| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 18:31 Összes olvasás: 132864Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 1514. | Kránitz Laura: hozzászólás | 2021-03-19 21:30 | | Nem gyári hibás, csak olvasott egy véleményt. Van ilyen. Félreértett, de nem baj... | |
| 1513. | [tulajdonos]: Jah | 2021-03-19 17:26 | Már nem is tudom, sírjak vagy kevéssel. Bármit teszek, mindig akad, aki nem tetszésének ad hangot.
Gyári hibás vagyok? | |
| 1512. | [tulajdonos]: hihi | 2021-03-05 01:18 | esti mese
baktat az asztal a hegyre
megroggyan olykor a lába
anélkül megy hogy megállna
egyetlen célja csak előre
utána kaptat a szék is
zörög köhög a fiókja
még egy utolsót szólna
de szótlan marad mégis
követi őket a szekrény
nyikorog rozoga lába
csak felérjen vacsorára
utolsót csikiz rá a napfény
fentről nem jönnek le többé
az idő ott tartja őket
kicsi álmokat szőnek
ez szokás így marad örökké | |
| 1511. | [tulajdonos]: Hmm... | 2021-02-28 09:33 | így a jó
sötétben tapogatózik a lélek
bűnöktől terhes a nagyvilág
hazugságon grádicsol a szellem
tudománya tapos milliókat
igába hajtott fejek egyre hullnak
mindenféle jólét boldogságot űz
ámítás a szabadság érzése
szárnyát emelgeti de nem szárnyal
az arany kalitkába szorított madár se
már nem érdekel mások fájdalma
eggyé váltam a nagy tömeggel
űzöm saját érdekem
bár boldoggá nem tesz
álmaim nyugodtak
a szörnyűség csak bántson másokat | |
| 1510. | [tulajdonos]: gy&gy | 2021-02-26 12:30 | | Kezet mosna, nem mosva, és nem a kéz vigyorog. Rosszul javítottam. De nem ez a lényeg, hanem a véleményemet nem kellett volna ide hozni. Az überelés megint működött: F után B. | |
| 1509. | [tulajdonos]: A zsákos ember | 2021-02-18 02:27 | | Hűvös októberi estén vendégsereg gyűlt össze. A felnőttek sűrűn egymás szavába vágva beszélgettek. Három gyerek is volt köztük. Utánozták a nagyokat, és röhögtek mindenen. A felnőttek nem győzték csitítani őket. Aztán megunta a nagynéni, és azt mondta, szól a zsákos embernek, majd ő elviszi mindhármójukat. Pár percre elhallgattak, aztán sugdolóztak, végül megint hangoskodtak a lurkók. Egyszer csak kopogtatott valaki a bejárati ajtón. Az anya kinyitotta, a küszöbön egy jól megtermett ember állt. Megkérdezte, hogy vannak-e itt rossz gyerekek, mert zsákjában gyűjti őket. A gyerekek megrémülve a sarokba bújtak. A felnőttek komoly arccal fordultak feléjük. Az apa elgondolkodott, és azt felelte rájuk pillantva, hogy voltak itt rossz gyerekek, de már elmentek. Az idegen bólintott, jó éjszakát kívánt, és távozott. A sarokból előmerészkedtek, de egész este egy mukkot sem szóltak a kicsik. | |
| 1508. | [tulajdonos]: Elnyűtt életek | 2021-02-18 02:13 | Meggyűlölte a férjét. Az hétről hétre részegre itta magát. Ilyenkor magatehetetlen volt, bevizelt, összehányt mindent. Az asszony szó nélkül, de undorodva feltörölte, eltűntette az árulkodó nyomokat. Többször készült elhagyni a férjét, de belátta, hogy nem tudja eltartani magát, a fizetése még kosztra sem elég. Hát tűrt és takarított. Egyszer-egyszer altatót tett a férfi kávéjába, borába. Nem értett a mérgekhez, de elhatározta, hogy lassan megöli. De hiába várt. Beleunt. És nyelte a könnyeit. Egymáshoz vénültek. Betegség kínozta a férfit, a szíve rendetlenkedett. Átgondolta egész addigi életét. Szégyent érzett az eltékozolt évek miatt. Abbahagyta az ivást. Egyre többet segített feleségének, lejárt vásárolni, amit fiatal korában soha nem tett meg. Egy hajnalon a férfi rosszul lett. Felesége felriasztotta a szomszédot. Ő hívta a mentőket, de már késő volt. A férfi pattogott az ágyon, majd lefordult és meghalt. Nem lehetett újraéleszteni. A halottszállítók elvitték. Az asszony ijedten kucorgott magában, ürességet érzett. Éjjel az utcán rohangálva kereste az urát, hangosan szólongatta őt. Egy járókelő alaposan lehordta. Nem vette észre az asszony tébolyát. Napokig nem látták a szomszédok. Síri csend volt a lakásban.
Beszakították a bejárati ajtót. A nő az előszobában mozdulatlanul hevert a szétszórt ruhák között. Már kihűlt. | |
| 1507. | [tulajdonos]: keserű | 2021-02-12 04:28 | gyűrött arcodon álmod kísért
undorral iszod a mát
elcseszett nap az ígéret
rosszkedvűen koppan lábad elé
fázol hiába gúnya
kőszíved semmi fel nem oldja | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
