NAPLÓK: Vendég Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 05:50 Összes olvasás: 15931| 43. | [tulajdonos]: Fiktív variáció | 2019-11-21 01:09 | ZUPERHOLDTÖRTÉNET
A „kérges kezű” ember lánya
Írta: Amice Corso
A kezdet
Médi:
- Helló! Ezek kitalált történetek?
Gill:
- Álomszerű leképezései a valóságnak.
------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Időutazó:
- Édes vagy.
Gill:
- Látod? – majd pillanatnyi gondolkodás és homlokráncolás után, amit Időutazó annyira szeretett, hozzátette. - Kérlek, vigyél magaddal! Oda, ahova el akarok jutni! – majd, hosszabb szünet után – De, még az életünkben!
Időutazó:
- Oda csak te vihetsz magaddal, engem.
Gill:
- Ééén? De hogyan? – kérdezte csodálkozva a lány – majd némi daccal a hangjában folytatta. - Találkozni akarok vele! Még ebben az életben.
Időutazó:
- Húúú!
Gill:
- HÚÚÚÚÚÚÚÚ ám... és lett egy ötletem!
Időutazó:
- Mondd!
Gill:
- Utazni szeretnél ugye?
Amikor ezt kérdezte, Frí-re gondolt. Akit, egyszer már elveszített. De visszaszerzi – gondolta – ha addig él is. ...lehet, jó hosszú élete lesz.
Időutazó:
- Igen.
Gill:
- A világ legjobb nőit akarod, ugye? – mosolygott rá csábítóan.
De, ahova nézett, nem volt ott senki. Csak az alvó macska meg ő voltak a kicsi szobában.
Időutazó:
- Most csal egyet...
Gill:
- Nem "csal egyet"! Csak egyet! – a mostra rá se kérdezett, nehogy féltékenynek tűnjön - Kár lenne egyre pazarolni magodat!
(freudi elszólás) Jutott eszébe, és felkacagott....és ott van...a, MOST. Hm. – gondolkodott hangosan.
NA DE, MINDIG MOST VAN!
Időutazó:
- A most a legfontosabb!
Közelebb hajolt a lányhoz, aki, ekkor még csak pici fuvallatot érzett a homlokán.
Gill:
- Igen. – suttogta. S nem értette, miért suttog. Pár pillanattal később, valami megmagyarázhatatlan, egyre erősödő fájdalom kezdett kúszni a gyomra tájékáról a köldöke irányába, s utána megjelent a jól ismert émelygő érzés. Mindjárt hányni fogok – gondolta – de ahogy hátralépett az ajtó irányába, enyhülni kezdett, majd távozott a fájdalom és a kényelmetlen érzés a gyomrából. Óvatosan visszaült. Egyenes derékkal, a vállát hátrafeszítette. Mintha támasztana vele egy láthatatlan falat.
Időutazó:
- Szóval? – kérdezte, de csak az ágyon szendergő öreg kandúr válaszolt, egyre erősödő dorombolással. Mrrr...mrrr... Ekkor, felugrott a székről. - Írjunk közöset! – kiáltotta vissza a lány, és hirtelen fordulattal kiszaladt a szobából, mielőtt a falak elindultak volna feléjük.
Másnap
Időutazó:
- Ok.
Gill:
- Is. Közöset is.
Időutazó:
- De a te neved alatt legyen.
Gill:
- Szerintem, különben, már írtunk is!
Időutazó:
Nagy kérdőjelet rajzolt a levegőbe.
- ?
De felesleges volt. A lány fejében megjelent a gondolata.
- Elküldjem? FRÍZI írta. – válaszolta azonnal, de már kiejtett hangok és szavak nélkül beszélgettek.
.............................................................................................................................................................
- Hát, így is lehet? Most vettem észre!
- Szia! Milyen napod volt?
- Nyugis, kicsit álmos, sikeres. És neked?
- "Olyan"! Mesélsz, mitől volt sikeres?
- "Olyan"?
- „Az jár az eszembe, hogy irigykedek a szélre. Bármikor simogathatja arcod, összekócolhat kedvére, aztán meg fésülgethet...” – olyan, szelet irigyelő napom volt.
- Értem!
- Akkor jó, ha érted!
- Bennem érzések, gondolatok támadtak.
- Arra gondolok, tolakodó vagyok.
- Miért gondolod, hogy tolakodó vagy?
- Gondolom! Te nem gondolod?
- Nem. Egyáltalán. Csak nem számítottam rá hogy írsz napközben, és nem vettem észre. Erre gondolsz?
- Nem, a szélre. Nem baj, hogy nem vetted észre. Napközbe nemigen vagyok.
- Az nagyon kedves volt! Még soha nem írt nekem ilyen szépet senki.
- Örömmel írtam. Féltem tolakodónak tartasz. Azt írtam, amit gondoltam. Te is azt szoktad.
- Igen, s egy kicsit szomorú is voltam, mert most már tudom, mi hiányzott eddig. Hogy milyen érzés, nem csak tudni a szeretetet, hanem érezni is.
- Sajnálom, hogy elszomorítottalak...nem tudtam, megírjam-e.
- Kicsit átértékelődtek bennem dolgok.
- Lehet, már nem is akarom megírni azt a könyvet.
- naneeeeee!
„Nem tudom folytassam-e, Sea-m! Semmi elgondolásom.” :-(
- Ok. Íz! Segítek!
- Frízi néven írjuk! Senki nem jön rá, hogy mi vagyunk! Senki!
- Nem szeretném, ha itt csámcsognának! Neked se hiányozna.
A lány most nem érezte az arcán a lágy fuvallatot. Ez eszébe juttatta, hogy Időutazó is hasonlít a földi emberek zöméhez.
Mint azoknak, neki is vannak gyenge pontjai. Őt is úgy irányítják, mint egy vudubabát. AZOK, akikre még csak gondolni sem szeret. Különben is, lehet, „lehallgatják” a gondolatait. Pedig, bekapcsolta a GONDOLAT-POLARIZÁTORT*. Erre nagyon odafigyel.
Ezeket a gondolatait, most Időutazó sem vételezheti.
Kikapcsolta a védelmet, de csak részlegesen. Keresse meg, aki bírja, melyik eldugott sávon beszélgetnek mindjárt! Elmosolyodott. És tudta, most Időutazó érzi az arcán a finom fuvallatot. Már, ha van neki arca.
- Olyan lesz, amilyet a VILÁG még nem látott!
- Ok.
- Nem kell, hogy itt jelenjen meg!
- Ok.
- Pontosabban. Itt, nem kell, hogy megjelenjen! Átküldöm fejben.
- Ok.
- ŰrNovella vagy mi, mert már megírtuk. Ebben a pillanatban. Érzéki EXLUZIV. MOST!
- Megvan!
Elmosolyodtak, mind a hárman, a gyönyörűségtől.
Re: Izgalom
Médi felkapta a fejét.
Volt benne egy fakk, ami a leveleket fogadta és küldte. Azonnal válaszolt is.
- Gill! Ez meseszerű! Hogy mennyi érzékiség van a távszexben, s mennyi finomság! Szívesen és mosolyogva olvastam. Nagyon egymásra vagytok hangolva. A Febe fárasztó egyszavas válaszait sose tudtam értékelni, s nem is értettem, mit látsz benne. Ez azonban más, ne hagyd ellaposodni. Örüljetek egymásnak! Remélem előbb-utóbb a valóságban is találkoztok, bár lehet, hogy a fellegekben járó költőknek az nem is annyira fontos.
A lány elküldte a fotót is, ami Időutazót ábrázolta.
Legalábbis, a képet arról, amilyennek elképzelte, mert látni még sosem látta.
Hozzágondolta:
- Mindig komoly. Azt mondta.
...........................................................................................................................................................
"SZUPERHOLD" történet nyelvhelyességi - és helyesírási hibákkal
............................................................................................................................................................
- Édes vagy! Győzöm olvasni!
Megint hang nélkül beszélgettek.
Úgy látszik, ez most már, szokásuk lesz.
Egy biztos, nagyon kényelmes dolog.
Csak, nehogy lehallgassák, vagy elcsípjék a gondolataikat a gondolatrendőrök.
Mert vannak ám olyanok.
- Nem baj hogy van egy beavatott?
- Nem. A felénél járok, de most abbahagyom, majd később...jó veled! ...és kész!
- Majd, a neveket kicserélem.
- Jó lenne!
- Benn maradtak...mert, Médi, úgysem ismeri őket.
- Ja, jól beavattad... ☺00000000 Este későn lehetek? Nem tudom még mikor.
- Persze.
- Ha álmos vagy és lefeküttél*, akkor üzend meg! Most inalnom kell, mielőtt túlzottan...
Időutazó mosolya leheletfinoman az arcához ért. Tudta, hogy szereti őt. Mindennél jobban.
Folyt. köv.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
