NAPLÓK: az univerzum szélén Legutóbbi olvasó: 2024-04-27 04:52 Összes olvasás: 46332| 497. | [tulajdonos]: | 2023-03-27 13:18 | *
néhány hete kiruccantunk a Fóti-Somlyó tanösvényt bejárni négyesben, a nyújtózkodó időjárás és közérzet megünneplésére, néhány palack minőségi kísérővel. pazarul éreztük magunkat, én úgy voltam, hogy tombol bennem az élet és a szeretet, egyesültünk picit a természettel, láttunk koránkelt, megtévesztésből kamikaze-sorsra jutott pillangókat a ködszűrte napfényben fel- s alárebbenni, a lányok bepisiltek a röhögéstől, satöbbi. a négyórás elfoglaltság után beugrottunk a Fáyi Présházhoz címzett közétkeztetőbe, amelynek főépületét megtoldották egy 40x40-es zártszelvényekből összehegesztett, plexiablakos kalodával, itt foglaltunk helyet. a pincérek száma az évad fejezetéhez képest meglepően magas, átlagéletkoruk 50 év, véralkohol szintjük középértéke meghaladja a másfél ezreléket, elsőre ezt tudtam megállapítani, ill. a műbőrkötéses menüt megpillantva egyből tudtam, hogy nem vagyok éhes az évtizedekkel ezelőtt generalizált harcsa-csusza, rostélyos, lecsóstarja és somlói bűvköréből fogyasztani, nagy nehezen, hogy a társaságból ki ne lógjak, választottam az adekvát rántott camembert-t, azzal nem lehet tévedni, hiszen sajt, ezen felül ínyencfalatként a sültkrumplilottó izgalmai is felfokozódnak, ahogy közeledik a tányér és a pillanat, amikor kiderül, hogy mai, vagy tegnapi-e. a nekem szánt mannát késve hozták ki, zavartan javasoltam a többieknek, hogy fogyasszatok nyugodtan, míg én kicsit attól szorongtam, hogy az agyhalálig kiégett pincérek elfelejtenek. megkönnyebbülésemre néhány perc elteltével elém rakták a lehető legéretlenebb és legsajátmárkásabb camembert-t, prézliben megmelegítve, de legalább friss sültkrumplival. a lakoma maradványait eltakarító pincért Or megkérte, hogy legyen szíves hozni még két cappuccino-t, mire az készségesen válaszolt, hogy 'azonnal uram! egyet?', s amikor fizettünk, a számlát átadva megkért rá, hogy nézzük át újra, mert neki fogalma sincs, hogy mit rendeltünk, a véralkohol szintje már bőven kétezrelék fölé terpeszkedhetett, meg is jegyeztem, kivetve a kommunikációs hálót, hogy tökmindegy, olyan részegek vagyunk, hogy akár ki is rabolhatna minket, mire előzékenyen hárított, nem álltam meg anélkül, hogy rákontrázzam, igaz, én is inkább a parkolóban várnám meg a kapatos klienst, erre már egyetértően vigyorogva bólogatott, szóval mindannyian derűs hangulatban hagytuk el az estét. kivéve a Bródy Jánost, aki a mögöttünk lévő asztalnál fogyasztott töltöttkáposztát két nagyon idős ember társaságában, akikről az a lehetetlen benyomásom támadt, hogy a szülei, Bródyról meg az, hogy egy olyan megmásíthatatlanul megfáradt és idős kutya, aki nem tudja eldönteni, hogy a gazdáját vagy a halált várja jobban haza.
*Baltazarnak | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
