NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-11-10 20:05 Összes olvasás: 51990| 374. | [tulajdonos]: reflexió B. naplóbejegyzésére | 2018-06-30 18:10 | Kimegy a biztosíték
A művészetek sorsa
a dramatizáló gyermeké,
aki valami nagy disznóság
szemtanúja volt,
s aki ezért, a szép, színes,
felfogható, kerek világot
ábrázoló képek helyett
érthetetlen idomokat,
művivé rendezett halmazokat,
krikszkrakszokat, kavargó színeket,
ábrákat kezdett egymásra dobálni.
Megalkotta az érdekes érthetetlent,
s elnevezte Avantgárdnak.
Ez, a poszt-traumás tünetcsoport.
Az I. és II. Világháború, olyan benyomás
volt az emberiség számára,
mint katonának a lövészárokban
a repesztalálat és a légnyomás.
Csoda-e, ha megszülettet
a művészetek „torzszülött” gyermekei,
Ha értenénk az embert, értenénk műveit.
Ez már nem élvezet, hanem, halva-zat.
Most ott tartok, hogy semmi nem tetszik
amit írok, és azon gondolkodom,
vajon Széll Csilla és Tóth Zsófi,
örül-e majd, ennek?
Nem örül szerintem.
Legyünk pozitívak!
***
írni jó írni jó írni volna jó
volna jó volna jó esne már a hó
már a hó már a hó hordja már a szél
kába szél már a szél hallgasd mit mesél
(A József Attila Emlékházban, Petőcz András, író által, Kassák Lajosról tartott előadás inspirálta, gondolatok)
Amikor felolvastam ennek a versnek az eredetijét az órán, a tanár úr megtörten rám nézett, s halkan mondta:
- Ildikó! Én, szeretem az impresszionizmust.
Ezért is, s mert tévedés volt benne, átírtam pontosítva.
A halva-zat, és a végén az a négy sor tetszett neki.
A nevek használata is. Persze, jó, ha nem valós személyek nevei, tette hozzá,
miután megmondtam, kicsodák.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
