NAPLÓK: akvamarin Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 18:33 Összes olvasás: 106524| 1229. | [tulajdonos]: Graffiti | 2017-08-13 16:35 | Éjjelente ha a férje már aludt, a másik szobából kiosont az udvarra. Soha nem aludtak egy szobában, de most tudta, hogy ha rájön a bolondóra, akor üt.Tegnap bement a szobájába, már hálóing volt rajta, és egy akkora pofont kapott, hogy megijedt.Csak úgy, minden ok nélkül. Lehet, hogy a férjét az átlátszó hálóing bőszítette fel, vagy az a tudat, hogy járkál előtte, de nem neki tartja a nőiességét.
Tudta, hogy ez így nem mehet tovább, írni fog, vagy festeni. Mindegyikhez volt tehetsége, de a festés közelebb állt hozzá.Kréták után kotorászott.Felöltözött, és rótta az utcákat . Egy felületet keresett magának, ahol minden dühét kifesthette. Egyszer próbálta ki a falfirkát, és azóta megszerette.A szokott helyére ment, de megzavarodva vette észre egy férfi rajzát, az övé mellett. Meleg pasztell krétákat hozott magával, most már mindegy, gondolta.Lerajzolta az ütést a szexis hálóinget, a fiatalságát,hiszen csak húsz éves volt.Minden dühöt belerajzolt a falfirkába, aztán rótta az utcákat. Nappal aludt, amikor a férje dolgozott, persze délben felkelt, hogy valamit főzzön is. Még szinte gyerek.Hozzáment, mert terhes lett tőle, de a gyermek meghalt pár napos korában.Bölcsőhalál, csak elaludt. A gyászt egyikük sem tudta feldolgozni, a baba emlékét elengedni. A tó mellett ment haza, arra közelebb volt. Másnap és a többi nap ugyanígy telt el, egy éjjel egy másik zaklatott graffiti mellé odaírta, hogy én is félek.Hajnalodott, még nem feküdt le. A házak színesek, és az újságban felfedezte a házukat , illetve Tapies háza falát, ami előtt egy kék szék volt, a belsejét a nap, a macskák Tapies hátsója leszakították, és most a fonott székből szálak lógtak ki. Dél volt ,a fotón ezt jól látta az árnyékokból. Antonio falát nem festette tele,a fotó felett neve éktelenkedett, és címnek valaki azt adta hogy Görögország.
Hazaértem suttogta, érzem a tenger ízét, és egy pillanatra boldog volt.Dehogy ért haza, ő nem délen lakott, hanem itt Magyarországon, egy kis faluban. Mégis azt érezte, hogy itthon van. Talán egy másik élet, vagy egy pillanatra elaludt...Amikor Antonionak ezt elmesélte, tudta hogy nem fogja kinevetni, hiszen Tápies volt itt a külföldi, és ráadásul a barátja.
Ő tudott a foltokról a nőn, a férjéről mindent, még a graffitiket is.Le is rajzolta egyszer, ahogy Anna festette a falat. Komoly, művészi képek voltak Anna munkái.
Két művész ízig-vérig. Tápiesnek 5 vörös macskája volt, és hatalmas szíve, ha elaludt délben Anna, és nem tudott főzni, akkor mindig a sajátjából vitt át, nehogy megint üssön az állat, szokta mondani.
El is fogadta ezt , egy hónapban egyszer rájött a depresszió, aznap fel sem tudott kelni, ezt sem tudta a férje, Antonio ilyenkor még rendet is tett, mintha nagyon elfáradt volna Anna. Volt az egészben valami szomorkás cinkosság. Tapies ilyenkor mindig a nő kezébe adta a macskát, hadd doromboljon.Néha csak ültek, és nem csináltak semmit,csak a turistákat köpték le szotyolával.
A férje tudott Antoniórol, de csodálatosképpen nem volt féltékeny rá.Legalább nem nézed a hapsikat mondta, amíg ezzel a félnótással vagy.
Tényleg nem volt köztük szerelem, annál már sokkal többet éreztek egymás iránt, de egyik sem mondta ki, hogy mit. Egy átlagos nap volt, amikor Anna összetört. Hajnalodott, a kréták nem voltak nála, ruhájából és hajából csöpögött a víz. Tápies megrökönyödve nézte, mi történt veled? Anna részeg volt és pörgött meg nevetett euforikusan.
Festettem, de most ecsettel, és a tónál kimostam az ecseteket, akor jutott eszembe, hogy meg akarom érinteni az eget a tó tükrében. Akkor estem bele a vízbe, mert meg is érintettem eget az egyik felhőfoszlányt.Kásásan beszélt. Nem tudok úszni, most mégis ráfeküdtem a vízre . Nyugodt voltam, meghalok. Látod. nem haltam meg... a tó nem mély mint hittük.Te bolond, azzal Tápies pofonvágta. Anna csak állt megfakultan, egy perc alatt tört össze, a barátja pofonjától.
Éjjel megint az utcákat rótta, nem tudott már másképp élni.Üres , és sötét volt az utca. Messziről felfedezte a másik rajzot. Közelebb ment,meglátta Anna a narancs ovális, és a lila foltokat.Mi mást is üzenhetett volna neked, ha nem azt, hogy folytasd. Antonio rajza volt. Valamiképp el kellett, hogy búcsúzzon tőled, valamit kellett, hogy hagyjon neked,azt nem írhatta ki, hogy szeretlek. Aztén kiírva az, hogy néha elkézelem, hisz mindig is ilyennek képzeltem az életed, ahogy újabb és újabb rajzokat rajzolsz, ahogy az éjszaka leple alatt újabb rajzokat hagysz szerteszét.
Ezt a prózát cortazár azonos címűjéből írtam. Más, teljesen más, de a kétségbeesés az ugyanaz. Aztán még írtam hármat, az elsőt tettem ki. A másik kettőnek Anna a címe. Ttudom, hogy az újságban levő képet nem értitek, egy zsánerkép, előtte egy kopott szék, és lila házfal.
Itt lakott Tápies. Amikor megláttam a képet felujjongtam azon, hogy érzem görögországot.
A kis utcákat, nem a tengert. Ahibáim? Próbáltam javítani, de haldoklik a gépem. A stilisztika borzalmas, nem tudom , hogy miért tettem ki...Magam sem...
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
