Istenem fogd a kezem



Istenem fogd a kezünket, mikor lelkünket beborítja az Árnyék,
Lángol a csipkebokor, remélem Mózes hallgatja a hangod, a sárba
tapasztva arcát, de szólsz-e hozzánk is, az elhagyatottakhoz
a táborban? Szent hegyeidet megközelíteni közülünk ki kívánná?
Mohó szívünknek csak halált osztana isteni fényed, messzire űz
minket onnan a fáklyák látványa, égnek a lelkek, kik csapdádba
estek egy nyári délutánon, egy homályos hétfő reggel, megpihent
rajtuk a fényed, s többé már hiába menekülnek, a látható napokhoz
hiába láncolják létüket, bújnának vissza otthoni ruháikba, hiába,
idegenné váltak, már más a szaguk, nincs nekik kegyelem egyéb,
nem vezet ösvény hátra, örvény vár rájuk akárhova néznek.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.