NAPLÓK: Vajdics Anikó belepotyog Legutóbbi olvasó: 2024-11-23 22:12 Összes olvasás: 14315| 83. | [tulajdonos]: se fülem, csak lófarkam | 2018-06-02 08:25 | Uraim, innen írok, nem akarom tovább terhelni a közösségi célokra létrehozott oldalt (Dokk-találkozó Veresegyházon?).
Úgyis, mint EGYELŐRE egyetlen „XX” (a meghatározás Duma Györgytől), felelősnek érzem magam a kialakult tragikomikus hangulatért. Tekintsék a péniszirigység megnyilvánulásának a 36. bejegyzést. Vállalom a „felhorgadt feminizmust” is, bár most kivételesen csak azért, hogy még ebből a szerepből kiszólva megjegyezhessem: az XX-eknek nem valamijük nincsen, hanem valami másuk van (a magamfajta gyengülő hormonháztartású vén boszorkáknak is.)
A süllyedő hajót illetően is van egy mentőötletem: legyen nekem is farkam augusztus 25-én, ha nem is ott, ahol a fiúknak. A kompromisszum kedvéért ugyanis megtehetem, hogy nem kontyba kötöm aznap a hajamat, ahogyan mostanában szoktam, hanem kislányosan lófarokba. Azt majd jól meg lehet huzigálni, megengedem bárkinek – itt az előbb egy név állt, de kihúztam („agyamban kopasz cenzor ül”, ez nem hangzott el sajnos tegnap a Sziámi-koncerten). A kurkászás erősíti a közösségi kohéziót, ezért még azt is megengedem, hogy átvizsgálják, nincs-e valami gyanús nem oda való a lófarkam alatt.
Nemodának üzenem: ivarérett felnőtteket tanítok, ne féltse tőlem a gyerekeket, nem én vagyok a Paidagágász néni, de ha már ő is szóba került, előkerestem az ide vonatkozó Weöres-verset:
Kisfiúk témáira (7)
Pityu és Pöszi
az óvodakertben mindenfélét sinálnak
ni mijen dicnók
a többi óvodások körülöttük álnak
nézi a Paidagógosz néni
pfuj mekkora dizsnók
űrlapot és hegyes tollat ragad
dühtől hullámozva ír.
Tüzdelt Zülők!
Máskor scináljanak jobb jerekeket.
És felelnek a zülők:
Kedves Paidagágász Néni!
Hun házasodunk hun meg elválunk
különb féle jerekekkel kísérletezünk.
"Nem eszik olyan forrón a pörköltet" -- jeligére itt nem várom a lehetséges válaszokat.
(Eléggé körbekerültük a témát, de ha valaki úgy érzi, neki feltennie az i betűre a pontot, megteheti, persze).
| |
| 82. | [tulajdonos]: közlekedési anomália | 2018-05-30 16:21 | A menetiránynak háttal utazom a buszon, látom az egész utasteret. Késő délután van, az egyik szemben ülő férfi jobb fülkarimáján vörösen átfénylenek a lemenő nap sugarai. Csodálkozva nézem, olyan élénk színe van, mint a tenyeremnek gyerekkoromban, amikor zseblámpával átvilágítottam. Középen a jegykezelő automata prizmája világít. Neonzöld fénye a ragyogó piros füllel a háttérben olyan, mintha egy szemafor villogna mindkét jelzőlámpájával egyszerre. Szabad-tilos. Szabad-tilos.
Az égő fülű a telefonját nyomkodja. Mit sem sejt a közelgő balesetről.
| |
| 81. | [tulajdonos]: a szerkesztést sem | [tulajdonos]: nem kell abbahagyni | 2018-05-29 14:51 | Nem kell abbahagyni
A harmadik éjszakámat töltöttem a teraszon. Már tízkor kifeküdtem. Matrac, vastag vászonlepedő, párnák, paplanok, könyv, fejlámpa, dermatológiailag tesztelt szúnyogriasztó, Vape Dermi Sensitive. A könyv Dragomán György Máglyá-ja. A 166. oldalon járok, most kezdek belejönni az olvasásba, de kint mindig hamar elálmosodom, legfeljebb öt oldalt haladok. Az utolsó sorokat másnap újra kell olvasnom. Öt oldal, a fejlámpával a homlokomon alszom el, érdekesen nézhetek ki. Felébredek, leveszem a fejlámpát, leteszem a fal mellé a könyvvel együtt. Nem lát senki.
A jobb oldali szomszéd felé minden este kiterítek valamit, legtöbbször az aznap kimosott ruhát, egy törülközőt vagy egy lepedőt. A másik szomszéd erkélyén nem üldögél esténként senki; napközben is ritkán látni őket, mintha nem is laknának már itt. A gyerekek nagyok, a szülők pár éve elváltak.
Fel kellett kelnem éjszaka pisilni. Olyan mélységes csönd vett körül, hogy egy pillanatra összeszorult tőle a szívem. A nappal tele van zajokkal. Az éjszaka is. Óránként jár a 22-es busz, felhallatszik a völgyből a dübörgése, ha más járművé nem is, de most, úgy látszik, elment már mindkét irányban a legutóbbi éjszakai járat. A kutyák sem ugatnak, pedig telihold van. Elfelejtettem, hogy ekkora csönd létezik. Puha és meleg, mint az ágynemű, amibe visszabújok.
Reggel újraolvasom azt a részt, ami fölött elnyomott az álom:
„A szén a papíron van, a mozdulat a kezemben, már közben tudom, hogy jó lesz, ez a vonal jó lesz, olyan, amilyennek lennie kell, és tudom, hogy nem szabad erre gondolni, nem törődhetek azzal, hogy jó lett, persze, ha rossz lenne, azzal törődni kéne, de ha jó, akkor nem számít, csak azt jelenti, hogy nem kell abbahagyni. A papír fehér, a szén fekete, a rajztanár nem magyarázta meg, hogy ez mit jelent, húzom, és ahogy kibomlanak a vonalakból a törzs görcsei, megértem. Azt jelenti, hogy butának kell lenni, rajzolás közben butának kell lenni, nem vaknak és nem hiúnak, csak elég butának ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy a vonal csak egy vonal, akkor is, ha több akar lenni.”
| |
| 80. | [tulajdonos]: nem kell abbahagyni | 2018-05-29 14:46 | Nem kell abbahagyni
A harmadik éjszakámat töltöttem a teraszon. Már tízkor kifeküdtem. Matrac, vastag vászonlepedő, párnák, paplanok, könyv, fejlámpa, dermatológiailag tesztelt szúnyogriasztó, Vape Dermi Sensitive.
A könyv Dragomán György Máglyá-ja. A 166. oldalon járok, most kezdek belejönni az olvasásba, de kint mindig hamar elálmosodom, legfeljebb öt oldalt haladok. Az utolsó sorokat másnap újra kell olvasnom. Öt oldal, a fejlámpával a homlokomon alszom el, érdekesen nézhetek ki. Felébredek, leveszem a fejlámpát, leteszem a fal mellé a könyvvel együtt. Nem lát senki.
A jobb oldali szomszéd felé minden este kiterítek valamit, legtöbbször az aznap kimosott ruhát, egy törülközőt vagy egy lepedőt. A másik szomszéd erkélyén nem üldögél esténként senki; napközben is ritkán látni őket, mintha nem is laknának már. A gyerekek nagyok, a szülők pár éve elváltak.
Fel kellett kelnem éjszaka pisilni. Olyan mélységes csönd volt körülöttem, hogy egy pillanatra összeszorult tőle a szívem. A nappal tele van zajokkal. Az éjszaka is. Óránként jár a 22-es busz, felhallatszik a völgyből a dübörgése, ha más járművé nem is. De most, úgy látszik, elment már mindkét irányban a legutóbbi éjszakai járat. A kutyák sem ugatnak, pedig telihold van. Elfelejtettem, hogy ekkora csönd létezik. Puha és meleg, mint az ágynemű, amibe visszabújok.
Reggel újraolvasom azt a részt, ami fölött elnyomott az álom.
„A szén a papíron van, a mozdulat a kezemben, már közben tudom, hogy jó lesz, ez a vonal jó lesz, olyan, amilyennek lennie kell, és tudom, hogy nem szabad erre gondolni, nem törődhetek azzal, hogy jó lett, persze, ha rossz lenne, azzal törődni kéne, de ha jó, akkor nem számít, csak azt jelenti, hogy nem kell abbahagyni. A papír fehér, a szén fekete, a rajztanár nem magyarázta meg, hogy ez mit jelent, húzom, és ahogy kibomlanak a vonalakból a törzs görcsei, megértem. Azt jelenti, hogy butának kell lenni, rajzolás közben butának kell lenni, nem vaknak és nem hiúnak, csak elég butának ahhoz, hogy elfogadjuk, hogy a vonal csak egy vonal, akkor is, ha több akar lenni.”
| |
| 79. | [tulajdonos]: akit érdekel | 2018-05-29 13:15 | Nagyon szép és okos dolgokat mondok a Vendég a háznál-ban 11:50:42-től:
http://hangtar.radio.hu/share-1-20180529_113928#!#2018-05-29 | |
| 78. | [tulajdonos]: kicsi kicsiszolatlanságok | 2018-05-28 13:23 | | Azon gondolkodom továbbá, hogy a gondolatjelnek álcázott, tapadó kiskötőjelek, amelyeket a szerkesztők szemrebbenés nélkül rendre szó nélkül hagynak a maradanDOKK-versekben, nem válnak-e előbb vagy utóbb a KISKÖLTŐ-jelek KIKÖTŐ-jeleivé? | |
| 77. | [tulajdonos]: kisköltőjel, nagyköltőjel | 2018-05-28 13:08 | AZON GONDOLKODOM, MIÉRT NEM IGÉNYESEK A KÖLTŐK AZ ÍRÁSJELEKET ILLETŐEN? VAGY, HA MÁR HANYAGOK, MIÉRT NEM HANYAGOLJÁK TELJESEN AZ ÍRÁSJELEK – PÉLDÁUL A KISKÖTŐJEL, A NAGYKÖTŐJEL ÉS A GONDOLATJEL – ALKALMAZÁSÁT? VAGYIS: MIÉRT NEM HAGYJÁK INKÁBB EL A HASZNÁLATUKAT?
"A gondolatjelnek nagyon fontos jellemzője, hogy nem tapad: a szóköz elengedhetetlen – enélkül ugyanis a szövegkép szinte értelmezhetetlenné torzul."
"Ha nem használunk gondolatjelet – mert mondjuk nincs a billentyűzetünkön – akkor a célszerű helyette két kötőjelet használni. Így az íráskép már alig különbözik a valódi gondolatjelestől:
Szombat délután -- ha akarsz -- eljöhetsz velünk a cirkuszba."
"A gondolatjel funkciójában jól elkülönül a kis- és nagykötőjeltől. Tipikus használata – mint azt a fenti példák is mutatják – a közbevetés (ebben a funkciójában gyakran felcserélhető a zárójellel). Ezen kívül elkülöníthet nagyobb gondolati egységeket mondaton belül – de akár mondatok között is.
A mondaton belül hasonló funkciója lehet a kettőspontnak is. – De erről talán majd máskor.
A gondolatjel jelezheti a beszélő váltását, így kiemelt szerepe jut az idézeteknél:
„Nem rossz az” – mondta Findlay.
Párbeszédes szövegekben a beszélők váltását jelzi:
– Élőlény?
– Igen.
– Fémből van?
– Igen.
– Akkor plébános."
A kis- és a nagykötőjel "nem (tag)mondatok elválasztására, hanem szavak, ritkábban szókapcsolatok összekapcsolására szolgál.
Elválasztáskor vagy a toldalékok kapcsolásakor kivétel nélkül a kiskötőjelet használjuk."
"A nagykötőjel csak néhány kivételes esetben használatos. Pl.: a népek és nyelvek neveit nagykötőjellel kapcsoljuk össze: angol–magyar szótár, francia–spanyol határ, Cseh–Morva-dombság, Osztrák–Magyar Monarchia stb. Tulajdonneveket szintén nagykötőjellel kapcsoljuk össze: Hadrovics–Gáldi szótár, Ferencváros–Újpest rangadó stb. Ez a szabály csak akkor érvényes, ha valóban két tulajdonnév kapcsolatáról van szó, az összetett családnevek esetében nem: ha valakinek véletlenül Hadrovics-Gáldi a családneve, azt kiskötőjellel kell írni."
Bővebben:
https://www.nyest.hu/hirek/kiskotojel-nagykotojel-gondolatjel | |
| 76. | [tulajdonos]: költőjelek | 2018-05-27 16:20 | "A vers-épületen, – és megvetettem"
Ó, egy kis kötőjel és egy gondolatjel! Az első kis kötőjelet meghagytam, a másikat nagyra javítottam. Nem tudom ellenőrizni az eredetit, mert Szepezden hagytam "Az építész fia" című kötetemet. Ezt a változatot – óvatlanul – a Google-ről másoltam ki.
| |
| 75. | [tulajdonos]: a megfagyott zene hullámhosszá | Duma György: Ki fia | 2018-05-27 15:22 | Kedves György!
Egy Reményik Sándor-vers jutott eszembe. Ide másolom, legyen a magas költészet, ami egy hullámhosszra hangol bennünket.
Az építész fia
"Az építészet megfagyott zene."
Apámban a muzsika megfagyott.
Nem lírizált. Arányok érdekelték,
S nyugodt vonalak, egyszerűk, nagyok.
Az én fejembe, bárhogy erőltették,
Nem ment a számtan s geometria.
Álom-part felé hullámzott a vérem,
És költő lett az építész fia.
Sokáig azt hittem, a dal egészen
Anyám lelkén át sugárzott belém,
Tűzhely-oltáron feláldozott vére
Lappangó cseppje minden költemény.
A nem sejtett apai örökségre
Eszméltet most mások ajkán a szó:
"Bár lelke lágy, a verse vas-szilárd,
Nem áradozó, nem is olvadó
Ő az építők fajából való."
Én építész!... a versek építésze!...
Apám, nézd titkos törvényét a vérnek:
Oly távoleső mesterségeink
Valahol látod, mégis összeérnek.
Való igaz: én is csak építettem,
Egy-egy sor vas-traverzét róttam át
A vers-épületen, - és megvetettem
A fölösleges ornamentikát.
Való igaz: mindíg volt alapom,
A mélybe ástam szigorú falat.
Úgy hágtam emeletről-emeletre,
S szerettem a nagy, nemes vonalat.
Való igaz: mindíg volt teteje
Költeményemnek - s néha tornya is,
S nem játékból, de azért építettem,
Hogy lelkek lakhassanak abban is.
Való igaz: bennem sem olvadott
Egészen fel a megfagyott zene.
De vámon vesztve, réven nyertem én,
S versem gátja lett versem ereje.
Én építész... a versek építésze...
Örvénylő, mély törvénye van a vérnek:
Új formát ölt és más dimenziót...
Apám, köszönöm ezt az örökséget.
Kolozsvár, 1927 január | |
| 74. | [tulajdonos]: regenerátor -- javított | [tulajdonos]: regenerátor | 2018-05-26 14:49 | A hibák miatt felteszem újra:
Kedves György!
A kérdőjelet azért raktam fel az imént, pár órával ezelőtt, mert szerénytelenül azt gondolom, hogy nekem itt mindig a közösségért aggódó, annak további sorsát szívén viselő énem van felül (és most elképzeltem ezt az énemet, ahogy a közösség sorsával a szívén felette áll egy másik énnek, ami szintén az enyém).
Hozzáteszem: a DOKK-ot inkább műhelynek tekintem, mint közösségnek, és igazából nem aggódom érte különösebben, mert hiszek az öntisztulásában. A kutak vizét, ha jól tudom, régen úgy tisztították, hogy jól felkavarták, így az pillanatnyilag zavarosabbnak látszott, de amikor leülepedett újra kristálytiszta lett.
Ön mint Zoárd amúgy, velem együtt, jól tudja, hogy a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordonok mindig megpróbálnak a pomogácsokkal fenyegetőzni, nem csoda, ha a Négyszögletű Kerekdokk lakói már esnének is egymásnak, emelkednének a bunkók, és akkor zii-zuu-sitty-sutty, ding-döng-dong, zengeni-zöngeni, sittyegni-suttyogni kezd a dokk, égnek áll a csend haja. Ám végül megérkezik Mikkamakka (legyen ez az öntisztulási képesség neve), és visszavezeti a társaságot az élet napos oldalára; lehet újra süttetni a hasakat a nappal, ami tudvalevőleg nem tesz különbséget, de akkor majd valakinek azon kezd el járni az esze, hogy nincs igazság a földön, még a nap is igazságtalan, mert a nagy hasúakra sokkal több napsütés jut, mint a kis hasúakra, vita kerekedik, vége a boldog napozásnak, és akkor beállít megint a Kisfejű Nagyfejű Zordonbordon, a Négyszögletű Kerekdokk lakói megint elhiszik, hogy vannak pomogácsok; a belső ellenség is szóba kerül, hogy az a legveszélyesebb, kikiáltják a hadiállapotot, lesz, akit renegátnak vagy más néven regenerátornak nyilvánítanak, ám mire teljesen szétagyabugyálnák egymást, újra visszatér Mikkamakka (alias öntisztulási képesség) … stb.
Köszönöm szavait: Anikó
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
