Görcsölj, csak görcsölj!

Görcsölj, görcsölj csak, hogy legyen fiad!
Görcsölj csak, hogy legyen lányod!
Aztán görcsölj, görcsölj csak, hogy
legyen nap, hogy ne kérd, hogy ne fájjon!
Majd görcsölj, görcsölj csak, hogy
legyen, mit a gyerekeidnek enni adj!
Görcsölj, csak görcsölj, hogy
várhasd megint az új tavaszt!
Majd görcsölj, görcsölj csak, hogy
derék ember legyen lányod, fiad!
Görcsölj, csak görcsölj, hogy
amit kérnek, azt mind-mind megadd!
És görcsölj, görcsölj csak,
ha már ember lesz a nagy kamasz –
görcsölj, csak görcsölj,
tudd meg, milyen az,
hogy végignézed utódod és véred,
hogyan s mint lakja e bolygót,
hogyan jár-kel s téved…
Majd görcsölj, csak görcsölj, hogy
az életnek útnak indíthasd!
Kezd elölről és görcsölj újra, hogy
a görcsölést nehogy átadhasd…
Még mindig görcsölj, görcsölj csak,
hiába külön ember már lányod, fiad;
ha ő még nem görcsöl, te görcsölsz csak,
de Isten ments is, hogy ezt átadhasd!…

(Pápa, 2015. június végén)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2016-12-02 12:05:05
Utolsó módosítás ideje: 2016-12-02 12:05:05