Most már a lassacskán éledező réten születésről, fényről rigó énekel. Szobád ablakait szélesebbre tárod, Vivaldi kiröppen, s majd az égre kel. Nem dohog a kályha. elapadt a kémény, formálódnak benned a friss, új dalok. Az üde-zöld lombok alatt kéz a kézben a holnapot szövő szép pár andalog.
Ősz Most már a barna, dérütötte rónán mulandóságról mond mesét a csend. Most már szobádba halkan elvonulhatsz s hallgathatod az álmodó Chopint. Most már a kályhatűz víg ritmusára merenghetsz szálló életed dalán, míg bús ködökből búcsút int az erdő, mint egy vöröshajú tündérleány
Holló úr ült a fatetőn, csőrébe sajt volt, jókora, s kit a jóillat csalt oda, a róka szólt hízelkedőn: "Á, jónapot, te drága holló! Mi szép vagy! nincsen is hozzád hasonló! Nem tóditok, de hogyha hangod olyan, mint rajtad ez a toll, ó akkor a madarak között első a rangod." A holló erre rendkivül örül, torkán egy hangot köszörül, kitátja csőrét, földre hull a sajtja. A róka felveszi és egyre hajtja: "A hízelgő, akármi fajta, azokból él, akiknek hízeleg: Felér a sajttal ez a lecke - vedd." A holló ámul, pironkodva, végre megesküszik, hogy nem megy soha lépre.
Nagy lett volna a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna, ha kevés volt A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Akkor esett ez a bolond História rajta. Nem szeretett ez a tudós Semmit a világon, Járt legyen bár égen-földön, Két avagy négy lábon: De a kendermagos cicát - S hajna! Éktelenül megszerette, Majdhogy fel nem falta. Szolgája is volt; a háznak Ez viselte gondját, Hogy lába ne keljen és a Szelek el ne hordják. Hű cseléd volt félig-meddig, - S hajna! Koplalás lőn este reggel Bőséges jutalma. Máskülönben ment a dolga A kedves cicának: A reggelin gazdájával Ketten osztozának. Búsan nézte ezt a szolga - S hajna! Fél zsemlére, pohár téjre Nagyokat sohajta. Mert tudósunk a magáét Ha fölreggelizte: Felét a cicának adni Volt a szolga tiszte. Úriasan élt a macska, - S hajna! Csak nem akart, csak nem akart Meglátszani rajta. "Hé... izé... mi baja lehet Annak az állatnak? Szőre borzas, csontja zörgős, Szédelegve ballag." "Jaj, uram, hát a sok éhség! - - S hajna! Kétszereznők csak a tartást; Mindjárt lábra kapna." S az napságtól itce tej járt, Kapott egész zsemlét: A tudós csak lesi, várja Hogy ha nekitelnék. De a macska nem üdűlt fel, - S hajna! Elfogyott a fogyó holddal, Sarlóvá hajolva. Kendermagos szegény cica Nyavalyába esvén, Fölvette a néhai nevet Egy szép őszi estvén. "Átszellemült kedves állat - S hajna! Falatom megosztom vele Mégis meg van halva!" "Mi tagadás" - mond a szolga, "A cicus nem vétett: Én evém meg ő helyette Reggel az ebédet. Mondtam, menjen egérfogni, - S hajna! Nem tanyáz ám ott egér, hol Üres minden kamra." Nagy volt, mondok, a tudósnak Az ő tudománya, De mi haszna! Kevés hozzá A vágott dohánya. Könyvet irt a bölcseségről - S hajna! Ilyen apró dőreségek Gyakran estek rajta.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
