leállósáv: fészbuk-poémák 5

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2836 szerző 37493 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Francesco de Orellana
  Közös ügy(etlenkedés)eink
Új maradandokkok

M. Szabó Mihály: Az ősz illata
Nyári László: karácsonyfa
Kiss Anna Mária: Balázs Fecó emlékére
Konta Ildikó: hálószobám
Szakállas Zsolt: függelék vagy. a felfázás monoton
Konta Ildikó: anyám még van
Konta Ildikó: new and newer age
Albert Zsolt: Rózsaablak naivitás
Kiss-Teleki Rita: Én jó voltam
Péter Béla: Időzet
FRISS FÓRUMOK

Nagyító 1 órája
Pálóczi Antal 13 órája
Péter Béla 15 órája
Ötvös Németh Edit 1 napja
Szilasi Katalin 1 napja
Farkas György 1 napja
Gyors & Gyilkos 2 napja
Filip Tamás 2 napja
Kiss Anna Mária 2 napja
Sági Ferenc Dénes 2 napja
Albert Zsolt 2 napja
DOKK_FAQ 3 napja
M. Szabó Mihály 8 napja
Tóth Gabriella 9 napja
Nyári László 10 napja
Karaffa Gyula 11 napja
Kiss-Teleki Rita 11 napja
Vezsenyi Ildikó 15 napja
Konta Ildikó 15 napja
Szilágyi Erzsébet 16 napja
FRISS NAPLÓK

 PIMP 1 órája
Hetedíziglen 2 órája
Zúzmara 9 órája
az utolsó alma 13 órája
Fogyinapló 15 órája
nélküled 15 órája
törmelék 18 órája
EXTITXU-UXTITXE 22 órája
Baltazar 22 órája
Etzel Mark Bartfelder 1 napja
Ötvös Németh Edit naplója 1 napja
történések 1 napja
Nagyító Előszoba Ajánlatok 2 napja
A vádlottak padján 2 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: leállósáv
Legutóbbi olvasó: 2021-01-25 22:00 Összes olvasás: 19907

Korábbi hozzászólások:  
400. [tulajdonos]: fészbuk-poémák 52020-11-12 23:50
81
lépcsőszöveg 3


és minden célban önmagát kereste
fiatal volt és azt hitte
üzen benne valami mélyen átkozott
mélyen elfekvő sötétség
amiből
felhozhatja álmát
– mélyebben belegondolni sosem mert –
amiben
szimpla hülyeség a mindennapok koncán rágódni
ma már hol itt hol ott csap át álmain az a valószerűtlen félelem
hogy amit gyűlölt volna láttatni
az lett a valóság

201103


82
___van úgy, hogy néha nem tudok (gyűlölök) verset írni (évente úgy ilyentájt), most megviccelem magam, és ebben az „öngyűlölös” világlátásomban áthordom ide a máshol már rég elfelejtettjeim egyikét-másikát

(2009-ből)
http://dokkpalyazat.blogspot.com/.../czekmany-sandor...

befejezhetetlen mondatok a humanizmusról _ avagy miért nem tudok politikai verset írni


tételezzük fel itt, a nagy semmi öblében, az egyetlen létező
akaratot.
a feltételezés céltalan.
itt elsősorban értelmezhetőségünk határa érdekelne.
az idő mint egy nyíló-csukódó fodrozódás.
a semmibe dobott anyag semmibe dobott anyagként viselkedik.
ott is, ahol lakom.
figyeli az egyetlen létező akarat jeleit.
a bogarak neszezésébe figyel.
és mert most ősz van, a falevelek színváltásaiba is.
az éppen eldübörgő kamion remegtette kék üvegpalackokban
nem érti ugyan a kék kékjét, ahogy
soha nem értette meg a falra akasztott kard nyelébe karcolt
kétésfél keresztet sem.
próbálja magát beletágítani a semmibe.
határokat vés ki belőle.
ezek a határok úgy viselkednek, mint ő.
sövényeket telepítenek maguk köré.
gondosan nyírva, borotválva az átláthatóságot.
a távoli háborúk most pontosan olyanok, mint a közeliek.
térben-időben összefolyó semmitmondások.
nagyapám neve egy kopott márványlapon.
sok kopott név fölött: hőseink.
kiknek a nevei.
kiknek a hősei.
félálomban nézzük már harmadszor ugyanazt a robbantást.
kihunyt tekintetek a kamerába.
kint sötétedik.
úgy szivárog át rajta a csend, mintha csak bennünk történne meg a semmi. kezemben könyv.
félszemem a tévén.
a barmok, mondom.
összecsukom a könyvet.
leugrom a videotékába egy vígjátékért.
öblítsük le az őrületet, mondanám,
de látom, hogy te már alszol
a kék vibrálással telt szobában.
száraz, kihunyt fényű tekintetek.
vannak, akik már gyűlölni se tudnak.
mert nincs szembekapható kit, és oka fogyottá vált számukra a hogyan is.
így csak ezek a zavarodott elpillantásaik maradtak.
akciósorozat.
műszar közt lecsorgó, nyers gyűlölet.
halántékmasszázs.
kitapogatott pulzusban vergődő szégyen.
globalizációs hablaty.
törvényekkel támogatott osztogató fosztogatás.
a magyar történelem legtitkosabb feljegyzései.
a riporter érezhetően felkészületlen.
de az is lehet, csak nem mer felkészültnek mutatkozni.
győzike. benkő.
ugyanaz, de már viktor.
spektrum.
éppen sztálin.
transzparensek egy másik adón.
„meddig tartja magában a magyar nő a szart…”
a többit nem látom, de el tudom képzelni.
utak hidak nélkül.
hidak utak nélkül.
„gerinctelen söpredék.”
„mocskok.”
„hazaárulók.”
dunakiliti.
valami régi téma.
mellette a frissen felmosott padló.
cigánygyűlölet.
kamerán végigcsorgó köpet.
gyűlölöm az altatót.
a májamat szétbaszó gyógyszereimet.
szeretem az életet.
a tejfehér lélegzetek mocorgó rendezgetését.
nagydarab fekete férfi ment el ma a kapunk előtt,
száján maszk, kenguruban négyhónapos kislány,
leállítjuk őket megcsodálni,
a férfi igazgatja a kislány napvédő kalapján a csipkéket.
esetlen, csodalátó érzés bennem.
visszaállítanám a halálbüntetést, hogy legalább a gyerekekre
lövöldöző vadászpuskás őrültjeinktől megszabaduljunk.
egy idő után belefárad az ember a túlélésbe.
gyűlölöm, hogy már nem csak nemzedékeket,
nem csak éveket, évszakokat, hónapokat, napokat,
hanem lassan órákat, perceket kell túlélnem.
gyűlölöm a hazudozó kilátástalanságot, a kilátástalan hazudozást.
már nem bízom abban sem, hogy ez másképpen is lehetne.
gyűlölöm a bankárokat, gyűlölöm a közhivatalok pofátlan tisztviselőit.
gyűlölöm azokat, akik meg akarnak győzni arról, hogy a szegénység
önhiba.
hogy mindenki hülye, aki nem gazdag.
gyűlölöm a felelőtlen országvezetést, mert felzabáltatták velünk
unokáink kenyerét.
eutanáziára kötelezném a nyugdíjasokat.
a gyógyíthatatlan betegeket.
kemoterápiát rendelnék el napalmmal, atommal.
igaz, az utóbbi már nem kemo, de legalább annyira
hatásos eszköz a túlburjánzó én-sejtek likvidálására.
xanax-szal tompítom le magam.
gyűlölöm azokat, akik gyűlöletes gondolatokra kényszerítenek.
gyűlölöm az öngyilkos merénylőket.
nem hiszek a hősiességükben.
gyűlölöm a mulasztásos törvénysértést.
a kiskapugyártó képviselőket.
gyűlölöm magam azért, mert
ostobán korruptnak tartom a törvényhozóinkat,
holott tudom, ez nem az a kategória, amibe
egy politikust be lehetne sorolni, azt is tudom,
hogy nem mind tisztességtelen, de azt is,
aki nem az, már rég nincs ott, vagy úgy ül
önmagát süppesztő gyűlöletében, mint én most
a monitor előtt.
gyűlöleteim szárnyatlanok
és pontosan arra alkalmasak, amire látszódnak.
háborúra.
totális önpusztításra.
bársonyos őszi fény a kerten.
a konyha felől zene.
wieniawski.
felszűrődő sültszalonna- és kávéillat.

201105


83
az írás bizonytalan igazságáról


néha olyan távolságokba kerülök magamtól hogy eszembe sem jut
még így
a dögvész híreit olvasva sem
hogy bármikor is véget érhet az életem
rendben rendben
reggel betoltam fél xanaxot ami való igaz hogy át szokott segíteni a holt-
pontjaimon
de ez most nem az az állapot amiben kerülgetem a tisztánlátást
hogy egy alkalmas pillanatban elvágjam a torkát
és nem is az amiben vért izzadva próbálom az írásomból
kioperálni a véletlen rímeket
a csetlő-botló összecsengések többnyire zavarnak
most – legalább is most így érzem – még ez a nyomatékosító ismétlés sem
zavar annyira hogy visszaolvasva töröljek illesszek és szentségeljek
a figyelmetlenség miatt
egyszerűen elfogadom azt ami egy időtlen időben is elfogadható engedékenység
hogy olyan vagyok amilyen voltam hetven évvel ezelőtt is
csak éppen az az egyszerű különbség
hogy most – hangsúlyozom most – időnként megpróbálom nem elfelejteni
hogy lélegzetet is kell vennem

201106


84
improvizált szövegkörnyezet


mi történne veled ha belépnél egy a megszokottól teljesen eltérő világba
mondjuk elképzeled hogy arra ébredsz
mától te vagy az egyesült államok elnöke
na nem az amerikaira gondolok annyira ökör még álmomban sem lennék
hogy ezután áhítozzak (ébredés után meg aztán végképp)
hanem olyan igazi álombeli valóság lenne amiben minden nemzet egyetlen
államközösség egyenrangú tagja
és ezen egy pillanatig sem álmélkodnál
még annyira sem mint azon
hogy Isten úgy teremtette meg a világot
hogy véletlenül se jöhessen létre benne
két tökéletesen azonos lény
amit úgy is ki lehet fejezni hogy az Örök Állandó létrehozta magában az
Örök Változót
ezzel kitolva a Végtelenbe saját létezésének megteremtődését
vagy valami ilyesmi
lenne ez az államközösség is
aminek ébredés után te lennél az elnöke
és most éppen azon töröd a fejed
hogy te vagy-e te vagy a feleséged vagy a szomszédban csaholó kutya
vagy éppen ez a rohadt szúnyog ami a döngicsélésével felébresztett

201107


85
kapcsolat


már nem ismeri fel a szavak jelentését
mégis úgy teszi eléd őket mintha mindenegyes szónak ő adott volna életet
bármelyiket használod
úgy viselkedik benned
mintha forgóajtóban körözve menekülnél a kidobás elől

réseket keresel
a megállítás a kitámasztás módját keresed hogy ki tudjanak fortyogni belőled
vagy te fordulj ki belőlük
szinte már mindegy is hogy milyen áron
csak kikerülj ebből a szorongató szorongó körözésből

aztán feladja
talán mert megsejti hogy nincs igaza
ahogy azt is megszokhatta már rég hogy a szorongásaid mögé szórt szavak
számodra csak annyit jelenthetnek
mint egy képpé formált hallgatás a palackposta kitapogatott üregében

201109


86
vizit


meg kellene mutatni magamnak merre vannak azok a poros utak
amiken járni akarok
poros eperfák szegélyezte utak amiken végighaladva
alig-alig képződnének gondolatok
házak is csak messziről sejtődnének
és azokon túl talán már nem is lenne semmi
egy-két elfelejtett harangkonduláson kívül

rég találkoztak a nyavalyáim orvossal
egyrészt mert minden moccanásomban ott lapul a félelem
hogy ha nem is ebbe de abba a másikba biztosan beledöglök
és másoktól raboltam megint időt egy-két zavaros illúzió kedvéért
persze szívesen hitetném el magammal hogy azért van ennél több
értékesebb távolság is
de kínszenvedés most együtt látni az igent és a nemet

201111


87
születésnapközeli meredély


rongyosra hirdetjük a magunk igazságait
mert rendszerint többet is tartunk kéznél hogy ha letépnék az egyiket
– mert mért ne tépnék az ilyen-olyan másmilyen igazságlátások –
ne tűnjön csupaszon felmeredő kezünk megadónak
tétova sehova se tartozó bizalmatlanságnak

a másik kéz persze ilyenkor is folyamatosan mérlegel az ütőéren
a mindennapi halál kockázatát figyeli és ha a várttól eltérőt tapasztal
leállítja a lélegzést nehogy feltűnjön a kezelő személyzetnek
hogy eddig sem működött a lélegeztető funkció
csak akkor még élt bennünk a hit hogy hihetünk a létezésünkben

201112



Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-12-09 08:13 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2021-01-26 10:58   NAGYÍTÓ /Pálóczi Antal:MOST VETTEM ÉSZRE/
2021-01-26 10:11   Napló: PIMP
2021-01-26 09:59   Napló: Hetedíziglen
2021-01-26 07:38       ÚJ bírálandokk-VERS: Hepp Béla Simítsd a homlokom
2021-01-26 02:31   Napló: Zúzmara
2021-01-25 22:53       ÚJ bírálandokk-VERS: Vajdics Anikó Valahol egy rétnek
2021-01-25 22:48   új fórumbejegyzés: Pálóczi Antal
2021-01-25 22:14   Napló: az utolsó alma
2021-01-25 20:41   Napló: Fogyinapló
2021-01-25 20:33   Napló: Hetedíziglen