NAPLÓK: czékmány sándor DOKK-lét Legutóbbi olvasó: 2025-11-16 17:22 Összes olvasás: 11141| 46. | [tulajdonos]: borsó a falon | 2018-09-14 21:14 |
__nem szószerint: „jobban gyűlölnek engem, mint ahogy szeretik a hazánkat”
ébredéskor nincs fény, csak görcsös fejfájás.
szeretnék minél előbb találkozni magammal,
de mostanában egyre nehezebben, és egyre ritkábban
sikerül.
előbb a katonaság érkezik meg, gúlákba
rakják fegyvereiket, és várakoznak. nem tapasztalni
köztük félelmet, bíznak a parancsnok
ítélőképességében, bíznak betanított mozdulataik
szükségszerű hatékonyságában. amikor és amennyiben.
bár titokban mindegyikükben ott van,
hogy talán mégsem.
hogy nem lesz szükség elkötelezettségük
bizonyítására.
arra, amiről biztosan tudják, hogy nincs, de
tökéletes biztonsággal mutatható volt vele
a létező valóság bármelyik lehetséges változata
hadmozdulati gyakorlataikon.
a ma reggel is pontosan úgy hasogatja piszlicsáré
szavakká a gondolataimat,
mint tegnap.
már nincs bennem semmi méltóság. ellenállni
talán csak akkor tudnék, ha betaníthatnám a maradék
időm
a visszaszámlálás eltörlésére.
vér és sikoltozás nélküli
figyelemmel az eseménysorozat felé úgy,
mintha passiójáték lenne, apály és
dagály egyidejű
applikációja a nézőpontváltozás nélküli térben.
tételezem most, hogy a tizedik emeleten vagyok,
és sejtelmem sincs, hogy mikor, hogyan és
miért vergődtem fel idáig.
és arról sincs, hogyan kerülök le innen.
bámulom magam, mintha
ma találkoztunk volna először, és
végtelenített ködfátyol takarná el előlem a jövőt,
beleértve a mélységet is,
ahová szükségszerűen vissza kell majd érkeznem,
még akkor is, ha folyamatosan felfelé kell néznem,
kihasználva szédüléseim felhajtóerejét.
vetemedő házfalak alattam,
ki-kipattanó ablakaikban függönyként lengő
tapétakiáltványok.
halványodó ébredésnyomok
a nem létező földszint takarásában,
amikor megérkezünk.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
