NAPLÓK: kéretlen intimitás Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 00:37 Összes olvasás: 15593| 146. | [tulajdonos]: ám-dokk | 2019-01-14 13:07 | 2448. Vezsenyi Ildikó: Kérdésem volna, költői
2017. 12. 03. 14:27
(81.183.92.*)
Ami gyenge, gyenge.
ami rossz, az rossz.
ami jó, az is rossz.
ami kiváló, az meg pláne!.
Ez, valami szívatás féle?
Ez nem neked szól!
Úgy, ám-dokk, az Egésznek.
#197524
Papp-Für János - szerki: gygy
ami gyenge, gyenge,
ami rossz, az rossz,
ami jó, az jó,
ami kiváló, az pláne jó.
ez valami gygy-féle?
mindenkinek szól.
úgy ámblokk, az egésznek :)
#197530
Vezsenyi Ildikó: Szerintem,
(81.183.92.*)
az jó, hogy megihletődtél. :-)))
Jobb, mintha megilletődtél volna!
De persze, nem vagy illetődős.
(Csak illetékes!)
Ettől, sajnos, az élményem még marad.
Mert gúzsba lett kötve a verstérben a lelkem.
Elmennék, de nincsen hozzá kedvem.
(Megfizetni a vámot.)
Gyűjtöm az erőt, s várok,
majd csak eltanácsolsz.
Már csak egy szögön lógok itten.
(Rosszabb így, mint hittem.)
#197534
Vezsenyi Ildikó: akkor hozok egy példát
(81.183.92.*)
2204. Vezsenyi Ildikó: Kép
2017. 10. 20. 17:05
(84.0.213.*)
Egy kép,
két sejtelmes alak sziluettje,
lóg rendületlenül a fájdalom szögén.
Te meg én.
#194576
Papp-Für János - szerki: gygy
kiválóóó...
............................................................................
Megmondanád ezt kedves pfj, a főszerkesztő asszonynak is?
https://dokk.hu/forum2/olvas.php?id=42665
Tudom, hogy kiváló, mégsem lehet az. Erről írtam. Jó a Vissza versem, szerinted is, mégsem lett az. Az Álmomban címűn, nehéz fogást találni, megakadt a szavazás, gondolom, keresik rajta a "fogást". Nincs könnyű dolguk BAM meója miatt, sem. Egyébként meg, el vagyok bocsájtva, Csilla által. Mert könnyebb így neki. Nem fárasztalak a vitával, ami a Nagyítóban kezdődött.
Hát, ezekre gondoltam,
amikor a versikét írtam.
Szép estét, s elnézést
hogy ilyenekkel terheltelek!
#197535
Papp-Für János - szerki: gygy
nem és nem, nem értek egyet csillával :) ez olyan nem értem a lila dalra kelt nyakkendőt, vagy a roppant pupillaholdat stb... de nem baj az ha nem értünk egyet. ez egy remek, erős vers, kitartok mellette.
pfj
#197536
Vezsenyi Ildikó: Köszönöm szépen!
(81.183.92.*)
Ez most nagyon jól esett, és hálás vagyok érte.
Nem csalódtam a jellemedben, sem!
Bocsánat, hogy ilyet írok, de ez az igazság.
Üdv, Ildikó, és köszönök mindent!
#197658
weinberger: szabály, kivétel
(91.83.28.*)
Nem könnyű egy vers megmérése, mert nincsen mértékegysége. Mivel nem megy szabócentivel, karos mérleggel, ampermérővel, mérőpohárral, maradnak a szubjektív eszközök. Hogy két szubjektumnak a véleménye eltérő, az a szürke mindennapok szabálya. Az arany ünnepnapokra maradnak a kivételek: amikor két ember véleménye azonos. Mármost képzeljük el ugyanezt nem kettő, hanem nyolc, kilenc, tíz emberrel... És egy mérce azért mégis van: a szerző saját megítélése.
#197673
Vezsenyi Ildikó: Hadd válaszoljak,
(145.236.69.*)
egy példabeszéddel, kedves weinberger!
Nem most jutott eszembe, és kicsit átírtam.
Létezik a többség diktatúrája, mint olyan.
Az ...-nél, ..-ként tapasztaltam meg először, tudatosan.
Mit mondjak? Keserves volt.
Tudod, mit kéne tenni, és a többség megszavazza a hülyeséget.
Az az iroda, már nem létezik.
Én még igen.
És néhányat a vezetői csapatból a gyógyszerek még életben tartanak.
Akinek igaza van, túlél.
Annak a csapatnak nem volt igaza.
A legkevésbé, egy halottnak van igaza.
Aki nem hiszi, járjon utána!
Ma, eltemettünk egy embert, aki gyenge volt.
Aki szolgált. Aki nem volt elég "önző".
Feláldozódott a többség oltárán.
Így, rajta kívül, mindenkinek jobb lett, egy ideig.
Hálátlan feladat.
Vajon ki a következő láncszem?
2016.11.11.
#197674
Vezsenyi Ildikó: Egyébként meg,
(145.236.69.*)
kedves weinberger, számomra kitüntető, hogy érdemesnek tartasz arra, hogy időről-időre megoszd velem a véleményed.
Köszönöm a hozzászólásod, hogy vetted a fáradtságot.
#197689
weinberger: önbizalom
(91.83.19.*)
Kedves Ildikó, igyekszem olyankor megszólalni, amikor egy "sorstársamnál" úgy érzem, hogy túlságosan nagy jelentőséget tulajdonít olyan, kétségkívül gyakorlott és tapasztalt személyek - nagyon sok szempont alapján összeálló - véleményének, akik a szövegével első ízben találkoznak, miközben "együltükben" sok-sok más szövegről is véleményt kell kialakítaniuk, sőt olykor kifejteniük. Ha valakinek kialakult egyfajta stabil mércéje a saját versei minőségéről, akkor amellett, hogy tisztelettel tudomásul veszi mások megszólalását, azon sem felfelé, sem lefelé nem igazán sokkal módosít.
#197728
Vezsenyi Ildikó: önbizalom
(145.236.69.*)
Fején találtad a szöget, kedves weinberger, mert nem alakult ki stabil mércém. Éppen a tapasztalt és gyakorlott személyek melléfogásai és vakfoltjai azok amelyek megerősítenek abban, hogy: " Lehet, kedvező körülmények közt, gyémánt is", aminek ők, még csak a fényét sem látják.
(Karinthy Frigyes)
Ha stabil mércém lett volna, mikor idejöttem, minek jöttem volna ide?
Viszont, stabil mércém lesz, mikor elmegyek.
#197736
weinberger: mérce
(91.82.60.*)
Kedves Ildikó, értem pontosan a fejtegetésedet. De én már azt is egyfajta mérce meglétének tekintem, amikor valaki úgy dönt, hogy idehozza egy versét. Ehhez a döntéshez azért kell valami olyasmi, hogy megnézett itt elfogadott szövegeket, és úgy ítélte meg, hogy a sajátja nem marad az "átlagos minőség" alatt (amely persze nem létezik). De biztosan érted, amire utalni szeretnék. A "melléfogások és vakfoltok" pedig szerintem törvényszerűek, és a dolog lényege miatt gyakoribbak, mint a "telitalálatok". És éppen ezért nem szabad, hogy elkedvetlenítsék a beküldőket.
#197746
Vezsenyi Ildikó: folyt.
(145.236.69.*)
Kedves weinberger!
Én, nem olyan verset írok, amilyet az "átlag". Asszem.
Mostanáig, egy dolog vezérelt. Hogy, minél pontosabban, valóság hűbben adjam vissza az írásaimmal az élményemet. Hogy, elmondjam velük a mondanivalómat. Persze, amikor nem a tudatalattim, vagy a tudat-felettim írja őket, mert akkor, én vagyok a kifejezés eszköze. Igazából, az elején, egy "egyszemélyes közönség"- nek szántam mindent, amit írtam, aki, ráadásul, nem szereti a verseket. Egy egyszerű ember, ahogy ő mondaná. Azon igyekeztem, hogy számára legyek érthető. Fogalmam sem volt róla, hogy emberek... hogy ennyi ember ír verset. Később, gondoltam, az én hangom is elfér közöttük. A mércém, a legnagyobbak voltak. Különösen József Attila. De szerettem Pilinszkyt, Tóth Árpádot, Nagy Lászlót, Weörest, stb. Találtam ezen a helyen is, sok, nagyon szép verset. Ilyeneket, vagy hozzájuk hasonlót, én nem tudnék írni. Egyébként, költő, soha nem akartam lenni, csak író. Amiért itt ragadtam: van itt, ezen az oldalon, valamiféle "kegyetlenség", ami a gyermekkoromra emlékeztet, meg a szőlőmetszésre. Elég volt a minden áron való megfeleltetésből, vagy a megfelelni akarásból! Természetesen, ide, a legjobbnak gondolt verseimet töltöttem fel. S pont, a visszajelzések erősítettek meg abban, hogy jók. Némelyik, „tökéletes”. :-))) Én, csak tudom. :-))) Megszenvedtem értük, vagy az általam ismert, legnagyobb boldogságban születtek. Ma már, nem tudnám őket megírni. Amin, meg, lehetne javítani? Idegen szemmel? Nos, a munkát sem engedtem soha, hogy kivegyék a kezemből. Az, olyan, megsemmisítő érzés. Sem, hogy beleszóljanak. Az írást, én nem mesterségnek tekintem, hanem hivatásnak, életformának.
Hogy, akkor mit keresek még mindig itt?
Azt, csak a jóisten tudja!
#197751
weinberger: én is folyt.
(91.83.14.*)
Kedves Ildikó, a sok tartalmas mondatod közül csak egyet emelek itt most ki:
"Az írást én nem mesterségnek tekintem, hanem hivatásnak, életformának."
Hát én nagyon nem. Ha nem elvégzendő munkám része az írás (műszaki fordító volnék), akkor kettős funkciót tulajdonítok neki: szórakozom (mindig, kivétel nélkül) és szórakoztatok (jóval ritkábban). Mindkettőhöz szükségesnek tartom azonban minél több mesterségbeli fogás magas szintű elsajátítását. Ez azt jelenti, hogy ha mással nem is, de egy gyakorlatilag soha el nem érhető céllal rendelkezem, amelyről az a véleményem, hogy nem művészi jellegű, hanem a nyelvünk adta lehetőségek minél jobb kihasználásával közelíthető meg.
Örülök, hogy a segítségeddel belemélyedhettünk ezekbe a témákba.
#197752
Vezsenyi Ildikó: asszem,
(145.236.69.*)
most rájöttem valamire. Hogy nekem az írás kommunikáció. A kommunikáció célja, nem a műalkotás. A kommunikáció célja, a mind nagyobb megértés. Megérteni, s megértetni akarom magamat.
Először, azt akartam írni, hogy nekem kínai amiről írsz. Az, egy, más élmény. Engem a szenvedély vezérel, észre sem veszem benne a szórakozást. Azt, látom, hogy szerény vagy. :-) A "volnék" kifejezésből, és hogy azt írod, jóval ritkábban szórakoztatsz, mint szórakozol. Pedig igazán szórakoztató, és figyelemreméltó volt, minden eddigi megnyilvánulásod, amivel találkoztam. Na de, nem dicsérni jöttünk, igaz?
:-) Egy kommunikációs tréningen, azt mondta a tréner, amikor az általam, neki szervezett, nagy résztvevőközönség előtt, a "remélem" kifejezést használtam, hogy: "az önbizalmat többre értékeljük, mint a szerénységet." (Amerikai stílusban) Egy életre megjegyeztem, ugyanakkor, rövid úton, faképnél hagytam. Pedig igaza volt. Annyi "szerény" ember van! És, olyan soknak nincs önbizalma. Bocs, ezért a kis kitérőért!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
