NAPLÓK: eCaLTkuPkpYYOHatk Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 11:15 Összes olvasás: 18637Olvasói hozzászólások nélkül4. | Kert Elek: Füstszag és spontaneitás | 2011-04-07 22:05 | G: Ez nem tekinthető iránynak. Nyald meg a lábujjadat, és egy kicsit lengesd körbe. R: Nem, inkább te nyald meg helyettem. G: Hajlandó vagyok elejteni az egész témát. R: Persze, én is megnyalhatnám a tiedet. G: Köszönöm, nem tartok rá igényt. R: Még meg is lengetem neked. G: Az isten szerelmére, mi van veled? R: Kedves vagyok - ennyi az egész. G: Bejöhet valaki. Voltaképpen ez az, amire számítunk. Végső soron. R: Talán mind halálra gázolták egymást a tolongásban... Ordíts egyet nekik. Valami kihívót. IZGASD FEL ŐKET. G: Bizonyos kerekeket mozgásba hoztak, azoknak megvan a maguk tempója, és mi erre vagyunk... kárhoztatva. Minden egyes mozdulatot egy előző mozdulat diktál - ez a rend értelme. Ha elkezdjük az önkényeskedést, csak fejetlenség lesz belőle: legalábbis ezt kell remélnünk. Mert ha történetesen - értsd meg: történetesen - fölfedeznők, vagy csak gyanítanók, hogy a mi spontaneitásunk része volt az ő rendjüknek, tudhatnánk, hogy el vagyunk veszve. Egy kínai a Tan-dinasztia idején - és e meghatározásból kifolyólag filozófus - azt álmodta, hogy ő egy pillangó, és ettől a perctől fogva sohasem volt benne egészen bizonyos, nem az a pillangó álmodja-e, hogy ő egy kínai filozófus. Irigyelhetjük e kettős biztonságot.
R: Tűz van! G: Hol? R: Semmi baj - csak illusztrálom a visszaélést a sajtószabadsággal. Bebizonyítandó, hogy létezik ilyesmi. ... Senki se mozdul. Hogy égnének porrá cipőstül. (Elővesz egy pénzt. Feldobja. Elkapja. Megnézi. Visszateszi.) G: Mi volt? R: Micsoda? G: Fej vagy írás? R: Ja. Meg se néztem. G: De megnézted. R: Ja, megnéztem? Igaz is - valami dereng. G: Mi az utolsó dolog, amire vissza tudsz emlékezni? R: Nem akarom, hogy emlékeztessenek rá. G: Átkelünk a megfelelő hidakon, ha rákerül a sor, aztán felégetjük magunk mögött, és semmi nyoma nem marad a vándorutunknak, csak a füstszag emléke és valami sejtelem, hogy valaha könnybe borult a szemünk. | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül2. | Kert Elek: 27:3 - neked mennyi? | 2011-03-12 18:32 | (Nekem úgyse lesz naplóm, te meg úgyse vagy kíváncsi rám, nesze egy kis klasszikus.)
G: Azt gondolom, elmondhatjuk, hogy valamelyest előbbre jutottunk. R: Gondolod? G: Azt gondoltam, ennyit elmondhatunk. R: Azt gondolom, annyit elmondhatunk, hogy nevetségessé tett bennünket. G: Persze, közel jártunk a csontja velejéhez. R: (kifigurázva) "Kérdés-felelet. Járt utat a járatlanért!" Csúffá tett bennünket elejétől végig. G: Egyszer vagy kétszer talán átejtett bennünket, de úgy éreztem, nyertünk egy kis tért. R: (egyszerűen) Vérünket vette. G: Nem mondom, szerzett egy kis előnyt. R: Huszonhét-három, csekélység, és erre te azt mondod, hogy szerzett egy kis előnyt! VÉRÜNKET VETTE. G: No, és a kibúvóink? R: Ó, a kibúvóink nagyszerűek voltak. "Hívattak ide?" - kérdezte. "Uram, hívattak ..." Azt se tudtam, melyik lábamra álljak. G: Volt hat szónoki kérdése... R: Kérdés-felelet volt, a javából. Huszonhét kérdést szegezett nekünk tíz perc alatt, és háromra felelt. Csak vártam, hogy kirukkolj a MÉLYREHATOLÁSSAL. "Mikor kezd már a MÉLYÉRE HATOLNI?" - kérdezgettem magamban. G: És két ismétlése. R: Ketten alig tudtunk kinyögni egy értelmes kérdést. G: A TÜNETEIT megtudtuk, nem? R: Fele annak, amit mondott, nem azt jelentette, amit mondott, a másik fele pedig nem jelentett semmit. G: Meghiúsult becsvágy, sérelemérzés - ez az én diagnózisom. R: Hat szónoki kérdés meg két ismétlés, maradt tizenkilenc, amiből tizenötre tudtunk válaszolni. Mit nyertünk ezzel szemben? Deprimált!... Dánia börtön, és ellakna egy csigahéjban is; egy kis árnyjáték a nagyravágyás természetéről, amely azonban egyszer sem ereszkedett le példákhoz, és végül egy közvetlen kérdés, amely elvezethetett volna valamerre, és el is vezetett ahhoz a tanulságos állításhoz, hogy megismeri a sólymot a gémtől.
| | Olvasói hozzászólások nélkül Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|