NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 06:59 Összes olvasás: 169864| 1704. | [tulajdonos]: lelemény | 2022-08-05 13:04 | A több szerzőnél is előforduló azonos sorok, leleményes rímpárok, szókapcsolatok témájához.
Háromféle eset van sztem. Az első az intertext, a másik sorainak, szavainak, gondolatainak tudatos beágyazása a saját szövegbe akár megjelölvén kurzívval, h etikai aggályok ne merülhessenek fel, s egyszersmind jelezve is, h nyugi, nem lopok, tudom, h ő is, h onnan és direkt, vagy meg se jelölve, de nem azért, mert sajátnak akarja eladni, hanem, mert intelligens olvasót vágyik magának, akinek öröm, beavatottság, ha egy ilyet jelöletlen felfedez. (Nulladik kategória a plágium, a lopás, de ezzel nem akarok foglalkozni, mert a témám az irodalom, nem a bulvár.)
A második az öntudatlan átvétel. Erre alappéldám az a néni, akivel még úgy 2008 táján (református) gyülekezeti kiránduláson vettem részt. Buszos kirándulás volt, s estefelé ő azzal szórakoztatta a busz közönségét, hogy a saját verseit olvasta fel a jármű mikrofonjába. Elég nagy sikere volt, amitől úgy felbátorodott, hogy már abba se tudta hagyni, s félig-meddig rögtönözve folytatta tovább, míg egyszer csak arra lettem figyelmes, h hopp! ezt már hallottam valahol. Komplett Petőfi/-, Ady- és József Attila-verssorok úszkáltak a saját sorai között, kisebb-nagyobb fragmentumok idegen versekből, de neki fogalma sem volt róla, hogy nem a saját gondolatait mondja. Úgy lehetett vele, mint én, s gondolom, itt sokan mások is, h a fejemben állandóan verstörmelékek mennek, olyanformán, mint egyszeri embernek a rádióban reggel hallott sláger, az övében is ott gomolyoghattak ezek, de nem emlékezett rá, h olvasta, s azt hitte a saját gondolatai, vagy ihlet.
Végül a harmadik a véletlen. Erre példa az is, ahogy én idekerültem még a Blogterről. Ott volt egy blogger, akinek az írásait szerettem, de törölte magát a verseivel együtt. Az egyiknek a címére az eredetisége miatt emlékeztem: A lírikus epilógja, ami beütöttem a keresőbe és kikötöttem a DOKK-on, amiről nem is hallottam addig. A poén viszont az, hogy a vers, amit ezen a címen találtam, nem az volt, amiért idejöttem. Az itteni szerzője Zerza Béla Zoltán volt, az általam keresetté pedig Zsigmondi Zsolt, ezt csak azért tudom, mert jóval később, 2016-ban ez a vers a Napútban végre megjelent. Tehát abban az évben (ha jól emlékszem 2009) két költőnek is eszébe jutott ugyanaz a lelemény.
A msik hasonló élményem 2015-ös. Úgy adódott, h az ország egyik végéből a másikba kellett tömegközlekednem, ami közel egy napig tartott a hosszú átszállási idők miatt, s az útra a Szép versek 2014-et vittem magammal. Nagy részét elolvastam útközben, s így egyben is látva az egészet feltűntek dolgok, amiket máskülönben elmulasztottam volna. Például, hogy milyen sok költőnél, illetve beválogatott versnél volt jelen az akvárium, mint motívum. S az is, hogy egymástól független két költő is 'amnéziát hirdetett': Tandori Dezső és Takács Zsuzsa is.
***
A Youtube-on érvelési hibákról beszélgetést hallgatni, miközben a család varrnivaló holmijain ügyködöm, szintén szorongásoldó. (A téma nem most kezdett érdekelni, hanem kb mióta az eszemet tudom. És elsősorban a saját gondolati hibáim csökkentése miatt, h ne tévesszem már meg saját magam.) Remélem, nem baj. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
