NAPLÓK: Zúzmara
Legutóbbi olvasó: 2024-04-28 00:10 Összes olvasás: 1331511178. | [tulajdonos]: Hmm... | 2019-07-12 15:59 |
A Gyors és gyilkos nem működik, pedig szorgalmasan írnak bele verseket. Miért? |
|
1177. | [tulajdonos]: csak úgy | 2019-07-12 03:08 |
mennyire készültem az első találkozásra tükör előtt ácsorogva próbálgattam ruháimat majd smink haj persze egyik sem tetszett bizonytalanul indultam apró cseppekkel kezdte majd egyre jobban zuhogott én elázva fa alá bújtam hirtelen öröm fogott el: táncolni kezdtem és dúdoltam az ismerős dalt |
|
1175. | [tulajdonos]: Hmm... | 2019-07-10 18:47 |
Sajnálattal veszem tudomásul, hogy Renátán kívül nem érdeklem a dokk tagokat. Ez is egy vélemény rólam. |
|
1174. | [tulajdonos]: csak úgy | 2019-07-10 08:34 |
Rásajnálkoztam magamra. Egyre gyorsabban felejtek. Eddig erősen átlagos voltam, most átlag alatti. Nehéz tudomásul venni az elbutulást. Már több hónapja egyetlen könyvet sem vettem a kezembe. Nem hiányzik. Szemem egyre romlik, a szemüveg zavar. A versírás abbamaradt. Ködösen eszembejut egy-egy téma, de vállat vonva dobom a sutba a tollamat. Depresszió? Lehet. |
|
1173. | [tulajdonos]: Hmm... | 2019-07-08 18:16 |
A múltban rekedtem. Valahogyan fel kellene kapaszkodnom a haladás vonatára, különben egyedül ácsoroghatok az üres peronon. |
|
1172. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-30 09:40 |
Köszönöm drága Csilla. |
|
1171. | [tulajdonos]: Így van ez | 2019-06-29 15:38 |
Megkérdőjelezték a verseimet, többé nem merek írni. Mondjuk e nélkül sincs mondanivalóm. Letörtem mint a bili füle. Amúgy sem vagyok jól. Azért még olvasni fogok verseket. |
|
1170. | [tulajdonos]: Hmm... | 2019-06-28 07:51 |
Tudod, mi manapság a demokrácia? A hülyeség és az ostobaság diktatúrája. Miből gondolod, hogy minden ember alkalmas arra, hogy globális kérdésekben, gazdaságpolitikák és ideológiák között döntsön? Szerintem az nem demokrácia, amikor a kormányok az iskolázatlan embereket igyekeznek hangzatos hazugságokkal manipulálni.
Brandon Hackett |
|
1169. | [tulajdonos]: ja | 2019-06-28 07:47 |
A legtöbb út valahogy ismerősnek tűnik. De voltaképp nem is az a rendeltetésünk, hogy ismerjük az utakat. Épp az a rendeltetésünk, hogy ne ismerjük őket. Nem azért születünk, hogy válaszokra leljünk, hanem hogy kérdéseket tegyünk fel. Az ember úgyszólván valami örökös sötétben tapogatózik, és csak ha nagyon szerencsés, akkor pillant meg néha egy-egy felvillanó fénysugárt. És csak nagy merészség vagy kitartás vagy ostobaság, avagy leginkább mindezek árán hagyhat olykor maga is egy-egy jelet!
Robert Seethaler |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!