Kenyércédulák / SZOMBAT

Vagy amikor már nincs szemérem,
mert nincs mire, vagy nincs idő,
alig van a közelségre, amiből kezdetben
volt a legnagyobb, és most lehetne bízni,
a jövő napoktól való félelemben.

De hogyan, ha mire nincs,
a testre, nemi szervre mondott feloldozással,
az akkor mégiscsak a halál tekintetében való
gyermeki tudatlanság, baljós könnyűség,
nagyobb szemérem minden tilalomnál.

Így a nagy esendőség,
személytelen, amitől mégis
minden elmúlik, legalább utólag,
vagy én, énbennem a saját testem,
és már csak úgy a közeli szégyen.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.