NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 13:50 Összes olvasás: 1696691516. | [tulajdonos]: G | 2021-04-11 21:06 | Anyukámék voltak itt tegnap. Hoztak mindenféle cuccot, többek közt néhány fényképalbumot. Mióta karanténban van, Anyu nekiállt ilyen olcsó albumokba rendezni a rengeteg, 2000 óta készült fényképüket. Ezekből kaptunk 4-et. Egyet Rebi, egyet Áron, kettőt meg én.
Az egész valahol nagyon fájdalmas, de ezt elnyomta mindenki, a szüleim éppúgy, mint a gyerekeim. A képektől meg az vált véglegessé, amit már kb 3 év óta, mióta apukám egyre nehezebben mozog, érzek: hogy a normalitásnak, amit ők és az általuk megélt élet jelentett, a G-ben töltött nyaraknak, amikből közel húsz volt, s amik olyan magától értetődően voltak talán nemcsak a háttér, hanem maga a dolog, vége. Nem lesz belőlük több. De még romokban, nyomokban lehet valami.
Nem szeretem, ha fényképeznek. A családi fotókat se nagyon, bár a gyermekeim kiskori képeit, meg életem legboldogabb nyarát (2003, mind a három gyerekkel G-ben) azért elnézegetem. Meg kellenek is, h legyenek képek, a gyerekeknek fontos, h legyen róluk, a gyerekkorukról.
Két dolog esett nagyon furcsán. Az elején apám még csak ötvenpár éves, korban hozzám most már közel, s rácsodálkoztam, h milyen jóképű is volt tényleg. Még annyi idősen is.
A másik meg, h saját magammal nem igazán tudtam mit kezdeni a képeken. Mint egy idegen. Egy nő, aki talán szép is lehetett volna, de sose volt az, mert mindig csúnyának tudta magát. Nem a saját életemet éltem. Azért voltam minden nyáron G-ben, h apukám úgy érezze, van az életének értelme. Meg, h a gyerekeimnek kertes-strandos nyara legyen. 27 évesen kezdtem. Közben egyetemet végeztem, beadandókat adtam fel a falu postáján, megírtam két szakdolgozatot. Eleinte azt hittem, h a saját életemre várok. S amíg nem tudom elkezdeni, a lehető legtöbb embert próbálom boldoggá tenni addig is. De végül kiderült, h ez volt az életem: a gyerekeim gyerekkora és a szüleim nyugdíjas évei. Bizonyos értelemben sohasem éltem. Nem vettem birtokba, lemondtam róla, mint a vágyaim többségéről, mások javára. A képeken boldog gyerekeket látok és a szüleim is boldogok. Megérte. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|