NAPLÓK: samuszöveg Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 17:41 Összes olvasás: 3487| 2. | [tulajdonos]: 2. :) | 2013-05-27 13:13 | Hú, ma délután sírtam nekik vagy harminc percet! Igaz, megnyugodtam, amikor a papa pár perc után felvett. Nagy nehezen felkelt a karosszékből, ahol a mobiltelefonját nyomogatta, de hát előtte megijesztettek! Gondoltam, majd csak kitalálják, mi bajom. Hamar rájöttem, hogy mama a konyhában csak habot ver, (papa „édesszájú”) de a brrrr, brrrr, brr, brr hangoktól égnek állt a hajam. Biztonságképp papa ezüst nyakláncát elkaptam. Kicsit küzdöttünk. Próbálta kiszabadítani, de nehezen sikerült neki, hisz én majdnem olyan erős vagyok, mint ő.
Este mosolyogtam nekik egyet, bár az orvos szerint még nem lehet. Olyan viccesen nézett ki papa! Mama a fürdőhabommal a szakállát kifehérítette. Hát, utána kicsit zavaros lett a helyzet: nehezen ment a mosoly, a víz meg egyre sárgább, de nem vették észre, egymással voltak elfoglalva.
A mama teje különben igazán pörfikt. Lehet, a netről tölti le? Mindig ott van mellette a tablet, mint nagymama mellett a kedvence, Mirmúr. Nekem meg odatesznek élettelen állatokat? Zsiráfot, macit, kutyát. Ha tetszenek is, hogy jöjjön így ágyamba a világ?!
Kihallgattam őket, hiába suttogtak, amikor aludtam. Holnap, életem második szombatján először megyünk sétálni! Mama már eltervezte, mit ad rám, a papa pedig látta a járókelők arcát!
Az utcán is én leszek a legnagyobb csoda?
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
