NAPLÓK: odetamo (V. A.) Legutóbbi olvasó: 2026-04-01 21:24 Összes olvasás: 3411| 9. | [tulajdonos]: ... | 2021-03-04 23:28 | 2. Elméleti háttér
2.1. A pszichoanalízis mint az ambivalencia elmélete
Atkinson és társai a pszichoanalítikus megközelítés értékelésekor a pszichoanalízist az ambivalencia elméleteként aposztrofálják. "Az a felismerés, hogy viselkedésünk gyakran a vágyaink és félelmeink közti kompromisszumot tükrözi, sokkal jobban magyarázza az emberi viselkedés látszólagos ellentmondásait, mint bármely más személyiségelmélet: a pszichoanalítikus elmélet mint az ambivalencia elmélete teljesen egyedülálló." (Atkinson, R. L. és társai, 384. o.)
A freudi ösztöntanban az ösztönök fundamentális dualizmusa szolgál az ambivalencia magyarázatául. A gyűlölet eredete az önfenntartási ösztönökben rejlik, a szereteté pedig a szexuális ösztönökben. Freud második elméletében az élet- és halálösztönök szembenállása még nyíltabban az ösztönök dualizmusához köti az ambivalenciát.
A dualisztikus igény a freudi gondolkodás alapvető vonása. Felfedezhetjük az elmélet számos strukturális vonatkozásában és az ellentétpár fogalmában. Az ellentétpár fogalma teszi lehetővé Freud számára a pszichés konfliktusok magyarázatát.
Az ellentétpár/ellentétesség/polaritás a freudi elméletalkotás különböző szintjein megjelenik: a szubjektum egymást követő libidinális pozícióit meghatározó három szembenállásban (az orális és anális szakaszban megjelenő aktivitás-passzivitásban, a fallikus szakaszt jellemző fallikus-kasztrált ellentétpárban, a serdülőkori genitális szakaszt jellemző férfi-női ellentétpárban), az öröm-kín ellentétpárban, az ösztönkettősség szintjén (életösztön-halálösztön), és nem utolsósorban az ambivalencia fogalmában. Az így párba állított fogalmak húzódnak meg a freudi elméletben minden konfliktus mélyén és mozgatói minden dialektikának.
Az ambivalencia kifejezést Freud Eugen Bleulertől (1857-1939) vette át, aki 1910-ben alkotta meg ezt a kifejezést a latin ambi (mindkettő) és valentia (fizikai erő) szavakból.
Bleuler három területen vizsgálja az ambivalenciát.
1. Akarati síkon: az alany pl. egyszerre akar enni is, meg nem is
2. Intellektuális síkon: az alany egyidejűleg állít egy dolgot és annak az ellenkezőjét.
3. Érzelmi síkon: ugyanazt a személyt egyszerre szereti és gyűlöli
Bleuler az ambivalenciát a szkizofrénia legfőbb tünetének tekinti, de elismeri a jelen dolgozat tárgyát képező normális ambivalencia létezését is.
A bleuleri ambivalencia-fogalom eredetisége a korábban használatos érzelmi összetettséghez vagy magatartásingadozáshoz képest egyrészt igen-nem típusú ellentét fenntartásában gyökerezik, amelyben az állítás és a tagadás egyidejű és elválaszthatatlan, másrészt abban a tényben, hogy ez az alapvető szembenállás a lelki élet különböző szektoraiban található meg. Bleuler végül is az érzelmi ambivalenciát helyezi előtérbe, s Freud szóhasználata is a fogalom e jelentésére vonatkozik.
A kifejezés Freudnál először a Zur Dynamik der Übertragung (Az áttétel dinamikája), 1912 c. munkájában bukkan fel, ezzel érzékelteti a negatív áttétel jelenségét, amely "a gyengéd indulatáttétel mellett, gyakran vele egyidejűleg felfedezhető, tárgya pedig egy és ugyanaz a személy. (...) az érzések irányának (Gefühlsrichtungen) ambivalenciája magyarázza meg a legjobban számunkra a neurotikusoknak azt a képességét, hogy áttételeiket az ellenállás szolgálatába tudják állítani." (Laplanche, J. - PONTALIS, J. B. (1988))
A szeretet és a gyűlölet összekapcsolódásának a gondolata azonban már korábban is előfordul, például a Der kleine Hans (Kis Hans) és a Der Rattenmann (Patkányember) elemzéseiben: "Harc tombol szerelmesünkben a szerelem és gyűlölet között, s mindkettő ugyanarra a személyre irányul."
Freud a gyűlöletben a szeretetnél ősibb tárgykapcsolatot lát. Halálösztönelméletében a gyűlöleti relációk mintái az énnek önmaga fenntartásáért és előtérbe állításáért vívott küzdelméből erednek. (uott, 209. o.)
A Triebe und Triebschicksale (Ösztönök és ösztönsorsok), 1915 című írásában Freud az aktivitás-passzivitás ellentétpárral kapcsolatban beszél ambivalenciáról: "...egy aktív ösztönkésztetés mellett megfigyelhető (passzív) ellentéte is." Az ambivalencia kifejezés e tág értelmű használata azonban igen ritka. Ugyanebben a szövegben a szeretetnek és gyűlöletnek egy és ugyanazon tárgyra irányuló "materiális" ellentéte az, amely lehetővé teszi az ambivalencia fogalmának világosabb kifejtését. (Atkinson)
Mint láttuk az ambivalencia a libidófejlődés egyes szakaszaira is jellemző, amelyekben egyidejűleg áll fenn a tárgy szeretete és elpusztítására irányuló vágy (szadisztikus-orális és szadisztikus-anális szakasz).
Ebben az értelemben válik Abrahamnál genetikai kategóriává, mely lehetővé teszi minden egyes szakaszban a tárgyhoz fűződő jellegének meghatározását. A primér orális szakasz preambivalens minősítést kap: A szopás "...bekebelezés, amely által azonban a tápláló személy létezés nem szűnik meg". E szerző számára az ambivalencia csak a szadisztikus, kannibalisztikus oralitással együtt jelenik meg, amely a tárgyra irányuló ellenségességet hordoz. Az egyén később megtanulja, hogyan kell bánni tárgyával, hogy megóvja a pusztulástól. Végül az ambivalencia a genitális szakaszban győzhető le (posztambivalens).
Az ambivalencia kifejezést gyakran igen tág értelemben használják a pszichoanalízisben. Így például szolgálhat védelmi konfliktusból származó cselekvések és érzelmek jelölésére, amelyekben összeegyeztethetetlen motivációk lépnek fel. Ebben az értelemben minden kompromisszumképződést ambivalensnek lehet minősíteni. Ez Laplanche és Pontalis szerint "azzal a veszéllyel jár, hogy az ambivalencia kifejezés homályos módon minden konfliktusos magatartást jelölni fog. Szerintük, ahhoz, hogy eredeti leíró, sőt szimptomatikus értékét megőrizze, a specifikus konfliktusok elemzésében akkor érdemes alkalmaznunk, amikor az érzelmi magatartás pozitív és negatív komponense egyidejűleg elválaszthatatlanul jelen van, és olyan nem dialektikus ellentétet alkot, amely egyszerre igent is meg nemet is mondó beteg számára meghaladhatatlan.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
