NAPLÓK: az utolsó alma
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 07:47 Összes olvasás: 63702| 754. | [tulajdonos]: pm | 2021-02-27 14:45 |
Nehezen igazodom el az elméletek és kritikák közt, de Földényi F. Lászlónak a szerelemről szóló Ortega y Gasset-értekezéséhez írt bevezőtője óta (ami azóta önálló műként is megjelent) tudom, hogy F. F. L.-ra érdemes odafigyelni.
"Posztmodern elméletekről, alkotói és mainstream filmekről is ír a szövegeiben (többek között Tarantino vagy Lynch filmjeiről is), s az a véleménye, hogy leegyszerűsítés az, ha a metafizikai kérdéseit a posztmodern idézőjelei között tárgyaljuk. Miért baj és mindenképpen baj-e az, ha a művészet idézőjelben foglalkozik azzal a kulturális hagyománnyal, amit metafizikának nevez, nevezett? Mi az, ami elveszett ebben a fogalmi cserében?
Az idézőjelekkel nincsen gondom. Kubrick vagy Haneke is idézőjelekkel látják el a filmjeiket, miközben az európai kultúra nagy metafizikai kérdésit boncolgatják, Anselm Kiefer is a festményeit. Azzal van gondom, ha az idézőjel válik kizárólagossá. Tarantino vagy David Lynch vitathatatlanul a nagyok közé tartozik; de abban is nagyok, hogy miközben látványosan hagyományos metafizikai kérdéseket feszegetnek, ezeket bravúrosan rántják vissza a nem-metafizika szférájába és alakítják egydimenzióssá. Az áramvonalasság a legfőbb parancs – amivel kimondatlanul is a filmipar elvárásainak tesznek eleget. Ahogyan egyébként az áramvonalas regények a könyvipar, az áramvonalas festmények pedig a művészeti piac elvárásainak. Nincsen ezzel semmi baj, nyilvánvalóan az ilyesmire is szükség van – és mindig is igény volt. A gond az, ha ez válik követendő mintává. Márpedig évtizedek óta ennek lehetünk szemtanúi. Az úgynevezett midcult kultúrája vált uralkodóvá, ami úgy tesz, mintha... Ez a kokettálás kultúrája. Mit jelent ez? Olyan illúziót táplálni a közönségben, mintha az élet fontos kérdéseivel szembesítenék őt, noha alapjában véve éppen elterelni akarják erről a figyelmét. De hát, hadd hangsúlyozzam, nincsen ezzel semmi bajom – legfeljebb untat, amikor ilyesmivel traktálnak s ennek nagyságáról próbálnak győzködni. Hitchcock Psychója után miért nézzem meg Gus van Sant Psycho-remake-jét? Vagy Antonioni Éjszakája után Paolo Sorrentino Nagy szépségét? És Dosztojevszkijt még ma is ezerszer inkább kortársamnak tartom, mint sok-sok kortársamat."
(Forrás: https://litera.hu/magazin/interju/foldenyi-f-laszlo-77829.html) |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
