NAPLÓK: simaszáj Legutóbbi olvasó: 2026-03-21 11:02 Összes olvasás: 8412| 6. | [tulajdonos]: csak király | 2013-12-14 20:31 | Spitteler, Carl
Nur ein König
Konsul Cornelius Clemens sprach: Ich will,
dass jeder meiner Sklaven seine Arbeit
erhalte zugeteilt nach Wunsch und Neigung.
Nur was man gerne tut, das tut man recht.
Ein Mann am falschen Platz ist halb ein Mann;
Der beste Töpfer pfuscht im Gärtnerhandwerk.
Doch als er nun zu mustern kam sein Landgut,
bemerkt’ er einen Sklaven, der, verhöhnt
vom grossen Haufen, ungeschickt und hilflos
arbeitete am Weg, mit seines Hammers
unsicherm Schlag verwundend seine Finger.
Unwillig zu dem Major Domus wandte
sich nun der Konsul und sein Auge forschte.
„Verzeiht”, versetzte jener, „jeglich Handwerk
vom Walker bis zum Weber hab ich schon
mit ihm versucht. Zu keinem einzigen taugt er.”
Jetzt ungeduldig von dem Stümper heischte
Cornelius Clemens: „Was denn warst du nur
in deiner Heimat von Beruf und Handwerk?”
Sein gramumwölktes Antlitz hob der Sklave
mit finsterm Stolz empor: „Herr, nur ein König.”
Da schwieg, von Mitleid übermannt, der Konsul
und sein Gedanke wob des Menschen Schicksal.
Dann gnädig zu den Dienern: „Tötet den!”
Csak király
Cornelius Clemens konzul szólt: „Kivánom,
hogy minden rabszolgám csak azt a munkát
kapja, amelyhez kedve, vágya vonja.
Csak mit szivesen, azt végezzük jól el.
Rossz helyre téve mit sem ér az ember,
jó fazekas is kontár kerti munkán.”
De egyszer szemlét tartott birtokán
s látott egy szolgát, akin gúnyolódtak
a többiek, mert az sután s ügyetlen
munkált az úton, tétován, ütése
saját ujját sebezte kalapáccsal.
Kedvetlenül fordul tiszttartójához
a konzul és szemével kérdi, mint van.
„Bocsáss meg”, szól az, „mindent megpróbáltam
a kallótól a takács mühelyéig,
de ez bizony nem értett semmihez sem.”
Cornelius Clemens most türelme-vesztve
ily szóval fordult az ügyefogyotthoz:
„Mi volt hát otthon, mondd, a mesterséged?”
A rabszolga bánatfelhőzte arcát
sötét gőggel emelte: „Csak király.”
A konzul hallgatott, részvéte felkelt
s az ember sorsán hosszan eltünődött.
S mert kegyes úr volt, így szólt: „Öljétek meg.”
Szerb Antal | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
