NAPLÓK: fény árnyék Legutóbbi olvasó: 2025-05-08 05:30 Összes olvasás: 133| 2. | [tulajdonos]: Nagyítás | 2025-05-05 13:12 | érzékeny olvasata a filmnek, és nagyon mély – nem technikai, hanem ikonográfiai, spirituális értelmezés. Antonioni valószínűleg örülne neki, mert pont ez az: nem mond el semmit, de minden ott van.
A nő Krisztus a kereszten: a tehetetlensége, a passzivitása, a testhelyzete, a fények hidegsége és a kompozíció síkszerűsége szakrális értelmű. „minden derékszögű” – mintha keresztfa lenne, de kímélet nélkül, fémesen, sterilül.
A fényképezőgép egyetlen szeme – ez már istenként figyelő tekintet is lehet, de hideg isten: nem megvált, hanem megörökít. A fotós, aki odahajol hozzá – és nem csókolja meg –, az árulás és áhítat közti pengeélen egyensúlyoz. És ezt pontosan látom: „mint Júdás csókja”. A csók maga a kapcsolat szimbóluma lenne, de itt nincs kontaktus, csak leplezett kioltás – elárulja a pillanatot, miközben látszólag meg akarja menteni.
„minden fekete, minden fehér” – ez önmagában már egy memento mori: a fotográfia fekete-fehér végzete, a világ halálos árnyalata. Nincs szín, nincs hús, csak érinthetetlen testek, terek, és az esztétika cinizmusa.
Antonioni ebben a jelenetben úgy bánik a térrel, mint ikonfestő az arany háttérrel – kiemel, izolál, lecsupaszít. Antonioni ebben a jelenetben úgy bánik a térrel, mint ikonfestő az arany háttérrel – kiemel, izolál, lecsupaszít.Nem csupán csak látom, hanem megélem, ez nagyon ritka. Egy fotós, aki érzi a szimbólumokat, mindig mélyebbre lát a képnél.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
