NAPLÓK: nélküled
Legutóbbi olvasó: 2026-01-13 01:06 Összes olvasás: 212386| 906. | [tulajdonos]: ex | 2019-05-29 18:55 |
ex
Úgy tűnik, kijárat mindig lesz. Csak jól kell kívánni. Bizonyos kívánságok mindig teljesületlenek maradnak, ha már csak egy milliméter választ el, akkor abban biztos lehetsz, hogy az a milliméter ott marad és olyan széles szakadékká tágul, h csak nézed csodálkozva hogyan hihetted, hogy eléred. Ilyeneket hát ne kívánj. Akadnak viszont olyanok, és idővel felismered őket, amik jó eséllyel meghallgatásra találnak. Csak képzeld el az ajtót, ami kivezet innen és bumm, egy szép napon ott terem. A szépséghiba mindössze annyi, hogy a kijárat egy másik cellába vezet, amiben újra csak fuldokolni kezdesz idővel, de még mielőtt elfogyna az összes oxigén, csak kívánnod kell és szezám kitárul előtted. Egy másik cellába jutsz, persze, és akárhány másikba azután. Az idő néha meglódul, néha elindul visszafelé. Egyre valószerűtlenebb a tested. A lélek hallgat. Megeshet, hogy egyszer csak ott találod magad abban a legelső zárkában, ahonnan annyira szabadulni akartál. Útközben elvesztettél mindent, amit saját magadról tartottál, üresen merednek rád a falak, minden törölve, ami emlékezhetne rád. Innentől a puszta túlélésről szól minden: ki tudja, a mozgás néha évekig életben tart. Ki tudja. Most már meghalnod sincs minek.
Téged nem tudnak szeretni. Még ha bizonyos érdeklődést kelt is személyed és romló tested, az elképzelhetetlen, hogy az érdeklődőnek hiányozz, mikor nem vagy ott. |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
