NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 07:12 Összes olvasás: 132803| 1008. | [tulajdonos]: ... | 2018-11-30 02:57 | Horrorra akadva
Gyerek voltam, amikor a Belfegor c. filmsorozatot játszották. Tiltották tőlünk a felnőttek, nehogy bajt okozzon a lelkünknek.
Atya világ! Ma a Fűrész, a Kaptár (és sorolhatnám a horrorfilmeket) meg se kottyan az ifjaknak. A kicsik is ilyesfajta rajzfilmeken szocializálódnak. Érvként szokták felhozni a Grimm és Andersen meséket, miszerint abban is vannak horrorisztikus elemek. De lényeges a különbség! Ezekben a mesékben a jóságra tanítanak vérfolyás nélkül. A meseelemek nem rémisztőek.
Mindegy vagy sem, az én unokáim sem szeretik a régi típusú meséket. Talán nem baj. Lehet, csak én látok rémeket, és minden rendben van ebben a Világban. Mondom, lehet. | |
| 1007. | [tulajdonos]: Hmm... | 2018-11-30 02:30 | Macskák
Három éve befogadtunk egy kóbor macskát. Kiscicái is lettek. Melegséget loptak a szívembe. Aztán elvitte őket a macskavész. Megfogadtam, hogy többé semmilyen háziállatunk nem lesz.
Aztán három hónapja megismétlődött: kéregetni járt hozzánk egy cicus. Mint megtudtuk, a környékbeli idős házaspáré volt, akik beköltöztek a város szívébe. Őt itt hagyták.
Megsajnáltam, befogadtuk. Hamarosan vemhes lett. Nem örültem, de mit tehettem. Négy apró jószág született. Három fekete, egy tarka. Szépek, vadócok. Most megint kinyithatjuk a pénztárcánkat, mert étvágyuk az hibátlan. Talán keresek gazdit nekik. | |
| 1006. | [tulajdonos]: ja | 2018-11-29 18:09 | Mosoly
Szertelen kislány voltam, akár a többiek. Társaimmal hangoskodtunk, rihegtünk-röhögtünk ha kellett, ha nem.
Apám nem szerette a gyerekzsivajt. Egyszer nagyon leteremtett érte. Nem mertem többé hangosan nevetni, ezért, ha tetszett valami, csak mosolyogtam. Aztán megszoktam, nincs hangos nevetés. A szomszéd néni rá is szólt gyermekére velem példálózva, hogy én milyen szépen mosolygok, ő is hagyja abba a vigyorgást.
Én gyermekeim hangos nevetését kincsnek éreztem. Soha nem szóltam rájuk, ha „vigyorogtak”. Nem tudtam nevetni velük, csak mosolyogtam.
Nemrég kitört belőlem a kacagás. Mit kacagás! Röhögtem torkom szakadtából Gyurcsi beírásán. Úgy, mint még soha. Majdnem leestem a székről. Csak akkor hagytam abba, amikor már fájt az oldalam. | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1004. | Gyurcsi: Köszönöm! | [tulajdonos]: Hmm... | 2018-11-27 22:02 | Kedves Gabi!
míg élek, hálás leszek Neked, mert megoldottad egyik nagy gondomat!
Nekem a legjobb eredményem száz méteren húsz méter, és én ezt eddig hajlott koromnak és ramaty egészségi állapotomnak tudtam be.
És most! Most megtudtam, hogy a bő nadrág okozza!
Nem rám bő, hanem mindenki másra.
Ha bárki felvenné, igazolná a tézist, hiszen ki tudna úgy futni, hogy mindkét kezével a nadrágot tartja futás közben?
Pszichésen is gondot okozna a próbálkozónak, hogy csak a harmadik-negyedik lépésnél indulna el a nadrág.
Namármost, ha az emberiség kilencvenöt százalékának gondot okozna a nadrágomban való futás, én se vagyok különb. Nekem ugyan nem kell harcolnom a leesés ellen, viszont hajlott a korom és ramaty az egészségem.
De abban, hogy lelkileg ezt helyretegyem, sokat segítettél! Köszönöm! :) | |
| 1003. | [tulajdonos]: Hmm... | 2018-11-27 21:34 | Futás száz méteren
Testnevelés órán mérte az időt tanárunk, ki mennyit fut száz méteren. Ismerős, ugye? :))
Egy osztálytársnőmre felnéztem szépsége miatt (irigyeltem is talán). Sportosan arányos testfelépítése volt. Ezt közbe kellett szúrnom, hogy érthető legyek.
Rossz volt az eredményem. Kértem a tesi tanárt, hadd fussak újból. Megengedte, jobb időt futottam. De nem értem be ennyivel. Azt mondtam, bő a nacim, ez akadályoz a futásban. Csak azért, mert osztálytársnőm melegítőjét szerettem volna felvenni. Fel is ajánlotta. Láss csodát, felzárkóztam a jó futók közé. Pszichológia? | |
| 1002. | [tulajdonos]: Javítok | 2018-11-27 08:12 | | Nem a Rózsa Sándor, hanem a Tenkes kapitánya c. film. | |
| 1001. | [tulajdonos]: Gyerekkori makacsság | 2018-11-26 22:23 |
A Rózsa Sándor c. film a fiúkat megihlette, sorra gyártották a korbácsot. Csattogásukkal volt tele a környék.
Egyik alkalommal míg mi lányok hintáztunk, megjelent a játszótéren a lakótelep réme. Vagánykodott a korbáccsal, csettintgette, és fenyegetőzve csapott felénk. A lányok kiugrotta a hintából, én makacsul hajtottam tovább. A fiú
megdühödve csapkodni kezdte a lábamat. Én meg azt mondtam neki, hogy nem fáj. Erre még dühösebb lett, és teljes erejével ütött. Nagyon sajgott minden csapása, de csak azt mondtam neki, hogy nem fáj. Ő unta meg előbb, eltakarodott.
Nagy hurkákkal a lábamon hazamentem. Kérdőre vontak a szüleim. Apám mérgesen elment. Később tudtam meg, hogy a fiú szüleit megkereste, elmondta, mi történt.
Bizonyosan nagyon kikapott a srác, mert többet felénk se jött. Mégiscsak én nyertem meg a csatát, még ha fájdalmas is volt. Vagy csak nagyon mafla voltam a makacsságommal? | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
