NAPLÓK: Vezsenyi Ildikó Naplója Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 12:37 Összes olvasás: 45905| 210. | [tulajdonos]: kiemelve | 2020-02-27 15:58 | Filip Tamás
Nem az születik
Összedőlt kocsmában iszom a
nem létező asztal alá magam.
Az alkonyat megint nyugtalan.
Vörösre horzsolja a falakat.
Megbabonázott klaviatúrán
ütöm a billentyűket, és nem
az születik, amit akartam.
Ne akarj semmit. És mondataid
fölszikráznak a napviharban.
Sistergő szavak ütik át a vásznat.
A moziban barlangsötét van,
a nézők csapott homlokú ősemberek.
A megadás fehér zászlajára háborús
filmet vetítenek a győztesek. | |
| 209. | [tulajdonos]: mentés | 2020-02-27 15:45 | Pillantásod eltörli nyomaim, benned
folytatódom. (Filip Tamás Vakítón fénylik) | |
| 208. | [tulajdonos]: dinnye vagy makk | 2020-02-26 10:47 | Elnézést kérek a Tisztelt Szakmától, de eddig elnyomtam magamban az érzést, - nem kellet volna! - hogy én szeretem a ragrímeket, amik jól veszik ki magukat a szövegben, s azt se bánom, ha mint a só, vagy a cukor csak finoman rá vannak hintve elvétve, ha gördülnek tőle a sorok, a gondolatok. S egyáltalán nem érzem ezeket kényszeredettnek, sőt.
Szerintem nem ezek a mankói, járókeretei a költőnek, sokkal inkább görkorijai, mellyel vidáman cikázik az rímtelen, sokszor dongalábak között.
Miért is kell nyelv, belőled fegyvert kovácsolni, hogy akadályokat gördíts a költő természetes beszéde elé?
Miért is kell felülbírálni istenadta természetedet?
Miért kell Géniusz kezed lábad kötni, hogy kockaként, ne gurulva , inkább vetve. legyél.
Na mindegy! Csak el kellett mondanom, ha már eszembe jutott.
S nem is kell velem egyetérteni, mert nincs rá szükségem.
Elszabadult a malacom.
Hadd legelésszen, had turkáljon,
hadd egyen makkot az erdőszélen.
Ne csak moslékot.
Majd ha kedvem lesz hozzá, megkeresem, s vesszővel hazahajtom, vagy dinnyével, tökkel visszacsalogatom. | |
| 207. | [tulajdonos]: meggyőződésem | 2020-02-15 10:57 | Csak akkor nem sérül az ember (gyermek) integritása, ha néz,
s amit meglát, van bátorsága ki is mondani. | |
| 206. | [tulajdonos]: továbbá | 2020-02-09 09:11 | Na most, mondanád -e a szomjazóknak, látva hogy szenvednek, aszalódnak, minden remény nélkül, merre, vagy hol a forrás, ami a szomjat oltja? Vagy udvariasan hallgatnál róla. Nehogy megborzongass valakit, aki majdnem vízbe fulladt egyszer, vagy látott valakit aki majdnem vízbe fulladt.
Persze, vannak gyilkos tavak, meg folyók, meg tengerek, óceánok.
Minden témában hagyták már ott majdnem, vagy egészen, valakik a fogukat.
S nincs egy olyan sem, amelynek ne lennének károsultjai, s egyben rossz hírt keltői.
Lásd! ...
S ez, nem kívánja felülírni a korábban elmondottakat.
Csak hogy értsd, miről van szó!
Ami nekem egyszer is segített, arról én nem hallgatok.
Egyszerűen nem tehetem.
De nem fogok megkeresni senkit, hogy rábeszéljem bármire.
És tény, hogy a jobbulásban neked is benne kell lenned. Mert az magától nem megy. Abba energiát pénzt, időt kell, hogy fektess, míg magadtól nem megy, míg elég nem lesz hozzá, a megszerzett tudás.
S közben, rengeteg akadály merül fel, amit sorra kezelni kell.
De ha valaki azt hinné, hogy mindezzel messzire jutottam, téved.
Ezek csak deszkák, amikbe a sodrásban kapaszkodok.
Úgyhogy, nem kell engem megölni. :-)
Meghalok én magamtól is.
Egyszer!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 205. | Vezsenyi Ildikó: fontos javítás | 2020-02-09 08:40 | Egyre könnyebb, mert valahányszor, egy szakavatott segítőm jelenlétében elmerülök a fájdalomban, kicsit gyengül, veszít az erejéből, s én egyre erősödöm Kezdetben ijesztő volt, mert nem ismertem, s nem tudtam az okát, és nem tudtam hol a legmélye. Egész életemben féltem a fájdalomtól, és kerültem, de így az életet is elkerültem, nem éltem, csak túléltem. Emlékeim kezdete óta, sírt bennem „valaki”, artikulálatlanul, hang nélkül üvöltött, s nem éreztem a fájdalmat, csak a sírást. Életem utolsó harmadában, megérkezett a fájdalom hozzá. Mármint a síráshoz. Talán attól kezdve, hogy elég erős lettem, hogy elviseljem.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 203. | [tulajdonos]: más forrásról- naplórészlet | 2020-02-09 08:05 | Íme a levelek tartalmából, amiket a holisztikus szemléletű pszichológusommal váltottunk, aki író is, és akivel az álmaimat fejtegettük, anno.
(Természetesen ő is óvott a szcientológiától.)
Kedves Ildikó!
„végre hozzájutottam az elolvasáshoz
nagyon tetszik, csak így tovább”
"örülök, hogy bepillanthattam írásaiba
kiolvasható valamiféle öngyógyulási és megtisztulási tendencia, de ez mindenkinél így van.
A fájdalom igen tömény energia, arra való, hogy megszabaduljunk a fájdalomtól.
Persze keserűség is van a sorok mögött
Sok szép kép van bennük: az idő meredek fala, megkövült szíved a magány etc.
az életszeretet az, ami mindent megold
a puszta élet szeretete"
*
fájdalom és keserűség
2015. jan. 29. 14:29
Köszönet és versek (én foszlányoknak hívom őket)
Kedves Ruth!
Még egyszer köszönöm a beszélgetéseket.
Hazafelé Bélmegyerre, a buszon ülve, könnyek között, megbocsájtottam az
anyukámnak, mert megértettem őt!
Hogy mit éltem át gyermekkoromban, azt a verseim megörökítették, nem kell
már folyton emlékeznem rá.
Csak néhányat küldök el. Ezek régiek (középiskolás koromból, az első öt vers) és
újak.
Kíváncsian várom válaszát!
Üdvözlettel:
Vezsenyi Ildikó
2015. jan. 30. 9:42
Szia Drága Méri!
Elküldöm neked, a leveleket, amiket a holisztikus szemléletű pszichológusommal, aki író is egyben, írtunk egymásnak.
2015. jan. 30. 10:02
Kedves Ruth!
Köszönöm a bátorító szavakat!
A könyvet, amit megszereztem és a múltkor írtam róla, a legközelebbi találkozásunkkor adom át, természetesen ajándékba, mert úgy vettem észre, hogy érdekli Önt a téma. (Steiner: A méhek lényéről)
A Biodinamikus Mezőgazdaság intenzív tanfolyam, amin nemrég voltam, nagyon hasznos és lelkesítő volt. Steineri szellemtudományos alapokon nyugszik, és az asztrológiának benne fontos szerepe van.
A férjemmel való kapcsolatom is elmozdult a holtpontról. Sokkal elfogadóbbak lettünk egymással, és képzelje, már szóban, legalább, nem kerüljük a szex témát.
Üdvözlöm, és minden jót kívánok:
Ildikó
2015. jan. 30. 11:52
Médi válasza:
Nagyon örülök a pszichológus fantasztikusan jó véleményének. Úgy látszik, neked tényleg kell a szenvedés. De meddig bírja azt az ember?
címzett: Médi
Egyre könnyebb, mert valahányszor elmerülök a fájdalomban, kicsit gyengül, veszít az erejéből, s én kicsit erősödöm! Kezdetben ijesztő volt, mert nem ismertem, s nem tudtam az okát, és nem tudtam hol a legmélye. Egész életemben féltem a fájdalomtól, és kerültem, de így az életet is elkerültem, nem éltem, csak túléltem. Életem elején, sírt bennem „valaki”, artikulálatlanul, hang nélkül üvöltött, s nem éreztem a fájdalmat, csak a sírást. Életem utolsó harmadában, megérkezett a fájdalom hozzá. Mármint a síráshoz. Talán attól kezdve, hogy elég erős lettem hozzá, hogy elviseljem.
| |
| 201. | [tulajdonos]: Hadd bosszantsalak még kicsit | 2020-02-08 15:41 | Ha bosszúságot érzel, az azt jelenti, élsz. Vannak belső életjeleid.
Egy nemrég beazonosított állapotról, amit kb. öt éve hogy átéltem, hadd mondjam el!
Most, hogy úgysincs veszteni valóm, mert jó ideje, úgysem lájkol senki! ;-)
Nem muszáj elolvasni. ;-)
Szóval!
Felütés:
Felelős vagyok-é az én verseimért?
Felelős vagyok-é az életemért?
Én tudom, mit érez egy OT*.
Egyszer, egy nem kevés ideig, OT-ként működtem, OT voltam az életemben.
Te, azt mondanád, szintetikus OT, mert teljesen magamtól, a külső-belső körülményeim által váltam azzá.
Tartósan úgy éreztem, az életben, nincs akadály előttem, amit kezelni ne tudnék.
Az élet "tesztjein" sorra átmentem.
Akkoriban mért nekem, rendkívül magas IQ-t, egy logikai, matematikai teszt.
Bizonyítványom van róla. A világ felső 6 %-ába tartoztam, a mért képességeimet illetően.
Ez az állapot elmúlt, de él még bennem az emléke.
Ez a jelen.
* OT , avagy OPERATÍV TETÁN, aki előtt, nincs a világon létező probléma, amit, ha útjába kerül, ne tudna megoldani. Ez nem azt jelenti, hogy valaki istenné válik. Azt jelenti, hogy teljesen önmagává válik.
És kész!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
