
hogy elpusztítsa az ellenség
állandóan mozgásban.
Riválisok sorolhatók többféle:
az egyik, egyszerűen lefejezni
egy egyszerű mozdulattal egy katana,
mások igényel készség és a pontosság,
hogy megöli, és néhány nem kéne
egy harmadik utat.
Hagyományos csapok és ellop
a képernyőn.
Kell, hogy korlátozza a pontosság
és a villámgyors választ,
mint bármely korai sztrájk
az ellenfél nem kisasszony,
és próbálja a sztrájk vissza.
| |
| 3. | [tulajdonos]: Weöres Sándor - Nagyság | 2013-10-13 13:18 | Nagynak lenni dicső! Nagy költőnek, mint Goethe, Dante, Homeros!
És csöppet se dicső, de nékem kedvesebb: a nagyság álmából kibújni,
valamennyi dicsőség fogadja ásításomat. Természetes emberi méret
vonz engem, nem a nagy ragyogás, a szörnyü talapzat.
Létrehozni a velem született s a szerzett képességtől telhető
legjobbat, ha cipőt szegelek, ha fát ültetek, ha verset irok:
ennyit kivánok önmagamtól. Munkámat használni lehessen,
ne szájtátva csodálni.
Nem akarok óriás hulla lenni, melyen tizezer évig araszolva majszol
megannyi puhány kandiság (mit izélt, hol?) és kathedra-éhű hódolat;
se példakép, mellyel az új kezdeményeket dermeszti meg
a multba mutató zsandárkodás; se fennkölt szobor a sarkon,
melyről csurog a vidám verebek kritikája
nem is őróla - mit bánják, kifene volt? - hanem az életről, kinek szobra nincsen.
Minden nagyság: kicsiség is. Mert van mégnaqyobb, vagy ha nincs: lehet.
De most elképzelek egy fehér elefántot - áll képzeletem benső terében
és nézegetem - mekkora? Most az asztalra vetítem: mint porcelán szobrocska figyel;
most ablakon át a hegyre vetítem: a világot beborítja.
Állandó mérete nincs - nála se kisebb, se nagyobb nincs -
tehetem mogyoróhéjba, vagy mennybolt teknőjébe: mindegy.
Íly méretnélküli legyen munkám. Se keveseb, se több,
mint amennyi kinyújtózás vagy zsugorodás nélkül erőmtől telik,
se pompás, se szegényes: a mérettelen Istenek teremtésével közös ütemű.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
