DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37069 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Szabó T. Anna
  Fény
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 58 perce
Albert Zsolt 1 órája
Szilágyi Erzsébet 4 órája
Bara Anna 4 órája
Vezsenyi Ildikó 4 órája
Kiss Anna Mária 6 órája
Szilasi Katalin 23 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Petz György 1 napja
Farkas György 1 napja
Szalay Károly 1 napja
Pataki Lili 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 2 napja
V Varga Zoltán 3 napja
Nagyító 3 napja
Szakállas Zsolt 5 napja
Kosztolányi Mária 5 napja
Péter Béla 6 napja
Tóth Gabriella 7 napja
Nyári László 8 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 46 perce
Bátai Tibor alkotói naplója 2 órája
Hetedíziglen 3 órája
Qui? 6 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 9 órája
nélküled 12 órája
Bara 13 órája
leállósáv 21 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 22 órája
Anyu mesél 1 napja
Minimal Planet 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
törmelék 2 napja
történések 2 napja
mix 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: november rain
Legutóbbi olvasó: 2020-04-06 11:38 Összes olvasás: 33085

Korábbi hozzászólások:  
225. [tulajdonos]: Eugenio Montale[tulajdonos]: EUGENIO MONTALE2015-02-02 12:48
A parkban
(Nel parco)

A magnólia árnyékában
- egyre inkább szûkül össze -
fúvócsõbõl kisurranva
nyílvesszõ súrol, s tovatûnik.

Olyan volt mint lehulló levél
a nyárfáról, amely a szélben
színét veszti, vagy egy kéz nyúlt át
a távolból a zöld lomb között.

Egy nevetés, mely nem az enyém,
hatol át az õszi lombokon,
egészen a keblemig; megráz
egy trilla, s ereimbe hasít,

és veled nevetek az árnyék
eltorzult kerekén, s elnyúlok
magamtól leverten a csontos
kiálló gyökereken, s arcod
szurkálom szalmaszálaimmal.

224. [tulajdonos]: én2015-01-18 19:01
Witold Gombrowicz Naplójának híres és agyonidézett nyitómondatai ("Hétfő - Én. Kedd - Én. Szerda - Én. Csütörtök - Én.") kíméletlenül rámutatnak minden napló eredendő gyengeségére. E parodisztikus gesztus a napló-beli Énnek túlzását, kitüremkedését, azaz a személyességnek a túlfokozott jelenlétét leplezi le. Az Én mint paródia: hiszen ki és hogyan hiheti önmagát annyira fontosnak, hogy állandóan az Ént, a személyes életet állítsa az írás középpontjába. A forma mint paródia: ugyanis napról napra követni és lejegyezni a mindennapi élet történéseit - nos, ez maga a formátlanság kísértése. Amit persze így vagy úgy megpróbál minden valamirevaló naplóíró kivédeni, mégis ott lappang az ismétlődés végtelen monotóniája. És az írás mint paródia: állandósult íráskényszer, napi robot és penzum és a grafománia diszkrét bája. Plusz fogak őrlése és lelki fitnesz.

223. [tulajdonos]: EUGENIO MONTALE2015-01-17 16:39
Minthogy az élet szökik...
(Poiché la vita fugge)

Minthogy az élet szökik,
és aki visza akarná terelni,
az az õs gombolyagba gombolyodik,
hová is rejtõzhetnénk, ha megkísérelnénk,
kezdetlegesen vagy még úgyabban túlélni
a tárgyakat, amelyeket
magunk romlatlan részének véltünk?
Volt egyszer egy kicsinyke könyvestáska,
együtt utazott Cliziával, s benne
az Egyházatyák, kétes hírû költõk, s talán
képes lenne úszva fennmaradni
a tajtékzó víz színén,
ha már a vízözön mindent elborít.
Belõlem semmi, legalább belõled
egy morzsácska gyõzze le a feledést.
Magamról? Csak annyi a remény, hogy eltûnt
a látható s az idõ, mely megadta
kétes bizonyítékát e szónak: Van
(nagybetûvel, ez az egyetlen szótagja
nyelvünknek, mely lehetségessé teszi
vagy feltételezhetõvé a létezést).
Aztán (gyakorta hordtál
sötét szemüveget, majd el is hagytad
egészen, akárcsak John Donne a bolháit).
Készülj a nagy ugrásra.
Egykori boldogságunk - egy óra, egy perc
- ki tudja? - vajon megsemmisíthetõ?
Van, hogy minden újrakezdõdik, mondják,
ugyanúgy mint egy másolat, de nem hiszem,
még jókívánságként sem. Elhitted-e
tán te is? Ám Cumae-ban sincs olyan Szibilla,
aki tudná. S ha lenne is, senki nem
annyira ostoba, hogy hallgatna rá.

Van valami: megrenget,
felforgat és szétrombol. Valamit elvesztett,
aki az Ellenség elõtt nem hódol.
Sajnos, mi szerencsétlen emberek úgy vagyunk,
mint fogoly madár szabadok röptéhez.
Bûneink bûnhõdnek seprûk nyelével
Csak statiszták vagyunk, színházi zsargonban:
utilitás.
E ponton a költõ
sutba dobta a lúdtollat, amellyel
megírta Európa elrablását,
s a tükörbe nézett. Õ volt az.



222. [tulajdonos]: részletek.2015-01-14 15:59
Győrffy Ákos
Roncsok
(részlet)

(1)

A várudvar közepén hatalmas, száraz fatuskó.
A falak, ha fölfelé nézel, ha egy képbe próbálod
süríteni a felhőkkel, a falak mintha lassan
forognának el nyugat felé.

A fatuskón ülni ebben a lassú elforgásban,
nézni a várkapun át kifelé, és az alacsony dombok
fölött meglátni az őszt, ahogy közeledik, az őszt egy
halványzöld csík képében, egy halványzöld csík
a dombok fölött, és ebből tudni meg, hogy jön,
mintha az égből ereszkedne le, vagy szivárogna át
a kékségen. Ő az.

És egymásnak semmit, semmit sem mondani,
talán mert nem tudunk mit, nem tudnánk olyat
mondani, ami elterelhetné a figyelmünket erről
a lassú elforgásról, vagy arról a halványzöld csíkról
a dombok fölött.

A beszéd hangjai még annyira sem érnek el,
mint a verebek motozása a lőrések zugaiban.
A saját hangomhoz sincs semmi közöm, véletlenszerű
szavak, tompaság, egy nyálkás burok, ami körbevesz,
de nem azért, hogy megvédjen, inkább azért, hogy
fogságából ha egy beláthatatlanul távoli időben mégis
kiszabadulnék, csak még védtelenebbül álljak majd, mint
egy égési sebekkel borított ember, aki egy gyengédnek
szánt érintéstől is üvölteni kezd.

(2)

Az eső eltünteti a lábnyomokat a homokpartról,
egyenletesen rücskös, tiszta felületet hagy maga után,
lehet kezdeni ismét teleírni, lábnyomok szavai és mondatai,
miközben a folyó felszínére rá van írva az összes eddig
elhangzott és csak ezután elhangzó szó és mondat,
ott úsznak a szavaim, és nem tudom elolvasni,
csak az írást látom, de nem ismerem a folyó nyelvét,
úsznak el, és nem látom többé a még ki sem mondott
szavaimat.












221. [tulajdonos]: Tornai József2015-01-02 17:26
Emese álma ölyüvel és folyóval



Isten látott mindent:
    látta,
    hogy mosom, villogtatom a fényben
    vállig ostorozó fekete hajamat,
    látta
    kosárfonóvesszőként meghajló
    fehér testemet,
    mazsola-érett mellbimbóimat,
a szoknya alól kibuggyanó
    két bársonyos térdem.
    A fákat, az eget befehérítette
    az utolsó téli hó,
    fürtösen,
egymásba-akadt nagy pelyhekben esett,
    mintha nem volna reggel,
    délelőtt, este,
    megvirradás.
    Hosszú, nagy szemérmem megnyílt,
    méhemben zuhogás támadt,
mint mikor vízesés
    szikláról
    sziklára
    szakad,
    és türelmetlen, kétágú folyó csapott ki
    ölemből,
    az egyik nyugatnak,
    a másik északnak tajtékzott,
    a hullámok tükrén
    ott libegett-remegett
    isten nevetése.
    Akkor röpültél be a fekhelyemre:
    beterítettél a szárnyaddal,
csőröddel a számat kerested
    nem hittem, hogy olyan puha, tapadó lehet
    egy ölyv csőre:
    csók volt, amiben összevillámlottunk,
    kicsit sikoltottam,
    ember és állat között elolvadt a határ
    és te karmoddal óvatosan
    szétbontottad
    fekete hajam gyökérfonadékát,
hanyatt terültem az ágyon,
    mintha szerelmes volnék,
    mintha még egy lény rugdalózna,
    harcolna a szabadulásért
    homlokom,
    tüdőm, csuklóm, torkom és szívem
    vér-kötelékeiben.
Az a csőr, azok a karmok
    egymás után szaggatták le
    ruháimat
    mellemről, szeméremdombomról,
    és fölémálltál, térdeim
    lassan széttártad: a dél elérkezett.
    Fölocsúdtam és csókoltam
    tolladat,
    rátapasztottam nyelvemet
    azokra a megfeszülő,
    lüktető
    szárnyakra
    fölöttem,
    míg nem éreztem, hogy
    hím részegséged
    fölharsan és zeng ölemben,
forog és tüzesedik,
    csavarodik és rikoltozik
    szétpattanó sejtjeim orkánjában,
    combjaim fölhúzódtak és elernyedtek,
    mint lehulló hófalak a hegyekben.
    Lázasan, hangosan
verték szárnyaid
    meztelen vállam, elájult, széles-csontú arcom,
    sas-szemed nyílként
    fúródott tekintetembe:
    egy villanás kint, és bent
a húsomban, májamban: pillantásod megtört,
    kérő lett, gyöngéd, megadó.
Tudtam, hogy népet
    szülök tőled,
    fiakat és lányokat, kik majd
    átkelnek
    a hegyeken
elözönlik a szeles, nádas, bojtorjános síkságokat
    és újabb ezer évig se
    hullik ki
    nemzőjüktől örökölt
    ölyü-szárnyuk tükrös-barna tollazata.
    Dulakodtál bennem és rajtam,
    aztán hajam tövétől
a lábujjamig végigcsókoltál,
    vadmadár-hangod
    azt mondta:
    szép vagy, föld méhe,
    szépek a te folyókat-öntő
    hosszú szemérmed ajkai,
    szépek hőkristályos
    forgóid, hajlataid,
villamos ütésű a bőröd mindenütt, mint a közös vér íze:
    a szentjánosbogarakon,
    fákon, földrögökön átsurrogó vér.
    És mikor hidegen-izzó
    térdeim megint
    megnyitottad,
    nem tudtam már,
    Emese vagyok-e még
    vagy csak reszketés, álom
a belém-merülő tűz és a szárnyaid alatt,
    amiből már sose
    tudok eszűdni.
Isten látta ezt,
    látott téged fekete hajam áradásában,
    érezte a nyelvemről
    fogaim közt
    kicsurranó őrületet,
    ezüst pára-szakálla
    befüggönyözte az óceánokat
    és hulltak,
    hulltak,
    hulltak rá
    gyönyöre csillagai.


220. [tulajdonos]: Bánfi aranyköpése2014-12-22 11:00
Nem tudom messiás akarok -e lenni akit keresztre feszítenek,
Inkább milliomos lennék aki mégis menybe megy.

219. [tulajdonos]: Adjon az Isten..2014-12-20 13:16
https://www.youtube.com/watch?v=n5jdI86k_yE&feature=youtu.be

218. [tulajdonos]: na , jó hülyültem:)2014-12-19 19:07
írtam, és halvány fogalmam sincs, hogy jót-e vagy rosszat, csak azt tudom, hogy ez más.
majd később meglátom, de sajna a kijelölés rossz... Többet szenvedek ezzel a géppel , mint más. nem is tudom mi lenne, szeretnék-e írni egy hiperszuper gépen! a vers könnyebb lenne, mint ez a túl hosszú próza.Komolyan megszenvedem! azt hiszem, hogy egy jó gépen többet írnék. vagyis több időm lenne másra.

217. [tulajdonos]: .2014-12-18 18:46
Olav Håkonsson Hauge: Elhúzom a függönyt

Lefekvés előtt elhúzom a függönyt,
ha fölébredek, hadd lássam az eleven sötétet,
az erdőt, az eget. Sírbolt az a hely,
ahonnét nem láthatok a csillagokra.
Emelkedik az Orion, mint mindig, nyugaton felrohan,

pedig tovább, mint én vagyok, még nem jutott.
Fekete és kopár a cseresznyefa ága odakinn.
A menyek szédítő terein át
kemény patákkal üget a hajnali hold.

Fordította Székely Magda

216. [tulajdonos]: .2014-12-14 18:54
Edwin Morgan: Egészen természetellenesen

az arany özön a súlytalan ülés
a kabin ének a szuroksötét
a növekvő szakáll az elúszó morzsa
a fénylő találka az űr-vicc
a forró űröltöny a becsempészett szájharmonika
az elképzelt cigánykerék a látomásos napkelte
a megforduló kontinensek az űr törmelék
az arany életvonal az űrséta
a csúszó-mászó delták a hold kamera
a szurok bársony a göcsörtös alvás
a recsegő fejfon az űr csend
a forduló föld az életvonal kontinensek
a kabin napfelkelte a forró özön
a fénylő űr-öltöny a növekvő hold
a ropogó cigánykerék a csempészett csillag-út
a göcsörtös hold a látomásos találka
a súlytalan fejfon a kabin törmelék
az elúszó életvonal a szurok alvás
a kúszó kamera a megforduló csend
az űr morzsa a recsegő szakáll
az orbitális szájharmonika az elúszó dal

Fordította Károlyi Amy


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-04-08 20:34   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-04-08 20:22   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2020-04-08 20:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-04-08 20:22   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-04-08 20:17   új fórumbejegyzés: Albert Zsolt
2020-04-08 18:49   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2020-04-08 18:01   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-04-08 17:38   Napló: Hetedíziglen
2020-04-08 17:19   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-04-08 16:38   új fórumbejegyzés: Szilágyi Erzsébet