Az ablaknál álltam, és néztem.
Előbb ott volt,
ahol összekoccan a hold a földdel,
aztán az ablakkeretek lehulló
könnycseppein ereszkedett lejjebb,
egyre lejjebb,
mert a fényfoltokon osonó járda
vezette tovább.
Az ablaknál álltam, és néztem.
A pocsolyák toporogtak, és
igyekeztek takarni,
ám mégis láttam,
ahogy az ásító konténerek elnyelték
azt a vasárnap éjszakát.
