NAPLÓK: nélküled Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 01:59 Összes olvasás: 169968| 1507. | [tulajdonos]: mesés | 2021-03-18 17:55 | Elég sokszor mesékben gondolkodom. Iszonyatos mennyiséget elfogyasztottam belőlük úgy 8-12 éves korom között, de persze úgy értendő, h minden mesét többször, kedvenc mesekönyveimet (pedig legalább 7 ilyet tudok felsorolni kapásból) ronggyá olvasva.
Úgyhogy az asszociációk jönnek szakadatlan. Nem tom, rájött-e bárki, hogy a 1504. bejegyzésben az az utalás a törpekirály kutyájára a Ribike című mesében a király 2. lehetetlen kívánsága. ("Előveszi a királyfi nagy vidáman az arany dióhéjat, kinyitja: kiugrik a kiskutya! Egyet sikoltott, de az a hang mindjárt hetedhét országig szállt. Az öreg királynak meg olyan jólesett az a sikoltás, mintha írósvajjal kenték volna meg a hátát.") Ez volt egyébként Rebi lányom kedvence kiskorában, naná, miért, hasonlít a nevére, de kicsit az enyém is, naná, ebben is a lány segít a fiúnak, meg furcsán vonzott a világvégi kőhíd, ahol ez az elátkozott gyíkká változott széplány lakik. Annyira, hogy ezzel kezdődik ez a napló is. Aki nem rest, nézze meg az 1. számú bejegyzést, ott van bizony ugyanez a kőhíd.
Ma meg eszembe jutott, mi lenne a második kívánságom a Jótündértől. (Az első, ugye, h legyen időm felkészülni az óráimra.) A második se sokkal különb. Ez a Rózsa és Ibolya, illetve az Ördög Rózsa mesékre megy vissza. Ezekben van az a motívum, h miután a fiú a lány segítségével győz, és viszi a kedvesét haza, előre megy egyedül, és egy átok hatására teljesen elfelejti szerelmét. Na, ezt szeretném én, a memória ilyen irányú teljes törlését. Az enyémből is törlődjön minden nyoma ennek a beteg, gyengéd érzelemnek, de belőle is minden emlék arra vonatkozólag, h részemről volt ilyesmi.
Elég ócskákat kívánok, de még van egy kívánságom, azt majd okosabban kell használni. | |
| 1506. | [tulajdonos]: lose | 2021-03-18 15:27 | Most online értekezlet van. Ez alapjáraton is a halálom, most meg elég gyengén is vagyok hozzá. Mindegy.
Én, amikor ő beteg lett, ezt az egészet elengedtem. Legyen akárkié, tök mindegy, végignézem, ha azzal jár, csak ne legyen baja.
Aztán lehet, h ez lesz tényleg. Nem tudok mit csinálni, ez van.Az emlékeimet viszont el fogom veszteni. Nem lep meg, eddig is úgy volt, h ami olyan békésebb, 'szebb' állapot volt ezzel kapcsolatban, az ideiglenes volt, és úgy ment tönkre, h aztán nem maradt az összetevőiből se semmi. Hogy amikor így nagyon felfénylik, az tuti a meghalás előtti uccsó fény.
Sokat fecsegek, a lényeg, h nem lep meg, sejtettem, h nem maradnak az emlékeim. Nem is biztos, h baj. Ma úgy voltam, h az arcát láttam, h el nem tudtam képzelni, h valaha is érdeklődéssel, vagy kedvesen nézett volna rám. Nem, semmilyen relációt. Láthatatlan szeretnék lenni a jelenlétében. Ez online kiválóan megy. Jelenlét meg, ki tudja, h mikor, meg egyáltalán. | |
| 1505. | [tulajdonos]: egy | 2021-03-16 12:33 | majd egylényegű lesz a bőrödön a fény
a naptól fénylő fatörzsekével
derekad és tested egyéb konvex és konkáv formái
bizonyos vonalak megtörése és hajlása
nem lesz más, mint kint
a szélben kábán forduló ágak
vagy a nedves földből, eső után fejét felütő virághad
az, hogy minden porcikádat, a látottat és a sosem láthatót
szeretni tudtam volna tán, majd nagyvonalúan
egybegereblyézem az egyéb hullott lombbal,
amit kár bolygatni már.
aztán majd csak tündökölsz,
talán már észre se veszlek
hogy mint a lélegzet jársz
ki-be. | |
| 1504. | [tulajdonos]: Surik | 2021-03-14 12:56 | Ma visszaestem, de remélem, elmúlik. Napok óta szépen süt a nap. Nagyon szeretem ezeket a fényeket, meg a hangokat is, amikkel ez az évszak jár, a kutyák beleugatását az éjszakába, kakaskukorékolást a sötét felszakadozása előtt, meg hogy néha harangszót hoz a hátán a szél, mint tegnap éjjel, pedig nem is voltam lázas.
Meg a csöndet. Amikor ideköltöztünk, és hazaértem - akkor még koradélután- az akkori munkahelyemről, emlékszem, h beléptem a szobába, aztán végigfeküdtem az ágyon és hallgattam a csöndet. Mostanában, persze, madarak csipkézik. Ami úgy belesajdul, mint az egyszeri király szívébe a törpekirály kutyájának ugatása.
De nem ezt akartam. Hanem leírni, ami a Surikról, s így rólad eszembe jutott. Surik egy fiatalember, akit a nagymamája és az anyja nevelt, kötelességtudó és jó fiú. Az anyját nemcsak eltartja, hanem mélységesen tiszteli is. És ez a fiú, mint szép lassan kiderül, szexuálisan senkinek nem mond nemet. Minegy kötelességből megteszi mindenkinek, aki igényli, de egyebet is, apró szolgálatokat, gyógyszerek kiváltását, ügyek intézését. A regény végére az élete totál be van táblázva, melyik nap melyik nőhöz megy kötelességeit teljesíteni.
Mindig a nők választják, ő csak jó velük, aztán kötelességtudatból tartja fenn a kapcsolatot. Amije nincs, az a szabadság.
Persze, jócskán el van túlozva, de megint csak elgondolkoztatott a szeretet/szerelem(szex) mibenlétén. Mert ugyan látszólag Suriknak ez jó, de azért vannak elszólásai, amikor pl Valerija meghal, az jut eszébe, h de jó, akkor ide már nem kell többet jönni ... (Valerija egyébként idősebb nála 20 évvel.)
Szóval, megint azzal szembesültem, h mennyire megtéveszthetjük magunkat az önzésünket szeretetnek állítva be. És hogy a szeretet az azt hiszem az, ami meghagyja a másik szabadságát.
Úgyhogy örülök, h nemet mondtál nekem, mert ez azt jelenti, h nem manipuláltalak bele semmibe, amit nem akartál. (Tudom, h nem sikerült közel se olyan tisztán játszanom, ahogy szerettem volna, de tényleg csak azt akartam, amit szabad akaratodból te is akarsz. Ha a semmit, akkor a semmit.)
| |
| 1503. | [tulajdonos]: after | 2021-03-13 12:38 | Nem akarom elkiabálni, de úgy tűnik, túlélem. A legrosszabb kedd és szerda éjjel volt, de csütörtök óta kifelé jövök. Tegnap már olvasni is tudtam végre, ma meg végre felkeltem és nem szédülök. A legfőbb tünetem a láz illetve a 7 napon keresztül tartó fejfájás volt, de olyan, h a fülemmben és a foggyökereimben is fájt. Ezért se tudtam olvasni. Ez hagyott el tegnap.
Úgyhogy ma lefordítottam a heti penzumot. Elég fura vers, meg kicsit belejátszik a tegnapi könyv is, amit olvastam (Ulickaja: Surik).
Tom French: Lecke
Most, hogy meghalt, anyám úszni tanul.
Hajnali bérlettel jövünk, köszönünk,
miközben a hosszakat rovom, a víz alatt
mozgó anyámat kémlelem,
úszózoknija, mint az elsőáldozóké,
fürdőszoknyája hínárként lebeg,
gyönyörű, dús haja ezüstszínű
Speedo úszósapka alá gyűrve.
Mozgását fülelve úgy érzek hirtelen,
mint az apja, a lélegzetem is eláll,
rá gondolva olyan büszkeség fog el,
A levegővétel a lényeg, mondja neki
az oktatója, »Ha a légzést nem hagyod abba,
Mari, akár örökké tudsz úszni.«
(Első verzió)
| |
| 1502. | [tulajdonos]: x | 2021-03-10 17:57 | Nagyon boldog lettem volna, ha azokat nekem írtad volna. Tegnap este még el is hittem. Igaz, lázas voltam és jól esett volna vmi szeretetféle tőled. De csodák nincsenek. Soha le nem írnád a barát szót velem kapcsolatban, de a szeretetet se. Nem szeretsz engem, csak nem esik jól rágondolni, mert akkor fáj a szívem. A helyzet az, hogy most ezzel a betegséggel szó szerint, úgyhogy inkább kerülöm, h fájjon.
Egyébként mostanában csupa napfényes emlék vagy. Tegnap, amíg a tesztre vártam, és elég rosszul voltam, lehunytam a szemem és téged láttalak a Badacsonyban. Volt még két másik emlékem is, nem akarom most elmondani, micsoda, szorongattam őket, mint fényes üvegdarabokat. Az volt benne a jó, h nem fájt, nem gondolkoztam, csak lehunytam a szemem, visszamentem az emlékbe és néztelek. | |
| 1501. | [tulajdonos]: J | 2021-03-10 09:21 | | "a szeretet sohasem törhet meg." | |
| 1500. | [tulajdonos]: szemben | 2021-03-05 08:16 | Ma reggel úgy ültem oda az íróasztalomhoz, h le volt hajtva a laptop. Így azután hosszú idő óta először megint ráláttam a képre, amit felragasztottam magamnak a falra szemben. Ilyesmi mindig volt, ugyanezt a funkciót töltötte be a hajdani középiskolás szekrényem a tapétára írt verstörmelékekkel. Felnőtt életem kezdetén, az első (szolgálati) lakásomban egy esős folyó képe volt, aminek a fehér észére bolhabetűkkel írtam idézeteket, az egyik Virginia Woolf A Room of One's Own-jából volt, azt olvastam akkor éppen.
Amire most ismét rálátok. legalább 10, de az is lehet, h 14 éve van kint, akkor költöztünk ide. Amikor saját kezemmel ezt a szobát is kifestettem, gondosan leszedtem és visszaraktam. Az Evangélikus Élet közepében volt valaha, tehát újságpapír, Szeverényi János képe egy megviselt kapuról, ami kissé ki van nyílva, sötétzöld keretben. Egy kertre nyílik, ami akár temetőkert is lehet, de nem törvényszerűen az. A felirat:
"Sem halál, sem élet nem választhat el minket a Isten szeretetétől."
Szimbolikus volt ma reggel rájönni, h mi választ(ott) el mostanában. Annyi kellett, h meglássam, h lehajtsam a gépet. De most, h ismét írok belé, megint nem látom.
| |
| 1499. | [tulajdonos]: ropemakers | 2021-03-04 21:31 | Michael Longley: Kötélverők
Olyanok vagyunk néha te meg én, mint
akik gyékényből sodornak aranykötelet,
hátrálok, de olyan apródonként,
hogy észre sem veszed, s az ajtóig érek,
minden lépés parányi, haladék,
nem jön, de nem is megy, a dűlő
másik oldalán is még arccal feléd,
vagy, végre a napfényes mezőre jutva
küszködve kutat fel szemem a sötét
konyhában a szekrény, a lesúrolt asztal mellett,
ahol a másik véget rögzíti ujjad és nézel,
amíg ponttá zsugorodom a fény négyszögében. | |
| 1498. | [tulajdonos]: szerda | 2021-03-03 11:38 | | Gyógyulj meg. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
