NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-12-08 20:47 Összes olvasás: 57629| 8. | [tulajdonos]: | 2019-04-02 22:47 | démonvirágzás
a démonok gecik. nem elégednek meg az éberen töltött idővel. pontosabban, ha úgy döntesz, hogy basszátok meg démonok! és figyelsz és ügyelsz, akkor az álmaidba lopakodnak be; mint mosómedvék, áttúrják éjjel a lelked szemetesét.
a démonok gecik. nappal, nappal még hagyják, hogy azzal a biztos tudattal, se körül-, se hátranézve kelj át a legforgalmasabb utakon is, hogy remekbe szabott nyomaidba többé nem tapad egy váratlan csattanás. még azt is gondolhatod, hogy de jó! ott élek, ahol a tavasz és a tél ad magának szemérmes randevút, beszélem az állatok nyelvét, és látjátok? végre szép vagyok.
de éjjel, éjjel megmutatják neked a fényt, azt a szép, közeledő fényt, ami impregnál, a fényt, amiből egy fényfarm testesül és a fényfarmon szelíd, ártatlan napkölykök legelnek.
az összpontosuló ragyogástól nem láthatod a tű testét, amit a szemeden át majd belédvezetnek. fura ez a tű; démontű, tűzforróan hatol beléd és folyik, minden idegen, eren, velőn és gondolaton áteresztik, hogy amikor kitölt, vasszagú, merev jéghegyek magvait ültesse el benned. és jaj neked, ha rügyet bont a jég, mert megrepeszt és a cél, hogy összetörjenek már sikamlós síneken robog a beteljesülés felé. felébredsz.
néha felébredsz és tudod, ha nem ébredtél volna fel, akkor ölnél. mindenkit. mindenkit, válogatás nélkül. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
