Itt is, mint mindenütt, mindenki "egyedüli példány". Nincs az az android, aki helyettesíteni tudna bárkit. "Szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse."
Tudom, hogy a "nálam ez most marad" mögött is érző, emberi csoda lakozik, akkor is, ha úgy tűnik, mintha robot-üzemmódra lenne állítva. Nem a teljes identitást bírálom, csak a működést. Mint ahogyan ti szerkesztők sem engem kérdőjeleztek meg, amikor egy versben valamire rácsodálkoztok (negatívan vagy pozitívan).
Jónás Tamás írt valahol az asszociációs mezőről. Amit a vers létrehoz. Azt gondolom, ezt még nem tudják értékelni az androidok, és hogy ez még messze van. Természetesen nem zárható ki, hogy egyszer ez is megvalósul, és akkor már nem lesz ránk szükség. Mint felmenőket, talán számontartanak majd bennünket.
Egy egymondatos meóba is beleférhet valami (bármi), ami konkrétan arra a versre reflektál. Úgy látom, te erre törekszel.
A "nálam ez marad"-, "nekem ez nem jön be"-jellegű meókat egy robot is elvégezheti. Bár lassan az androidok többre lesznek képesek, mint a szénalapú teremtmények.
Én, persze, könnyen okoskodom. Éppen azért nem vállalok ilyen munkát, mert nem akarok belefulladni a kötelező munkába. Önkéntes szolgálattal. Addig, amíg a szerkesztői munkát nem jutalmazzuk valamivel, örüljünk, hogy van, aki hajlandó a szabadidejében ezzel kínozni magát (biztosan van örömteli része is). Én ehhez képest lusta, önző dög vagyok. Mit pofázok bele?
– Régebben minden gondolatunkat megosztottuk egymással, a sejtéseinket is. – Régebben minden másként volt. Jegyben jártunk, nem állt köztünk senki. Most a sógornőm vagy, és Nagorno örökre közénk ékelődött. Onneca felpattant, és az öklével verni kezdte a falat. – A húgaimról régóta nem érkezett semmi hír – ült vissza, amikor kidühöngte magát. – Értesítettem őket apám haláláról. Reméltem, hogy elhagyják a vezeklőcellát, és részt vesznek a temetésen. De nem jöttek el. Egyedül érzem magam a testvéreim nélkül, Diago. Te is hiányzol. Nincs kivel beszélgetnem. Válaszolni akartam, de mire kinyögtem volna valamit, belépett Nagorno . Nehéz lett volna megállapítani, mennyi ideje hallgatózott az ajtó előtt. Hüllő módjára, nesztelenül járt, akár egy kígyó. – Nem mondom, te aztán igazán megteszel mindent, hogy én lehessek a következő Vela gróf!– mondta köszönés helyett. – Egyszer már eltemettünk. Hányszor akarsz még meghalni? Becsuktam a szemem. Nem volt erőm visszavágni. – Te most menj el, drága Onneca, hagyj bennünket egyedül. Ez a hely nem neked való – parancsolt a feleségére. Onneca felállt. Ekkor vettem észre, hogy ő a magasabb. Nem az a fajta nő volt, aki összezsugorodott, ha Nagorno felemelte a hangját.
1. Üldöztetéses (perzekutoros): A beteg téveszméje, hogy valaki vagy valakik rosszakaratú módon viszonyulnak hozzá (pl. megfigyelik, lehallgatják, mérgezik, üldözik). Időnként megjelenhetnek a téveszmékkel összefüggő jellegű hallucinációk is (pl. az ételnek furcsa ízét is érezheti a beteg, ha meggyőződése, hogy ételét mérgezik)
2. Erotomániás (szerelmi) téboly: Leggyakrabban nőknél fordul elő. Ebben az esetben a páciens téveszméje, hogy valaki (gyakran nála magasabb társadalmi helyzetű, esetleg közismert ember) szerelmes belé. Gyakran úgy véli, az illető személy rejtett jeleket vagy üzeneteket küld felé. A téveszme középpontjában álló személyt a kóros lelki állapotú beteg nem ritkán zaklatja (pl. telefonon hívogatja vagy leveleket ír neki).
3. Féltékenységi paranoia: A beteg téveszméje, hogy szexuális partnere megcsalja. Ez férfiak esetében gyakrabban fordul elő, sokszor alkoholizmus talaján fejlődik ki. Partnerét gyakran vallatja, idejével elszámoltatja, korlátozza, ellenőrzi, nyomoz utána, vádaskodhat, félremagyarázhat egyszerű cselekedeteket (pl. a villanyt azért kapcsolta fel társa, hogy jelt adjon "szeretőjének", stb.). Súlyos esetben a vélt hűtlenség miatt gyakran tettlegességig, súlyos agresszióig is mehet. 4. Szomatikus (testi tünetekkel jellemzett) típus: A beteg téveszméje, hogy valamilyen testi betegsége vagy károsodása van (pl. bőr alatti férgesség, baktériumfertőzés, daganatos betegség, stb.). Ezek a páciensek a vélt betegségükhöz téveszmés szinten ragaszkodnak, ellentétben az úgynevezett "hipochonderekkel". Téveszmésen félremagyarázhat pl. beszélgetésfoszlányokat, mely tovább erősíti abbéli hitét, hogy "betegsége" igenis fennáll, extrém esetben akár a leletek meghamisításával is megvádolhatja az orvost. 5. Perlekedési téboly: Általában több gondot okoznak a hatóságoknak, mint az egészségügynek. A beteg képzelt vagy valós sérelmek, igazságtalanságok miatt a hatóságokhoz folyamatosan beadványokat intéz, pereket indít, így ez szinte véget nem érő pereskedésekhez vezethet.
6. Nagyzásos (grandiózus) paranoia: A beteg téveszméje, hogy ereje, hatalma, képességei vagy identitása megváltozott, esetleg azt véli, hogy fontos személyiségekkel vagy istennel van különleges kapcsolatban. A genealógiai (származástani) téveszmerendszer ma már csak ritkán észlelt formája (pl. a beteg meggyőződése, hogy Napóleon leszármazottja).
A paranoid zavar vezető tünete a jól rendszerezett, sokszor gondosan kidolgozott téveszmék ill. téveszmerendszerek fennállása, melyek között belső logika érvényesül, és amelyek igazság tartalmában, valóságosságában a személy megingathatatlanul hisz. Ezek a téveszmék sohasem bizarrak, emiatt gyakran hihetőnek tűnnek, annál is inkább, mert a betegek sokszor magas érzelmi hőfokon, nagy meggyőző erővel hangoztatják kóros gondolataikat. A nyílt ellentmondás, a "leleplezés" néha heves indulatot, dühreakciót válthat ki. A betegek hangulata egyébként szinkronban van a téveszmék tartalmával: szerelmi tébolyban, nagyzásos téveszmék hatására akár eufórikus, míg pl. "üldözési mániában" szorongó, feszült, sokszor depresszív. A paranoiában szenvedő beteg személyisége többnyire alapvetően rendezett, szociális szerepeit jól ellátja, intellektuális és szakmai teljesítőképessége általában egyáltalán nem, vagy csak kevéssé érintett.
Amennyiben címről van szó, úgy a toldalékot lehet közvetlenül is kapcsolni: Elolvastam a Toldit. (Ilyen esetben ajánlatos a toldalékot normál betűvel írni.)
Összetett nevek és címek esetében kötőjellel érdemes kapcsolni: Elolvastam a Légy jó mindhaláligot.
A toldalékok kiemeléséről megoszlanak a vélemények. A kiemelés ellenzői szerint egy toldalék nem tartozik hozzá a kiemelni kívánt névhez, és a toldalék kiemelése az alapszó felismerhetőségét is korlátozhatja. A tipográfusok másik csoportja szerint viszont elfogadhatatlan, hogy egy szóban kétféle szedés forduljon elő. Van, aki a dőlt betűvel szedett szavakhoz mindig kötőjellel kapcsolja a toldalékot.
Mindhárom álláspont érvei helytállóak és követhetőek, de egy könyvön belül csak az egyiket alkalmazzuk. (L. Gyurgyák János, Szerzők és szerkesztők kézikönyve, Osiris, 2005, 82.)
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
